ADATLAP
Egymás szemében
Szilvási Lajosnak, az elmúlt évtizedek hazai sikerszerzőjének szerelmi története valójában két napló. Két fiatal, Tamara és Attila párhuzamosan írt naplója. Önmagukról, a másikról, egymásról, az érzéseikről és a bizonytalan jövőről. Önkéntelenül, s ezért őszintén vallanak arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ. Az Egymás szemében a szerző egyik legkedveltebb műve, a két fiatal története mellett egyben egy sajátos korrajz is a hetvenes évekről. Szilvási Lajos könyveit eddig több mint 10 millió példányban adták ki Magyarországon és külföldön....
Szántó-Jávor Adrienn véleménye:
Pár évvel később születtem, mint a történet játszódik, de jó érzés volt olvasni, eszembe juttatta az én kamaszéveimet. Érdekes volt, ahogy a napló bejegyzésekből rajzolódott ki a szerelmi történet. Nem mindig értettem Tamarát, de drukkoltam nekik nagyon, főleg Betli levele után. Tetszett a könyv.
Kolozsi Etelka véleménye:
A cselekmény abban az évben játszódik amikor születtem. Furcsa volt olvasni, hogy a két 17 éves fiatal éppen milyen lelki életet él egymástól távol, miközben pont azon a napon én megszülettem :) Attila és Tamara félreértésekkel induló szerelme, mint ahogyan az kettejük naplóbejegyzéseiből kiderül, szép lassan kivirágzik. Erre a szép szerelemre azonban Betli gonosz levele vet árnyékot....
A könyv úgy van megszerkesztve, hogy a két fiatal naplóbejegyzéseit olvashatjuk váltakozva, és ez eléggé megnehezíti az olvasást. Legalábbis nekem nem nyerte el a tetszésemet, mivel túl száraz volt így a story.
Balázs Nikoletta véleménye:
Hát... kb 170 oladlon keresztül kínlódtam.

Egyrészt fura volt a 70-es évek tinédzsereinek fejével látni a történeseket, másrészt pedig nem tudom, egyszerűen nem ragadott magával. Tamara és Attila karaktere különben nagyon tetszett, mindkettejüket megkedveltem, a könyv végére teljesen megváltoznak, kinyílnak, de a történet kibonatkoztatása egyáltalán nem "ízlett".
Gy.né T. Anikó véleménye:
Tamara és Attila: 17 évesek, gimnazisták, egy iskolába, de nem egy osztályba járnak. Mindkettejük családja problémás, ezért megérzéseik erősebbek, mint másoknak, így hamar egymásra találnak. Átlagon felüli az intelligenciájuk, öntudatosak, őszinték, hatalmas az igazságérzetük. Szerintem nagyon hasonlítanak egy másik Szilvási könyv főhősére: a Hozomány Kozári Katijára. Nagyon tetszett a könyv, amely tulajdonképpen a két főhős naplója.
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Ahogy Attila írná, ez egy klassz könyv.
Picit nehezen vetettem bele magam a '70-es évekbeli tinik világába (nem is tudom, milyen volt abban a rendszerben tininek lenni), de sikeresen beszippantott a regény.
Először azt gondoltam, Attila koraérett, de el tudom képzelni, hogy akkor mindenki koraérett volt a mostani tizenévesekhez képest, hiszen sokkal több felelősség nyomta akkoriban a vállukat, sokkal több szabályt kellett betartaniuk.
A könyv vége kimondottan izgalmas. Bízom benne, hogy tanulságos előéletük miatt végül boldogan élnek együtt.
Berényi Rózsa véleménye:
Kellemesen meglepett az író stílusa,már az első pár oldalon.A két fiatal-már nem gyerek,még nem felnőtt-naplója maga a regény.A mondataik érdeklődésről,kíváncsiságról,és főleg értelemről adnak bizonyságot.Gondolkodó emberkék,összefüggéseket keresnek,és találnak.Nem a legújabb divat,a következő buli áll az érdeklődésük középpontjában.A családjuk életével,a tanáraik sorsával is foglalkoznak,tetteiket figyelik,elemzik,és van véleményük nem csak a családi problémákról,hanem a társadalmi problémákról is.A jelzőik,hasonlataik csodásak,érdekesek,viccesek.Nincs SMS,E-mail-igaz számítógépük sincs-beszélgetés van szemtől szembe.Ha lett volna számítógépük,talán más lenne a stílus. Nekem ez a regény sokkal jobban tetszett,mint a mai írók tiniknek,tinikről írt könyvei.
Szalai Adél véleménye:
Nem tudom megmondani, hogy került a kezem ügyébe, de roppant boldog voltam, hogy elolvashattam, és a két tini életébe bepillantást nyerhettem. Óriási a könyv....nem akartam, hogy vége legyen, és főleg nem így ,ahogyan vége lett. Az őszinte és igaz fiatalkori szerelemről szól, amikor még minden új (csókok, ölelések, vágyakozás) és önzetlen. Nagy kedvenceim közé tartoznak azok az alkotások, ahol egy könyvben egyazon témában elmondja véleményét, kitárja az érzelmeit mind a két fél. Biztosan mondhatom, nem az utolsó könyvem az írótól. Tegnap mikor anyukám megnézte mit olvasok, teljesen el volt ámulva, hogy Szilvásy könyvet, mert az ő fiatalságának a könyve volt ez.
Hegedűs Henriett véleménye:
Na nem teljesen gimnáziumban játszódik, de tény, hogy az iskolai élet és az életkori sajátosságok felmerülnek benne. Jön a szünidő és minden megbonyolódik. A történet nem egy nagy fordulat, viszont a vége igen meglepő és a könyv stílusa mindent visz. Trükkös megfogalmazások, szórakoztató leírások, fricskás poénok.
Kemendi Tímea véleménye:
Nem akartam elhinni, hogy így van vége... Még vagy másfél percig kerestem a következő oldalt, olyan nincs, hogy nem tudok már lapozni :) Magával ragadott ez a naplós nézőpont, hogy mindig egyes szám első személyben írja a történetet. Nagyon tetszett, szinte le sem bírtam tenni. Egy kis időre újra 17 éves lettem :)
K Zsuzsi véleménye:
Egy ismerősöm ajánlotta, teljesen el volt tőle olvadva, igazából azért is kezdtem el, mert olyan jó "reklám szöveget" mondott róla. :) Meg azért is, mert megtetszett, hogy mondta, hogy két ember szemszögéből van leírva a történet, és az ilyenek mindig is vonzottak. (Sőt, kamaszkoromban még el is kezdtem írni én is egy ilyen történetet. :) )
Ami nagyon tetszett benne, az a szóhasználat, a szófordulatok voltak, annyira egyedi az egész könyv stílusa. :) Ezért egyértelműen megérte elolvasni. Ami viszont nem tetszett, az a könyv vége. Valahogy nekem ott kicsit eldurvult a dolog, de persze emögött nyilván az is van, ahogy azt már korábban is írtam, hogy nekem nincs valami túl erős lelkületem. :) Szóval összességében azt mondom, hogy nem lesz a kedvenc könyvem, de mindenképpen megérte elolvasni, mert nagyon jó kis mű, a szerző szavajárása zseniális, meg ami még fontos, és majdnem kihagytam, (és egyébként nagyon sokan ezt emelik ki, akik olvasták a könyvet,) hogy nagyszerű korrajzot ad egy jó hangulatú történettel körítve.
Czéman Eszter véleménye:
Megrázott...
Ezt kell mondanom, pedig már olvastam a könyvet. 12 évesen. És ha valaki megkérdezte tőlem az elmúlt években, hogy melyik a kedvenc magyar könyvem, rávágtam, hogy az Egymás szemében... Évekig tároltam a kedvenceim polcán, hogy majd újraolvasom, de ez idáig elmaradt.
És most, újraolvasva először is az lepett meg, hogy nagyon sok részletre nem emlékszem. Ami annyira nem is csoda, hisz majd 30 éve volt. De olvasás közben szakadtak fel az emlékek... Megrázott.
Kenéz Szilvia véleménye:
Először általános iskolás koromban olvastam ezt a könyvet, az unokatestvérem ajánlotta. Nagyon szívesen olvastam (és olvasok most is) naplót, az egyik kedvenc műfajom. A regény a két főszereplő, Tamara és Attila naplója. Imádtam, hogy egy fiú is leírja az érzéseit..! :) Ajánlom a mostani gimnazistáknak, mert a regény tökéletes korrajz, hűen visszaadja a '70-es évek világát. Felnőttként olvasva már ezekre a dolgokra figyeltem, míg kamaszként majdnem megszakadt a szívem, hogy nem happy end a vége..... :)
Frányó Kriszta véleménye:
Még apukám ajánlotta nekem a könyvet anno, tizenéves koromban, mikor épp kezdtem feladni a naplóíró hajlandóságomat. Azóta különböző élet- és körülményszakaszaimban többször is elolvastam már, és indig megdöbbenek, hogy még mindig találok benne valamit, amit korábban máshogy értelmeztem, nem találtam fontosnak, elsiklottam felette...
Kovács Lívia véleménye:
Nem első olvasás, de megunhatatlan. Még kamaszkoromban olvastam először Tomka és a Szeplős naplóját, és már akkor is imádtam. Így, felnőttként újraolvasva már nem csak a kamaszos érzelmek, csetlések-botlások tetszettek, felfigyeltem arra a nagyon jellemző szlengre is, amit a 70-es években használtak, de még a 80-as évek elején is hallhattam. Jó sok kifejezést még ma is használok, a fiam szemében ezek már ódivatú dolgok....
Ez a könyv mindig megmelengeti a szívemet.
Bischofné Hauer Szilvia véleménye:
Rengetegszer olvastam már, mégis minden alkalommal magával ragad. Imádtam minden sorát! Szeretem az olyan történeteket, amivel könnyű azonosulni és ez olyan volt, bár korban leginkább akkor játszódik, mikor a szüleim lehettek gimnazista tinik. Valahogy mégis bele tudtam magam élni a történetben. A regény befejezése bennem hagyott némi űrt, mivel nem lett úgymond "happy end", viszont van a könyvön bőven mit gondolkodni.
Kikkel Henrietta véleménye:
Imádtam. Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni a legjobban. Végig azt éreztem, hogy valódi naplókat olvasok. Azóta az jár a fejemben, hogy milyen nagyszerű író Szilvási Lajos, aki 44 évesen így be tudja mutatni a tizenévesek érzéseit, gondolatait, lelki világát.
Atilla humora nagyon tetszett, érzékenysége, kedvessége „lehengerelt”. Tamara egy igazi szerelmes lány. Erős jellem, aki igyekszik megállni a helyét a sok irigy társa között. Mindkettőjüket sok negatív esemény érte. S talán ez a közös pont sodorta egymás mellé őket. Nagyon bíztam benne, hogy a két fiatal egymásra talál, s sikerül az összes akadályt leküzdeniük.
Varga Réka Dóra véleménye:
Gimnáziumban játszódik, és mégsem. Gimnazistákról szól, de a nyáriszünetben történteket foglalja műbe a szerző. Kicsit nehéz volt azonosulnom vele, mivel egy olyan kor tinijeiről szól, akik főleg a szüleim lehetnének. Emiatt koridegennek éreztem, és nem volt könnyű azonosulni a szereplők helyzetével. Ennek ellenére jó könyvnek tartom.
Triszné Szabó Márta véleménye:
A könyv két 17 éves gimnazista szerelméről szól, akik külön-külön naplóba írják érzéseiket. Érdekes, hogy ugyanazt a napot hogyan látja a fiú és a lány, melyikük mit tart fontosnak belőle. Attila és Tamara szemén keresztül elénk tárul a 70-es évek társadalma, a családok szerkezete, az akkori sérelmek, örömök. Jó olvasni, hogy egy fiúnak is milyen fontos a szerelem érzése, a naplójához ugyanolyan őszinte ő is, mint a lány. Az akkori 17 évesek között is ugyanazok a típusok (újgazdag, nagyképű, visszahúzódó, igazáért kiálló, magányos...) voltak jelen, mint a mai fiatalok közt. Anno nagyon tetszett ez a regény, és most is imádtam!
Kovács Ramóna véleménye:
Nehéz frissében mit mondani róla... Nehéz letenni, mert mindig tudni akartam, mi fog történni, mi lesz a következő levélben. Aranyosan visszafogott, mégis tele van érzelemmel. Nem írnak manapság ilyen könyveket...
Szűcs Erzsébet véleménye:
Többször olvastam, nagyon szeretem. Igazi betekintés egy fiatal életébe. Mit érez, mit gondol, mit és hogyan képes megfogalmazni. Látni és olvasni azt, hogy milyen hamar megijed a saját érzéseitől, gondolataitól. Azt, hogy milyen hamar rejti magát a világtól, a világ elől. Olyan érzések fogtak el, amik be fognak következni. A lányom 11 múlt, és kezdi bcsukni a szoba ajtaját, kezdődik a "semmi" válaszok, a mosoly helyett a komor arc. És ami nagyon megdöbbentő: nagyon hamar eltűnik a játékos, önfeledt babaarc, és lesz belőle egy még védtelenebb kisfelnőtt, aki nem biztos, hogy beenged már az ő kis világába.
Tornay-Csomor Család véleménye:
Én felnőttként olvastam ezt a könyvet először. A könyv Tamara és Attila naplóján keresztül mutatja be az egymás iránt érzett szerelmet. Olvasva a gondolataikat sok mindenre visszaemlékeztem én is. Igaz hogy a dolgok egy részét gyerekként éltem meg, de például az építőtábor hangulata az olyan volt mint az én időmben is. Vagy a rohanás és sorban állás az élelmiszerboltban, hogy mindent megkapjunk amit szeretnénk. Történet elgondolkodtató abból a szempontból, hogy az ember mennyire befolyásolható mások véleménye által és hogy sokszor milyen nehéz a dolgokat egyszerűen elfogadni.
Eőriné Zsoldos Ildikó véleménye:
Tinikènt olvastam először, nèha làmpàval a paplan alatt. Ùjraolvasva is izgalmas a kèt fiatal szerelme, ahogy egymás szemèbe nèznek. A naplòba is leìrjàk az esemènyeket ùgy, ahogy làtjàk, a sajàt szemszögükből.Nem ilyen befejezèsre emlèkszem, de felnőttkènt màr màshogy làtom a regèny mondanivalòjàt.Azt hiszem, hogy a többi Szilvàsi könyvet is ùjraolvasom!
Ábrahám Viktória véleménye:
Hú. Nem tudom, eddig miért nem olvastam, sajnálom, hogy nem került a kezembe előbb, de örülök, hogy nem hagytam ki. Érzelmes, értelmes, csodálatos. Nagyon tetszik, hogy csak a naplókon keresztül ismerjük meg az eseményeket, érdekes látni, ki mit ragad ki egy-egy pillanatból, illetve hogyan éli meg azt.
Bevallom, félek újabb Szilvási-könyvbe kezdeni, hátha nem lopja be magát úgy a szívembe, mint ez a könyv, és csalódni fogok.
Ami negatívum (SPOILERt tartalmaz!!!), az Attila. Kicsit erőltetettnek éreztem ezt a csalódós, senkiben nem bízós életérzést, amit az apja szerencsétlenségéből szűrt le és vett magára.
Ettől függetlenül ajánlom elolvasásra, ha valaki elmélkedést és érzelmeket szeretne. :)
Halász Melinda véleménye:
Két fiatal, Tamara és Attila párhuzamosan írt naplója. Önmagukról, a másikról, egymásról, az érzéseikről és a bizonytalan jövőről. Önkéntelenül, s ezért őszintén vallanak arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ.
Zsankó Anikó véleménye:
Életem egyik meghatározó könyve. Először 16 évesen, azaz 30 éve , olvastam, majd most.
30 éve ebben a történetben számomra rendkívül sok volt a fájdalom, de én is gyerek voltam. Teljesen azonosultam annak idején a lány magányosságával. Nosztalgia, a múlt illata jelent meg most számomra ebben a könyvben. Ennyi idő elteltével másként élem meg a könyben levő történeteket, az ártatlanság, az emberi ármánykodás, az igazi szerelem lehellete. Számomra felidézte újra az akkori korzsak szépségeit s ellentmondásait is.
Szabó Angéla Dominika véleménye:
Hihetetlenül jó kis könyv volt! A főszereplő két szerethető tizenéves, a könyv az ő szerelmük (kezdeténet) történetéről szól. A szerkesztésmód felettébb eredeti: kettejük által (külön-külön) vezett naplóikból bontakoznak ki az események! Így ugyanannak az "éremnek" mindkét oldaalát megismerhetjük. Egyszerűen zseniális! Az pedig már csak hab a tortán, hogy a történet 1975-ben játszódik, és az akkori társadalom korrajza is benne van, rendkívül egyéni narratíva! És (hab no.2) a párbeszédek is szuperek, számos idézhetbe illik! :)
Szabó Márta véleménye:
A könyv két 17 éves gimnazista szerelméről szól, akik külön-külön naplóba írják érzéseiket. Érdekes, hogy ugyanazt a napot hogyan látja a fiú és a lány, melyikük mit tart fontosnak belőle. Attila és Tamara szemén keresztül elénk tárul a 70-es évek társadalma, a családok szerkezete, az akkori sérelmek, örömök. Jó olvasni, hogy egy fiúnak is milyen fontos a szerelem érzése, a naplójához ugyanolyan őszinte ő is, mint a lány. Az akkori 17 évesek között is ugyanazok a típusok (újgazdag, nagyképű, visszahúzódó, igazáért kiálló, magányos...) voltak jelen, mint a mai fiatalok közt. Anno nagyon tetszett ez a regény, és most is imádtam!
Szabóné Kicska Mónika véleménye:
Édesanyámnak rengeteg Szilvási Lajos kötete van, amit gyerekkoromban sokszor fogtam a kezembe törölgetés gyanánt, de a könyvkihívás kapcsán választottam egyet közülük ebbe a kategóriába. Egyrészt egy időutazás volt számomra, a szocialista rendszerről jól megrajzolt korképet adott, másrészt egy szerelem kialakulásának története két magányos fiatal között. Nagyon tetszett a stílusa, jól érzékeltette Tamara és Attila gondolatait az eseményekről, az érzéseikről. Tanulságos történet arról, hogy a másikra, magunkra, az érzéseinkre figyeljünk, ahelyett, hogy mások mit mondanak. Szép történet a szerelemről és a bizalomról.
Kovácsné Németh Nóra véleménye:
Szilvásitól eddig még nem olvastam egy könyvet sem, de biztosan olvasok még tőle.
Egy könnyed romantikus történet, ami elrepíti az embert a gimnazista évek boldog pillanataiba. A két főszereplő látószögéből ismerjük meg a fiatalokat, azok családjait, barátait és az életről alkotott képüket. Tetszett, hogy Tamarát Attila szemszögéből is és Attilát Tamara szemszögéből is megismerhetjük. Kellemes történetvezetés, élvezhető stílus.
A történet zárásával nem voltam teljesen elégedett, de a levegőben hagyott utolsó kérdés sokmindent rejthet magában...
Juhász Beáta véleménye:
"Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?" tinédzserkorom kedvenc könyve, amit újra és újra olvasva, minden alkalommal új érzéseket ébreszt bennem. Ez alkalommal, már anyaként ez a gondolat ütött szíven, és foglalkoztat azóta is. Vajon törvényszerű-e tizenéves korban ez a fajta magányosság érzés? Vajon mit tehetek azért, hogy kislányom ne érezze magát így tinédzser korában?!