ADATLAP
Egy őrült őrgrófnő naplója
...
Berényi Rózsa véleménye:
Nincs 2oo oldal a könyv,mégis sokszor félretettem,mert volt fontosabb dolgom,vagy érdekesebb olvasni valóm.Azt nem igazán értem,miért írta ezt a naplót,ha arról panaszkodik,hogy zaklatja a sajtó.Az arisztokrata hölgy stílusát,őszinteségét élveztem,kissé cinikusan közli a magánéleti problémáit./Alkoholizmusát,depresszióját,szexuális életét/Érdekes volt egy-egy mondat,ahogy összehasonlítja az igazi arisztokratákat a ma felkapaszkodott újgazdagokkal.Persze,a régi arisztokraták jobban ügyeltek a látszatra,mint az őrgrófné.Könnyű kis olvasmány,a címében szerepel a szó,hogy napló,de nem igazán az.Nincsenek dátumok,a helyek változnak,de visszatérőek,így egy kicsit zavaros,hogy mi mikor történt.
Pintérné Schindler Dalma véleménye:
Ízlések és pofonok... nekem ez a könyv, egy kissé mellényúlásnak tűnik. Én jobban szeretem a megfontoltabb, jobban átgondolt írásokat :) Ez nekem túl kicsapongó, túl kitárulkozó és mégis semmitmondó volt... Ha már nem lenne ott kategóriám, át is tehetném a könyvborító alapján kiválasztott könyvek közé... Több arisztokrata könyvét olvastam, de ez messze a legrosszabb....
Pocsai Zsanett véleménye:
Nahát, kedves Ulpius, bukásodat épp az ilyen írók okozták. Nevesincs írótól értelmetlenül kiadott nem is tudom mi. Igénytelen fércmunka, csak kellett a kihívásomhoz, mert a monogramunk csak ezzel az egy íróval azonos, mást nem találtam és még így is csak z a zs helyett. :)
Kolozsi Etelka véleménye:
Az arisztokrácia élete köré nemzedékek alatt felépült átláthatatlan falat bontja le Pallavicini Zita ezzel a nagyon bulvárosra sikerült szókimondó naplójával.
Olvasás közben arra gondoltam, hogy egy tanult, több nyelven beszélő intelligens fiatal nő miért avatja be ennyire a nagy nyilvánosságot a magánéletébe?
Boros Andrea véleménye:
Annak ellenére, hogy a "Moly"-on jól lehúzták a könyvet, mégis elolvastam. Nem tudom kritikával illetni, hisz nem vagyok könyvszakértő, irodalmár, író, csak egy olvasó, aki szereti az igaz történeteket, az őszinteséget. Ezt ebben a könyvben megkaptam.
Knap Marianna véleménye:
Nekem nagyon tetszett az írónő stílusa, az őszintesége, az ahogyan fel merte vállalni gyengeségeit és tévedéseit. Saját története mellett, egy kis betekintést nyújt az az arisztokrácia kissé elselejtesedett világába....
Egy részt külön kiemelnék;
" Jobbára büszkék lehetünk a múltunkra, hiszen még annyi mindent tehetnénk ami a javát szolgálná az országnak. Valójában ez volt és ez lenne a dolgunk nem más."

Kiss Petra véleménye:
Valamiért nagyon megfogott ez a könyv, és sajnáltam, hogy ilyen rövid. Bár a szerzőt nem ismertem, nagyon érdekesnek találtam a történetét. A cím tényleg nagyon illik a műre - totál őrült, de szerintem jó értelemben. Egy különc nő útkeresése, aki nem egészen illik az akkori világba. Csillagos ötös könyv.
Ficsór Lilla véleménye:
A cím alapján választottam a könyvet,az írónőt,lehet szégyen,de nem ismertem.Naplónak nem igen nevezném,az őrült viszont jó kifejezés.Ha nem lennének pszichológiai és történelmi ismereteim,illetve bulvár,akkor nem biztos,hogy teljesen érteném.Így viszont tetszett.Nem nevezném remekműnek,de ismereteimet mindenképp bővítette és olvasmányos volt számomra.
Németvarga Istvánné véleménye:
Szerintem olvasmányos, érdekes, a stílusa is tetszett- őszinteség, önirónia, diszkrét humor, nem lekezelő, de távolságtartást sugárzó. (Amiről szerintem nem tehet, ő ebbe született, ezen szocializálódott.) Olyasmi képet adott az arisztokráciáról, amit én, mint kívülálló felállítottam magamnak róluk. A naplószerű lejegyzések nem mindig időrendben követik az eseményeket. Olyan visszaemlékezések, melyek bemutatják a XX. század vége előkelőségeinek külön világát- ami nem mindig makulátlan, és irigylésre méltó. Ami igazán megmarad a memoárból, az az ő köreinek szemszögéből megfogalmazott, helyenként bántóan nyílt és általánosító, arisztokratikus gőgöt sem nélkülöző magyar táradalomról szóló kritika.
Ivan Edina véleménye:
Könnyed, felszínes könyv. Olvasása közben eszembe jutott, hogy "ráguglizok" az írónőre, de mire a végére értem már el is felejtettem, hogy miért akartam ezt. Egy nesze semmi, fogd meg jól kategóriájú iromány lett ez a memoár. Mond is valamit, meg nem is. Semmivel sem tudtam meg többet az arisztokrácia életéről, mint előtte. És még csak fel se keltette az érdeklődésemet. A stílus meg pongyola. Pont olyan, amitől annyira távol akarja magát tartani az őrgrófnő.
Sági-Guth Orsolya véleménye:
Nagyon szórakoztató volt olvasni a könyvet! Tetszett az írónő őszintesége, főleg hogy nem csak a pozitív, jó dolgokat szemlélteti, hanem a megatív élethelyzetekről, negatív életesemémyekről ugyanúgy beszámol!
Könnyen, gyorsan olvasható könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek! :-)
Fekete Katalin véleménye:
Az író őszintesége nagyon tetszett. Nem tudtam letenni. :)
Szalai Szabina véleménye:
Tavaly februárban a Belvárosban sétálva felfigyeltem egy nagy sárga plakátra az egyik kirakatban. Közelebb mentem, s nagy örömömre szolgált, hogy az egyik kedvenc könyvesboltomban 1-et fizet, 10-et vihet akció van. Természetesen beviharzottam az üzletbe, s felpakoltam magam a legkülönfélébb könyvekkel. Pallavicini Zita műve volt az egyik.
Nagyon érdekelt ez a kiadvány, mert még sosem hallottam az íróról korábban, s mindig kíváncsian veszem kézbe egy számomra új szerző művét. Sajnos nem ment annyira könnyen az olvasás, mint vártam. Első nekifutásra talán 30 oldalon sikerült csak túljutnom. Félretettem, s vártam a megfelelő hangulatra, mikor újból elkezdhetem. Sokáig várakozott a polcon, mire ismét sorra került. Másodszorra kicsit tovább haladtam az eseményekben, de ezúttal is sikertelenül zárult a kísérlet.

Sok idő telt el, de múlt hét közepén harmadszorra is kezembe vettem. Úgy éreztem, ez alkalommal meg van a kellő elszántság, hogy minden áron kiolvassam végre. Olyan gördülékenyen ment az olvasás, hogy nem is értettem, korábban miért nem sikerült a végére érnem.

Akik szeretik az önéletrajzi jellegű műveket, érdeklődnek a modern kori arisztokrácia iránt, s könnyen tudják követni az olykor nagyon is kacifántos eseménymenetű írásokat, azoknak mindenképpen ajánlani tudom az őrgrófnő öniróniával, őszinteséggel teli vallomását. Nem mindennapi megpróbáltatásokon ment keresztül, s elismeréssel lehet tekinteni rá, hogy ennyi viszontagság után rendbe tudta hozni az életét. Sokan már az elején feladták volna.

Ahogy az írónőnek, úgy nekem is sikerült elérnem a célomat: elolvastam egy olyan könyvet, amit már többször is elkezdtem, de sosem értem a végére.... mostanáig.
Zsuzsanna Volford véleménye:
Ez egy önéletrajzi regény a magyar arisztokrácia egy tagjáról, Bemutatja, hogy milyen gazdagon és híresen felnőni. Bár sokan úgy gondolják, hogy akinek pénze van az boldog, a szerző erre rácáfol. Bemutatja gyermekkorát, melyet apa nélkül egy pszichésen zavart anyával töltött. Majd annak halála után messze költözik, de visszavágyik hazájába, még ha nem is tudja, hogy az valójában hol van. Belekóstol a modell világba, hogy pénzt kereshessen, s emellett ír is. Magánéletében is egyik viszontagságot követi a másik, ő mégis talpra áll.