ADATLAP
Egy nap
Emma és Dexter az egyetemen ismerkednek össze. Eleinte csak kerülgetik egymást, ám a diplomaosztó buli után kalandos éjszakát töltenek együtt. Aztán a sors úgy hozza, hogy bár jó barátok maradnak, az útjaik elválnak: Emma munkát keres, a jómódú családból származó Dexter pedig utazgatni kezd. Szerelmek, konfliktusok, félreértések és tragédiák szálainak bonyolult szövevénye bontakozik ki, ahogy évről évre követjük életük eseményeit. Kacagtató, megható és izgalmas epizódok váltják egymást, melyek során Em és Dex barátsága hol meglazul, hol pedig megerősödik, míg végül… Végül vajon szenvedélyes szerelem lesz a vonzalmukból? Vagy talán megmaradnak egymás lelki társai, és életük végéig legjobb barátok lesznek, akiket összefűz a közös múlt számtalan öröme és fájdalma? Annyi biztos, hogy aki közhelyes fordulatokra számít, azt számos kellemes – és néhány szívszorító – meglepetés várja....
Judit Pletscher véleménye:
A filmet már többször láttam, és nagyon szeretem. Ez vett rá a könyv elolvasására is. Itt is hasonló a helyzet, mint oly sokszor, a könyv még a filmnél is jobb.
Emmát és Dextert nem lehet nem szeretni. Dextert mondjuk párszor jól fejbe vertem volna, hogy nézze már meg mit művel. Szerencsére mindig ott volt neki Emma, hogy megpróbálja a szakadék széléről visszarántani. Emma meg egy olyan karakter, amiben szerintem minden 20 és 30 közötti nő magára ismer egy kicsit. Az író nagyon jól ábrázolta a fiatalok út keresését, barátságát, és azt ahogy ez átalakul valami mássá. Külön tetszett még a könyv keretes szerkezete. Az hogy a végén visszatértünk a történet elejére, és hogy csak ekkor derült ki, hogy tulajdonképpen mi is történt köztök július 15-én.
Kemendi Tímea véleménye:
Véletlenül akadt a kezembe, de nagyon jó könyv. Ami a befejezést illeti, hasonlít Nicolas Sparks könyveihez, ott sincs szinte soha happy end. Örültem volna, ha máshogy végződik, mondjuk lesz 3-4 gyerekük vagy ilyesmi. Az élet sajnos véges, sose tudni, mit hoz a holnap. Nem szabad elfecsérelni az éveket, főleg tizenakárhány évet. A másik félnek lenni még szörnyűbb, lehet, hogy testileg él, de a lelke meghal. Elképzelni sem tudom, mekkora fájdalom lehet.
Kissné Bugyi Vivien véleménye:
A film a kedvenceim között van, így nagy elvárásokkal tekintettem a könyv felé, ami az elején egy kis csalódáshoz vezetett. A történet ugyan megadja ugyanazt a hangulatot, mint a film, azonban az írói eszközöktől nem ájultam el: rengeteg tőmondat, bugyuta párbeszéd és sokszor túlmagyarázás is jellemző volt. De ahogy haladtam előre a történetben, egyre jobban magával ragadott és már nem figyeltem ezekre az apróságokra. A film viszonylag hűen követi a könyvet, azonban megtudunk olyan apró részleteket is, melyeket a filmből egyáltalán nem, vagy csak sejteni lehetett.
Liebich Orsolya véleménye:
Em és Dex történetén keresztül az ember ráébred, hogy mennyire gyarló és mindenhez idő kell. Néha ahhoz is, hogy felfedezd a másikban a szerelmet és ne csak a legjobb barátodnak lásd, akit ha elveszítesz, örökre szóló fájdalmat okoz.
Tóth Viktória véleménye:
Nem nevezhető tipikus romantikus regénynek, a boldog kifejlettől nem kell tartanunk. Talán a plátói szerelemben élők regénye ez, hogy ráébredjenek nincs idő a halogatásra. Cselekedni kell,lépni és ha összejött akkor szeretni amikor és ameddig csak lehet, hisz minden közös pillanatunk lehet az utolsó. Tetszett, hogy az író életszerű jelenetekkel tűzdelte meg a történet fonalát. Nincsenek benne nyálas, valószerűtlen mondatok, melyet élő ember soha ki nem mondana. Mégis valahogy hiányérzetem maradt a baleset leírásánál. Egy mondat és már vége is...Nincs ideje az olvasónak beleélnie magát a helyzet tragikumába, és sajnálnia az addig úgy megszeretett szereplőt. Sokkal szívszorítóbb utána Dexter vívódásait olvasni.
Herczegné Bagi Szilvia véleménye:
Egyszer láttam a filmet a tévében (fél szemmel, közben talán vasaltam), aztán itt a Könyvkihíváson rátaláltam véletlenül a könyvre. Örültem neki, mert érdekes volt a film. Nagyon tetszett, hogy minden évből ugyanazt a napot meséli el az író és egy év sem marad ki. A végéről már sokat írtak a többiek, engem is lehangolt. De nemcsak ez, hanem a történetben a folyamatosan jelen lévő szomorúság is. Valahogy nem éreztem ezt egy igazi boldog regénynek. Folyamatosan elkerüli egymást a két főszereplő, elkerülik vagy elkerüli őket a boldogság, ráadásul rengeteg a könyvben az alkohol és a részegség. Picit jobb lett volna, ha egyensúlyban vannak a vidám és szomorkás részek. Elvégre is főként a szórakozásért olvasunk, nem a sírásért. Az viszont tény, hogy tanulságos a történet. Itt az ideje változtatni!
Buzsik Krisztina véleménye:
Először a filmet láttam, majd a könyvkihívás jó alkalom volt rá, hogy el is olvassam. Kicsit csalódtam a film után, sok helyen már túl sok volt nekem az ömlengés. Egyébiránt kedves és sok helyen szívszorító történet egy párról, kapcsolatokról, utazásokról, fájdalmakról és végül egymásra találásról. Sajnos utóbbi nem tart túl sokáig. A filmben is és a könyvben is sajnáltam a befejezést.
Takács Timy véleménye:
Nekem egy kicsit csalódás volt ez a könyv. A film nagyon tetszett, és így utólag visszagondolva valóban elég könyvhűre sikeredett - nem mellesleg remek szereplőket találtak. A könyvben viszont nem szerettem a szereplőket, Dex néha kifejezetten idegesített. A legnagyobb erénye ennek a könyvnek az a koncepcióra, amire a történet felépül. Minden év ugyanazon napjának eseményein keresztül meséli el két fiatal történetét szerelemről, barátságról, kudarcokról, útkeresésről. Ez mind szép és jó, de semmi különös. Legalábbis én nem éreztem hű de nagy katarzist a végén, és az sem zavart különösebben, hogy nem happy end a vége, de ezzel együtt sem mondanám, hogy különösebben megérintett. Mondjuk ez nem feltétlenül a történet hibája, talán inkább az író stílusa nem igazán feküdt a gyomromnak, néhol untam és ahogy korábban is írtam, a szereplőket sem tudtam igazán megszeretni. Kár érte, pedig volt benne potenciál.
Haász Irén véleménye:
Olyan könyv ez, amelyik lassan lopózik be a szívünkbe, és azután ott marad, nagyon sokáig. Először nem is érzi az ember, mennyire jó, de egyszer csak úgy gondoljuk, a legjobbak egyike, amit csak olvastunk. Pedig ez nagy szó...
Végig izgulunk, mi lesz a két főszereplő sorsa, miért nem látják, hogy egymásnak vannak teremtve? De elfogadjuk, mert valóban ilyen az élet. És amikor végre mégis rájönnek, hogy milyen sok évet elvesztegettek egymás nélkül, akkor jön egy brutális, borzasztó vég... Miért kellett így befejezni? Miért nem lehetett élvezni több boldogságot? Tudom, az élet szörnyű, de legalább a fikcióban lehetne másképp...
Kohut Ildikó véleménye:
A filmet már többször láttam, és sokáig kerestem a könyvet, míg végre kezembe akadt. A borító szerintem nem olyan rossz.
A történet nagyon kedves, habár az tényleg nem túl szerencsés befejezés, hogy nincs happy end, hiszen Emma és Dexter csak rövid ideig lehetnek boldogok együtt. Bár lehet, hogy a diplomázástól eltelt években is boldogok, hiszen Emma naplói, feljegyzései és hosszú-hosszú levelei, melyek említésre kerülnek, ezt bizonyítják, és a sok kaland mellett, Dex sem bírja nélküli. Dex sokat változik, jobbá teszi őt Emma és az Jasmine, a lánya a is. Szeretnivaló történet.
Németh Enikő véleménye:
Már ismertem a történetet, mégis felüdülés volt olvasni ezt a könyvet. Érdekes, vicces volt, és hihetetlenül bemutatja az emberi kapcsolatokat, barátságot és szerelmet. A filmhez képest több változás is volt, viszont a legtöbbjét inkább csak a történet mélyítésének éreztem, aminek kifejezetten örültem.
Mind a két főszereplőt imádtam, a saját történetük külön külön is érdekes volt, viszont az engem kicsit zavart, hogy míg olyan sokáig tartott, amíg egymásra találtam, és néhány fejezet akár 40-50 oldalon keresztül is részletezhette nem csak azt a bizonyos egy napot, hanem az elmúlt év történéseit is, az a három rövid év, amíg végre együtt volt Em és Dex és boldogok voltak, azok voltak a legrövidebb fejezetek. Sokkal szívesebben olvastam volna többet azokról a boldog évekről is többet.
Pribék Szilvia véleménye:
Rendkívül homoros, jó felépítésű, hozzám közel álló olvasmány. A vége viszont megdöbbentett... miután annyi viszontagság és eltelt sok-sok év után összejött a pár, a tragédiát nem éreztem helyénvalónak. Elszomorított és megsirattam a végét.
Szakács Anna véleménye:
Egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam és az az igazság, hogy nem vagyok még most sem kibékülve a végével. A kezdés tetszett, de aztán sokkal lassabban haladt a történet, mint ahogy vártam és kellett idő, míg hozzászoktam. Miután azonban belerázódtam, nagyon élveztem az olvasást. Érdekes volt látni, két ember hogyan éli az életét ezekben az években Em és Dex története pedig azért is volt különösen izgalmas, mert ugye az elejétől lehetett sejteni, mi lesz a kettejük kapcsolatából. Nem csak ők, de már én is annyira vártam, hogy összejöjjenek, éppen ezért nem tudok mit kezdeni ezzel a befejezéssel. PICI SPOILER! Egyrészt azért sem tetszik, mert oda a happy end, másrészt pedig mert nem feltétlen éreztem szükségesnek. Jól felépített történet volt ez addig a pontig, kiválóan ábrázolt karakterekkel és ez az egész tragédia szerintem inkább már csak elvett a könyv éreméből mintsem hozzá tett volna. VÉGE!
Sose gondoltam volna, de sokat tanultam ebből a könyvből, azáltal, hogy bepillantást nyerhettem egy fiatal, majd középkorú ember valós életébe és a jó dolgok mellett megláthattam az árnyaltabb oldalt is. Boldogtalanság, anyagi gondok, a munkahely utálata, alkoholproblémák, magány, párkapcsolati bajok… Összességében olyan volt ez a könyv számomra, mint egy figyelmeztetés: vigyázz, csináld jobban, légy okosabb, ne rontsd el így! És ezért hálás vagyok.
A végét meg egyszerűen csak hagyjuk…
Benedek Linda véleménye:
A filmet már láttam évekkel ezelőtt és nagyon szerettem. Ha nem ismerem a történetet, biztos, hogy soha nem olvasom el ezt a könyvet ezzel a borítóval. Nem is értem....
Pont az a jó a történetben, hogy valódi. Nem túl érzelgős, szirupos, viszont rengeteg benne a humor. Sokszor mosolyt csalt az arcomra Emma és Dexter egy - egy párbeszéde. A vége nem okozott meglepetést, a filmélmény miatt, de biztos, hogy nem erre számítottam volna, ha a könyvet olvasom elsőként
Bali Cintia véleménye:
A film gyors egymásutáni megtekintése motivált, hogy elolvassam a könyvet - különben a kezembe nem vettem volna ezzel a borítóval - s be kell valljam (ilyen sem sűrűn van), hogy engem a film sokkal inkább megfogott, mint a könyv. Nem lett a kedvenc könyvem, de azért nem bánom, hogy végig olvastam, mert a történet kiindulópontja az akkor friss diplomás főszereplőkkel, nagyon emlékeztet a saját helyzetemre, az út keresés szempontjából. Emmához hasonlóan még mindig merek nagyot álmodni, de közben egyre jobban félek a megvalósíthatatlanságtól.
Mindenesetre, annyit mondhatok, hogy már csak Emma humoráért érdemes végig vergődni ezen a történeten.
Varga Adrienn véleménye:
Nem teljesen ismeretlenül került a kezembe ez a könyv - a filmet már láttam korábban. Ebből fakad, hogy a nagy csattanó nálam nem ütött akkorát, mint azoknál, akik a könyvvel találkoznak először. Ettől függetlenül azért elpityeredtem annál a bizonyos résznél. Ami nagyon tetszett a könyvben, az az volt, hogy nem egy borzalmas híg löttyként mutatta be a szerző a végre beteljesedett szerelmet, hanem Emma és Dexter kapcsolatát is nehezítették bizonyos döccenők. Bár nagyon szép, mély viszony volt ez kettejük között, mégsem tökéletes, és ezért sokszor adtam hálát az írónak.
Györfi Judit véleménye:
Szép történet a barátságról, szerelemről. A két különböző és mégis egyforma ember barátsága felemelő és megkapó. Emma konzervatív, Dexter könnyelmű, kiegészítik egymást, és emiatt működik a barátságuk. Emma az elején esetlen, mimózalelkű, nem találja a helyét a világban, majd később érkezik meg számára a siker, mint elismert író, Dexter pedig a sikerből (mint műsorvezető és szoknyavadász) mélyre csúszik, alkoholista és drogos lesz, az édesanyját is elveszti, házassága is zátonyra fut. Vártam a beteljesülést, ami bekövetkezett, de sajnálom, hogy a vége nem úgy alakult ahogy vártam.Nagyon jó a regény felépítése, a jelen és a múlt emlékeivel teljesedik ki a történet. Tetszett!
Szórádi Edit véleménye:
A filmet már sokszor láttam. Kivételesen nem változtatta meg a könyv a filmről alkotott véleményemet, mert ez a film elég hű maradt a könyvhöz, mégis részletesebb, kissé komolyabb képet kaphatunk eme két ember kapcsolatáról. Szeretem ezt a történetet, mert életszerű, nem mézes-mázas lovestory, de mégsem hagyja keserűségben az olvasót. Komoly témákat feszeget, melyekkel a való életben is szembekerülhetünk. Reményt ad, hogy ha épp nincs most sínen az ember élete, még van kiút. Sosincs késő megtalálni a helyes utat, és nem baj, ha ehhez az embernek segítségre, társra van szüksége.