ADATLAP
Csillagmajor
Lázár Ervin (1936) a mai magyar prózairodalom talán legeredetibb hangú elbeszélője, s ez a méltán megcsodált eredetiség valóban az „írói hang” varázslatos tulajdonsága, amivel az író „megénekli” a világát. Ebben a kötetében a valaha volt pusztát és embereit, ahol gyerekkorát töltötte. Lázár Ervin ugyanis a Tolna megyei Alsórácegrespusztán nevelkedett, ez volt az ő gyerekkorának az Édenkertje, s nem is titkolja, hogy a nagyvárosból, ahol évtizedek óta él, „állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre”. Ez az isten háta mögötti emberi világ volt az ő írói képzeletének a nevelője, s kincses emlékeiből táplálkozik ma is, mert ez ugyanolyan gazdag és kimeríthetetlen terepe a teljes fényű létezésnek, mint a metropolisok vagy a megalopolisok kavargó-nyüzsgő élete, s az ember, akinél – Szophoklész szerint – „nincs csudálatosabb”, szívének reményeivel és sorsának nyomorúságával ebben a valóságot írói látomásokkal és költészettel át- meg átszőtt „Csillagmajorban” ugyanúgy megmutatkozik, mint a világnak bármelyik más színterén....
Németh Luca véleménye:
Nem nélkülöz minden hátborzongató elemet, az biztos. Valahol örülök, hogy ezeket a történeteket nem gyermekkoromban olvastam – viszont annak is örülök, hogy most a kihívás kapcsán elolvastam őket.
Marton Gabriella véleménye:
Lazar Ervin az egyik kedvenc irom, a mesei mellett a Tuvudsz ivigy konyve az egyik kedvencem. Ebben a novellaskotetben is igazi, Lazar Ervin stilusu novellakat olvashatunk, de ezek felnotteknek szolnak es igen sotetek. A Magyar tortenelem nehez idoszakat felfedezhetjuk az irasokban es kicsit jobban belelathatunk Lazar Ervin racpacegresi gyerekkoraba.