ADATLAP
Csak ​a te hangodat hallom
„Én ​​voltam az egyetlen, akiben megbízott, az egyetlen, aki nem árulta el. Én voltam az, akit szeretett, az egyetlen, aki hitt neki, még akkor is, amikor a tulajdon anyja behozatta ide, hogy többé már ne szabadulhasson ki. Végig fogok menni a fehérre csempézett folyosón, bekopogok az orvosa szobájába, lecsapom az asztalra, a doktornő elé a rejtélyes füzetet, elolvastatom és megértetem vele, hogy Jonah mit titkol, felfedem előtte, amire eddig csak én lettem figyelmes.”

April nem fog csak úgy, minden harc nélkül lemondani Jonah-ról, aki a fiúja, egyben a legjobb barátja is. Bármit megtenne, hogy biztonságban tudhassa. Ám ahogy Jonah egyre mélyebbre süpped sötét depressziójába, hogy így szabaduljon múltja gyötrelmes megrázkódtatásaitól, a lány vívódni kezd. Megpróbálhatja megóvni szerelmét, de ezzel azt kockáztatja, hogy elveszít minden mást: a családját, a barátait, a lehetőséget, hogy egy komoly hírnévnek örvendő művészeti iskolában tanuljon zenét. Vajon mekkora áldozatot kell hoznia? Végül elég erős lesz ahhoz, hogy elhallgattassa a döntésével egyet nem értőket… És azokat a hangokat, amiket egyedül Jonah hall?...
Járfás Vivien véleménye:
Nagyon nehéz erről a könyvről bármit is írni. Megrázó és rendkívül életszerű történet. Őszintén vall egy mentális betegségről és megérteti velünk azt. Szerintem nagy szüksége volt a világnak erre az írásra, mert megértést tanít. Ezután már nem tud majd senki egy mentális betegséggel élőre szimpla "kattantként" vagy "őrültként" nézni, nem félelmet fog belőle kiváltani, hanem emberként néz majd rá és együttérzéssel fordul majd hozzá. Emellett olyan elemi szeretet az, amiről a könyv ír, hogy önkéntelenül megmelengeti vele az olvasó szívét, amivel talán kissé oldani tudja a szívszorongató történetet.