ADATLAP
Csillagainkban a hiba
Ez a könyv a kihívás olvasásra legalább 10 helyen teljesíthető. Drámaian szép tartalmával, a szeretet erejéről, a betegség elviseléséről két tinédzser életéről szól. Mindenkinek ajánlom aki szereti a félelmetesen átérző szivet szorító történetet....
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Nagyon szomorú történet. Nem voltam hajlandó megnézni a filmet addig, amíg nem olvasom el. Hát megtörtént végeztem vele és sírtam, mint a záporeső. Hazel legmélyebb dilemmája, hogy halála után mi történik a szeretteivel, mi történik ha ő már nem lesz ott. Megáll az élet, vagy folytatódik békésen nélküle, az ő folyamatos hiányával? Amennyire lehet felkészült a halálra, de nem számított rá, hogy szerelmes lesz és ez a szerelem végül megadja neki a választ. A legszebb rész az előtemetés, annyira fájdalmas és igaz. John Green az előző két könyve alapján (Alaszka nyomában, Papírvárosok) pozitív volt a véleményem, kicsit hatásvadásznak éreztem, de kreatív tinédzsertörténetekkel szórakoztat. Ezt a könyvét komolyan lehet venni, ezért lehet a legsikeresebb története.
Molnár Dorottya véleménye:
John Greentől eddig sajnos csak ezt az egyetlen könyvet olvastam de szeretnék többet is. Viszont ez mű annyira tetszett,hogy még a filmet is megnéztem a barátnőimmel. Pedig én amúgy nem szeretem se a romantikus könyveket se a romantikus filmeket.
Tóth Ani véleménye:
Nagyon megérintett ez a könyv. Nemcsak azért, mert rettenetesen szomorú, hanem azért is, mert minden ízében a valóság köszön vissza benne. Nincs is annál szörnyűbb, mint amikor meghal egy szerettünk, főleg, ha az a valaki idő előtt távozik. Ha gyermek még, aki szinte az egész életét haldoklással töltötte anélkül, hogy belekóstolhatna az igazi életbe, az még fájdalmasabb. Ez a regény egy csodás írás, egy csodásan szívszorító történettel.
Horváth Izabella véleménye:
Rettentően szomorú történet, amely bár kitalált, mégis a valóság inspirálta. Fájdalmas ilyen dolgokról olvasni úgy, hogy nemhogy az ember maga, de (szerencsére!!!) senki más sem beteg körülötte. Nehéz felfogni, hogy mit is élhetnek át a betegek, a szüleik és a környezetük. Mi ezt csak találgathatjuk, és végtelenül hálásak lehetünk, ha nem kell ezzel találkozunk. A könyvben nem volt annyira oldott a hangulat, a film valahogy jobban felvette az érzelmek fonalát, itt az elején mintha egy fal lenne Hazel és Gus között egészen Amszterdamig. Mindettől eltekintve viszont nem kíméli az ember könnycsatornáit sem a könyv, sem a film.
Leitner Izabella véleménye:
Korábban már láttam a filmet, így ismertem a történetet, de ennek ellenére nagyon nagy hatással volt rám. Még nem fordult elő, hogy egy könyvről azt mondhattam volna, hogy még sosem nevettem könyvön ennyit, ugyanakkor nem is sírtam még ennyit semmin... Zseniális! Az író stílusát imádom, úgyhogy hamarosan szerzek még be mást is tőle. :) És most fordult elő először, hogy úgy éreztem a film tökéletes összhangban van a könyvvel, remekül megoldották! Egészen biztos, hogy még sokszor el fogom olvasni és mindenkinek ajánlom! Mondjuk ne akkor olvassátok el, amikor padlón vagytok... Akkor csak az elejét, mert a vége engem nagyon megviselt még úgy is, hogy tudtam mi fog történni.
Kolozsi Etelka véleménye:
Kedves, szomorú történet egy tizenéves lányról, pontosabban a haldoklásáról. Mint a gyógyíthatatlan betegségének a lefolyása, olyan hullámzó a könyv hangulata is. Az eufórikus boldogság és a rohamléptekben közeledő halál letargiája váltja egymást. Olvasás közben egyszer sírunk, máskor nevetünk.
Számomra lelkileg megterhelő volt, ezért nem szeretnék több ilyen könyvet olvasni.
Bobek Brigitta véleménye:
Nagyon sokat, és sok helyről hallottam, milyen nagyszerű filmet készítettek, a barátaim is teljesen odáig voltak érte. Kicsivel később én is eldöntöttem, hogy megnézem, ha már ennyien jó véleménnyel vannak róla... És egyszerűen imádtam! Legalább háromszor megnéztem egymás után. :)
Mint már volt rá példa, ezt a könyvet is film alapján találtam és kezdtem el, és egyáltalán nem bántam meg. Bár a filmet végigizgultam, a könyvnél csak a 200. oldal után kezdtek beindulni a dolgok. Viszont az utolsó 90 oldal... ahogy felgyorsultak az események, és egyre kiszámíthatatlanná vált minden, s mint a filmnél már tapasztaltam, itt sem bírtam ki sírás nélkül. Az utolsó oldal, ahol Augustus levelét olvashatjuk, újra és újra át kellett futnom. Rendkívül érzelmes, megható, megrendítő történet hatalmas fordulattal. A könyvben már nem volt váratlan, viszont az egész film alatt abban a hitben voltam, hogy Hazel-lel történik majd valami. És tessék... Engem nagyon megérintett mind a film, mind a könyv egyaránt. Teljesen elvarázsolt.
Ezelőtt nem hallottam John Green-ről, viszont ezen regénye felkeltette az érdeklődésem iránta. Találtam tőle még pár regényt, remélem azok is legalább ilyen jók, mint ez volt. :) Persze nem mindenki van ezen a véleményen, vannak, akik szerint rendkívül hatásvadász, szerintem nincs így. Mondjuk, mint tartja a mondás, "ízlések és pofonok". :)
Gy.né T. Anikó véleménye:
Valóban megríkatott…. nálam az előtemetésnél tört el a mécses. A filmben is ez az egyik legmeghatóbb jelenet. Hazel és Augustus olyan helyesek együtt, annyira összeillenek… miért nem adatott nekik több idő?
N Kata véleménye:
A filmet már láttam, és nagyon megtetszett. Tapasztalatom szerint a könyv mindig élvezhetőbb a filmnél, így döntöttem el, hogy ezt is elolvasom. Nem tévedtem, legalább annyira elnyerte a tetszésemet, mint a filmváltozat. Vidámság, szerelem, szomorúság és gyász. És minden reálisnak tűnik.
Simon Csilla véleménye:
Még keresem a szavakat....Két tini, akik rákos betegek. Tudják ez lesz az egyetlen szerelem az életükben. Gondolataik a világról, szerelemről, a rákról, a halálról olyan igazságok, amiket újra és újra el kellett olvasnom, hogy rögzítsem magamban...Hazel Grace és Augustus igazán klassz páros, remekül közvetítik az olvasó felé, hogy a betegség csak egy állapot, ami nem határozhatja meg az életkedvüket. A könyv humorát szerettem nagyon, volt hogy egyszerre folyt a könnyem és mosolyogtam is. Remekül felépített könyv.
Bankó Sarolta véleménye:
Nem csak a könyv vége, de a közben történtek is meghatóak, ugyanakkor sok benne az irónia, ahogy felfogják a betegséget, és van néhány humoros rész is. A kategóriához hűen több helyen is megríkatott. Történet az első és egyben utolsó igaz szerelemről. Köszönöm az élményt. Most megyek és megnézem a filmet is.
Ignácz Eszter véleménye:
Minden könyvét olvastam John Greennek, így tudtam, hogy egy zseni!

Az a baj ezzel a könyvel, hogy olyan, mint a fájdalom, megköveteli, hogy érezzék.

Tetszett, hogy ismét rámutatott, hogy az életedet te irányítod, függetlenül minden külső körülménytől, neked kell eldöntened, hogy mit kezdesz vele. Szerettem benne, hogy a karakterek mindig a saját szerepükben maradnak, a tizenévesek tizenévesként viselkednek, döntenek, kommunikálnak.
Márkus Szilvia véleménye:
Nekem is tetszett ez a könyv. Először a filmet láttam, szerintem az is nagyon jól visszaadta a könyvet, nagyon megindító, így tudtam, mire számíthatok a könyv végén, de még így is újra meghatott a két fiatal küzdelme a betegséggel.
Tóth Rozi véleménye:
Nekem tetszett ez a könyv. Nagyon megsirattam, ezen a könyvön sírtam eddig a legjobban. Annyira nem vagyok John Green rajongó, de ez a könyve megfogott. Nagyon meghatott ahogy leírta a küzdelmet a rákkal.
Kiss Henrietta véleménye:
Az egyik legszívhezszólóbb könyv, amit valaha is olvastam. Egyszerűen nem lehet letenni. Bár én előbb láttam a filmet, minthogy elolvastam volna a könyvet, még így is sok résznél könnybe lábadt a szemem, ezt egyszerűen nem lehet könnyek nélkül végig olvasni...
Tóth Patrícia véleménye:
Ebben a pillanatban fejeztem be és…és nem tudom, mit mondhatnék. Fáj. Nagyon, nagyon fáj.
Egyre csak kérdezgetem magamtól: miért? Miért kellett ennek így történnie? Ez a könyv ez… annyi érzelmet váltott ki belőlem, mint soha egyik sem. Képzeljétek, volt olyan, hogy nevettem! Mosolyogtam. Egy Ilyen könyvön! Értitek? Hogy csinálta ezt John Green? Hogyan? És azt, hogy az egyik pillanatban még vigyorogjak, egy sorral lentebb pedig már behunyt szemmel és összeszorított fogakkal meg kellett álljak egy pillanatra, mert arcul csapott az igazság, a realitás és én ezt utáltam. Vagy szerettem. Nem, egyszerűen nem tudom…Nem is akarom most tudni…Csak azt tudom, hogy ez a könyv képes arra, hogy meghatározza az ember hangulatát. Egyszerűen rátelepszik, de annyira, hogy perpillanat nem is tudom mihez van kedvem…Semmihez.
De egyet azért tudok: örökké. Oké? Oké.
. . véleménye:
Hát igen...Nagyon sokat hallottam már erről a könyvről. Ajándékba kaptam meg és azonnal elkezdtem olvasni. Alig tudtam letenni, mert megunhatatlan. De mikor a végére értem csak sírtam és csak sírtam. Nagyon fordulatos, hisz a könyv elején meg sem fordul az a fejedben, hogy az a bizonyos illető meghal, azaz előbb meghal. Na de nagyon tetszett az benne, hogy az író két tökéletlen ember kapcsolatát tökéletessé varázsolja.És végül ami igazán megfogott a könyvben az az, hogy a rákos embert nem úgy mutatja be, mint általában szokták. (úgy értem, hogy a szereplőket nem halottaknak titulálja csak azért, mert rákosok).
Mindenkinek ajánlom, hisz ezt szerintem nem lehet nem szeretni.
Kovacs Marta véleménye:
Amikor befejeztem a konyvet az jutott eszembe,hogy a megrikatott kategoriaba kellett volna tennem nem a filmesbe,ezert modositom is a kategoriat. Azonban a konyv eleje szamomra nehezen indult be hagytam is egy-ket napig az olvasast,aztan mikor folytattam mar nem volt megallas. Erdekes volt a tortenet,ahogy az esemenyek alakultak,nagyon tetszett,hogy elutaztak Hollandiaba,tetszett a lany szeretete a konyvek irant es persze mindenek felett a ket fiatal kozotti szerelem. Szep volt ahogy Hazelben kibontakozott a szerelem es annak ellenere,hogy nem hetkoznapi kapcsolat volt ez a tiszta,minden nehezseget kiallo szeretet a masik irant.Azt hiszem ez hatott meg a legjobban,hogy annak ellenere,hogy ilyen fiatalon szembe kellett nezniuk az elmulassal ami hamar elvette toluk az igazi serdulokor lehetoseget,kepesek voltak megelni egy olyan erzest amit az elso szerelem adhat nekunk.
Szabó Anita véleménye:
Enyhe ellenérzésem volt a John Green könyvek irányába, de egy „rajongó” barátnőm meggyőzött, hogy azért nem annyira a divatos tini könyvek tucat-világáról van szó. Maga a rákos lány történet eleve hajaz rá, hogy ez nem az a könyv, amin nevetni fogsz, hát tévedtem… Nevettem és sírtam is. Nem ez lesz az utolsó, amit a szerzőtől elolvasok.
Béres Zsófia véleménye:
Oo ez a könyv. Szerinem nincs olyan nő/lány aki ne sírna rajta. Két fiatalról szól,akik gyógyíthatatlan betegek és pont ez hozzá őket össze. Hazel irtó aranyos,bátor és kitartó lány volt. Augustus/Gus annyira rejtélyes,titokzatos fiú volt annyira gyönyörű gondolattal. A könyv gyönyörűen lett megfogalmazva és annyi elgondolkodtató mondat volt benne.Abszolút megríkatott és meghatott. Főleg a vége. Ez az a sztori amiből a film változat is teljesen átadta azt amit a könyv. John Green-re ezáltal nagyon felfigyeltem.
Végvári Edina véleménye:
Tetszett, hogy a regény címe egy klasszikusra reflektál:
"Nem csillagainkban, Brutus, a hiba / Hanem magunkban, kik megbókolunk" (Shakespeare: Julius Caesar)

Tetszett, hogy a történet pátosztól mentes akart és mert lenni. Valódi volt, szereplői hús-vér emberek - gyerekek, akik többet éltek néhány hónap alatt, mint mások egy élet alatt. Tetszett, hogy rávezetett, mit jelenthet gránátnak (bombának) lenni, hogy mit jelent a rákprémium, milyen felszínesek tudnak lenni a gyászoló kommentek, hogy nincs olyan, hogy örökké...
Tetszett Augustus metaforája a cigire: szájába veszi a gyilkost, de nem ad neki hatalmat a gyilkolásra... és tetszett, hogy Hazelt mindig Hazel Grace-nek hívta. Tetszett Hazel szarkazmusa és életigenlése - amit még azután sem vesztett el, hogy a kedvenc írójától akkora "mélyütést" kapott, ami bárkit kifektetett volna.
Tetszett a kifejezés: Jézus Szó Szerinti Szíve.
Egyetértek azzal, hogy a temetés igazából az élőknek van, és hogy "Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások".

Kedves John Green, köszönöm az élményt!
Parócza Annamária véleménye:
Nagyon tetszett a könyv. Két rákos fiatalról szól, akik nem siránkoznak a betegségükön, hanem megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni az általuk ismert életből. Először támadt egy olyan képzelgésem, hogy A nővérem húga c. könyv (Jodi Picoult) közepénél tartunk, hisz hasonlított. Két rákos fiatal összejön, a végén a fiú hal meg előbb, nem a lány, stb. De ahogy oldalról oldalra tovább olvastam, kiderült, hogy ez csak egy téves gondolat. Mindkét főszereplő (Hazel és Gus) nagyon szimpatikus volt. Az külön tetszett, hogy a maguk kis külön világában éltek, és megpróbálták ezt a lehető legjobban tenni. És attól, hogy dráma ez a könyv (mert az, és elég komoly), megpróbál humoros is lenni. Kifejezetten szimpatikusak voltak Hazel, ill. Gus szülei. Tetszett, hogy a szülők féltették a gyerekeket, de ugyanakkor szabadjára is engedték őket.
Peter Van Houten nekem nagyon nem volt szimpatikus, és tejességgel egyetértettel Hazellel is, meg Gusszal is, amikor nem tűl szép jelzőkkel illették. Persze a végén kiderült, hogy miért volt ilyen. De nekem az a véleményem, hogy ez akármekkora tragédia (mert ennél nagyobb tragédia a világon nincs), attól még nem kellett volna ilyennek lennie két ismeretlen fiatallal, akik azért mentek oda, mert tetszett nekik egy munkája.
Hogy a műben említett Mennyei Megbántásnak mi lett a vége, nem tudjuk meg, de nem is fontos. Peter a mi fantáziánkra bízta a befejezést. Bár, mivel a mondat közepén lett vége a könyvnek (a Mennyei Megbántásnak), én arra is gondoltam, hogy mi van, ha nem Peter írta a könyvet, hanem a lánya, csak az ő nevén futott, és azért nem mondta el a végét, mert nem tudta?
Először arra gondoltam, hogy az író saját magát írta bele a történetbe, mivel sem a könyv, sem az író nem létezik a való életben, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy Joh
Kvárta-Papp Zsuzsanna véleménye:
Nemcsak a könyv, hanem a filmje is megríkatott. Sajnos nagyon is életszerű a történet. Ám hiába dráma ez a sztori, azért néha-néha elmosolyodik az ember. Egyébként kedves és aranyos. Szól az önzetlen szeretetről és a reményről, a küzdelemről és az élni akarásról! Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert újabb mélységeket ismertet meg velünk.
Sinka Zsuzsi véleménye:
Nagyon kevés könyv van, ami olyan hatást keltett bennem, mint ez az írás. A végén sikerült elsírnom magam, Hazel Grace búcsújánál, akkor már nem bírtam tovább. Zseniális írás, és az a legszomorúbb, hogy végtelenül életszerű, miközben annyi humor van benne, hogy az ember akarva akaratlanul elmosolyodik. És sajnos valóban igaz, hogy nem mindig van happy end....
Varga Ildikó véleménye:
Nem is tudom, hogy kezdjem el... Keresem a szavakat... John Green nagyon tud! Letehetetlen, szinte egy éjszakás könyv. Őszintén, kíméletlenül beszél a rákról. Arról, hogy bárkit utolérhet, elvihet. Nem kímél sem fiatalt, sem szerelmest. Mindezt tizenévesek szemszögéből bemutatva. De bármennyire is szomorú ez a téma, rengeteg jó poén van benne. Rámutat arra bármilyen betegség is súlyt minket, nem határozhatja meg a mindennapjainkat, életkedvünket, világlátásunkat.
Nagyon szép könyv. Ezt még egyszer el kell majd olvasnom!
Rúzs-Molnár Nelli véleménye:
2 nap alatt kiolvastam. Nagyon tetszett. Először a filmet láttam (amit így utólag kicsit sajnálok is), amin nagyon sírtam. Igaz, hogy a történetet már utána ismertem, de amikor kezembe vettem a könyvet, és olvasni kezdtem, újra rámjött a sírhatnék. Nem egy mindennapi könyvről van szó, de sajnos a mai világban lehet, hogy egyre több fiatallal megtörténhet az ami Hazel Grace-el. Örülök, hogy az író belevette hogy Augustus is szerelmes lesz mielőtt meghalnának.
Csodás történet. És OKÉ?
Benkő Ella véleménye:
Pár nap alatt olvastam ki a könyvet, de mindig ott motoszkált a fejemben. Nyomasztó volt ez az érzés, nagyon átéreztem a véges életüket, küzdelmüket, boldogságukat. Szép és megható történet, de valami hiányzott belőle.
Ecseri Mariann véleménye:
Imádtam a történetet. A zsepi nem választható kellék mellé.
Már egy ideje szemeztem vele, mert több John Green könyvet is olvastam, de ez valahogy kimaradt eddig.
A történet nagyon szomorú, de ennek ellenére szerethető, a szereplők könnyen megkedvelhetőek.
A könyv nagyon komoly dolgokkal foglalkozik, amellett, hogy egy kis humor is szerepet kap.
Ozsváth Zsolt véleménye:
Megható a történet. Kicsit kurta a vége mint annak a műnek amiről szó van benne, és tetszett az, hogy sejteni lehetett a Mennyei megbántás az író életéről szól. Igaz egyértelműen nem tudjuk meg mi lett a vége a fiatalok által olvasott műnek, az író megadja a lehetőséget, hogy mindenki maga képzelje el mi is történt, persze egy kis útmutatót azért belecsempészett.
A két fiatal története pedig nagyon jól meg lett írva. Igaz vannak néhol hanyag részek de szerencsére nem olyan fontos szálak. Igaz nagyon nem lehetett melléfogni, már az elején tudjuk, hogy a halál biztos. De azért zseniális apró fordulatokkal nagyon izgalmasra sikerült a regény.
Jó volt olvasni
Bakonyi Zsófia véleménye:
Igen.... Igen, sírtam rajta. És igen, úgy olvastam, hogy nem láttam a könnyeimtől. Azt nem tudom, így hogy tudtam, de ment. És igen, amikor elértem a utolsó teleírt laphoz, amiről én természetesen nem tudtam, hogy az az utolsó és a következő oldalra lapoztam és megláttam a KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS szót kiszakadt belőlem egy MIVAAAN? "apróbb" kiáltás. Bár a könyvben szereplő Mennyei megbántás című könyv végének ismertetése után számítottam egy ilyen befejezésre, ez ennek ellenére mégis ütött, és meg is ütött. Mindenesetre régen olvastam már így, hogy elvesztem és csak faltam a lapokat úgy, hogy azt sem tudtam hol tartok. Régen is sírtam már könyvön így.