ADATLAP
Csak a te hangodat hallom
„Én ​voltam az egyetlen, akiben megbízott, az egyetlen, aki nem árulta el. Én voltam az, akit szeretett, az egyetlen, aki hitt neki, még akkor is, amikor a tulajdon anyja behozatta ide, hogy többé már ne szabadulhasson ki. Végig fogok menni a fehérre csempézett folyosón, bekopogok az orvosa szobájába, lecsapom az asztalra, a doktornő elé a rejtélyes füzetet, elolvastatom és megértetem vele, hogy Jonah mit titkol, felfedem előtte, amire eddig csak én lettem figyelmes.”

April nem fog csak úgy, minden harc nélkül lemondani Jonah-ról, aki a fiúja, egyben a legjobb barátja is. Bármit megtenne, hogy biztonságban tudhassa. Ám ahogy Jonah egyre mélyebbre süpped sötét depressziójába, hogy így szabaduljon múltja gyötrelmes megrázkódtatásaitól, a lány vívódni kezd. Megpróbálhatja megóvni szerelmét, de ezzel azt kockáztatja, hogy elveszít minden mást: a családját, a barátait, a lehetőséget, hogy egy komoly hírnévnek örvendő művészeti iskolában tanuljon zenét. Vajon mekkora áldozatot kell hoznia? Végül elég erős lesz ahhoz, hogy elhallgattassa a döntésével egyet nem értőket… És azokat a hangokat, amiket egyedül Jonah hall?...
Békés Nikolett véleménye:
„ Előbb magamban kell biztosnak lennem, csak azután kérhetek meg bárkit arra, hogy velem legyen.”

Nem először fordul velem elő sajnos, hogy borító, illetve az első 50 oldal alapján ítélek meg egy könyvet.
Szó szerint az első oldalakon (bár néhol felnevettem) éreztem, hogy ezt már nem nekem írták.
A sablonos iskolai szerelmi történetek, már nem nekem szólnak és félre is tettem pár napra.
De csak nem hagyott nyugodni, hogy valamiért folytatnom kellett.
És milyen jól tettem, te jó ég, teljesen összetört a történet további része.
Végig reménykedtem, féltem, izgultam és a végén könnyekkel teli szemmel raktam le a kötetet.
Elképesztő hangulatváltozáson ment át a történet, a szereplők egytől egyig szerethetőek voltak, és csak faltam a sorokat.
Ahogy a borítón is rajta van, sokkal több, mint egy átlagos tinirománc.
Olyan érzelmeket és eseményeket boncolgat, ami mai világunk aktuális problémáinak egyike és igenis nagyon fontos többet tudni róla.
Ettől függetlenül a vége számomra gyönyörű lett és később is szívesen újra olvasom.
Sokat gondolkodtam, és végül a kedvencek között landolt. Ajánlom!
Annamária Szabó véleménye:
Nagyon tetszett. Egy nap alatt sikerült elolvasnom, az eleje nagyon pörgős volt, a történet második felében a sztori kezdett kicsit nyomasztó lenni, így ott már időnként félre kellett tennem. De úgy is állandóan a folytatáson töprengtem. Nem tudom, hogy mit írjak igazából, nagyon közel került hozzám ez a könyv érzelmileg, és a szereplők is. Mindegyiküket kedveltem, értettem, hogy ki mit és miért tesz, velük sírtam, nevettem. Tetszett, hogy a problémát igazán lassan, életszerűen adagolta az írónő. Szóval úgy, ahogy volt, imádtam.