ADATLAP
Elrabolt az apám
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában - amely eltűnt személyek felkutatásából áll - rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.

Jodi Picoult - éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében - izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?...
Árki Petra véleménye:
Többször is elkezdtem elolvasni ezt a regényt, nem is értem, miért, hiszen már az első mondattal felcsigázott. Tetszett, de már nagyon sokat olvastam Jodi Picoult-tól, ezért tudtam, hogy a végén számíthatok egy nagy csavarra, így valami sokkal súlyosabb befejezésre számítottam. Összességében kevésbé nyűgözött le, mint Jodi többi regénye, de azért örülök, hogy elolvastam, az elmúlt pár napban sokat gondolkodtam a mondanivalóján.
Silye Tibor véleménye:
Szeretem Jodi Picoult regényeit. A múlt héten fejeztem be, és bár sok ideig olvastam, de ez nem egy rossz könyv. Nálam a top 3 Picoult regények között van. :) Az Elrabolt az apám egy igazán elgondolkodtató kötet. Ember legyen a talpán az, aki eldönti, hogy a kötetben szereplő apa bűnös, vagy ártatlan. Nem gondol bele az ember, de valójában nehéz meghatározni, hogy mi is tekinthető bűnnek. Az, amikor ártunk valakinek, vagy az amikor úgy tesszük, hogy tudjuk, hogy ártunk, de ezzel jót is cselekszünk. Nem mindegy, hogy hogyan értelmezzük, és Jodi Picoult itt is feszegeti a határokat. Mindezek mellett tetszett a nézőpontok váltogatása, és különösen szerettem olvasni a gyermekkori történeteket. :)
Pető Katalin véleménye:
Jodi Picoultban sosem csalódom. Még nem sikerült minden könyvét elolvasnom, de jó úton haladok. Ebben a regényben is kemény kérdést jár körül, de mégsem érzem bűnösnek a tettest". Bizakodom, hogy minden jóra fordul, bár semmi sem lesz olyan,mint rég....
Átértékelt életek,sorsok. Megható történetek, ez J.P.
Szűcs Anna Mária véleménye:
Nagyon érdekes volt a könyv, a főszál mellett érzékletesen rajzolta meg az amerikai börtönök világát...
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában – amely eltűnt személyek felkutatásából áll – rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.
Óvári-Vass Erika véleménye:
Újabb remekül megírt regény Jodi Picoulttól. A cselekmény magával ragadó, elgondolkodtató, szívbe markoló. Most sem csalódtam az írónőben.
Egy kisgyerekes anya mindennapjai felfordulnak, mikor kiderül, hogy az édesapja kiskorában elrabolta, és az édesanyja sem halt meg, ahogy neki mondták. Kétségek között őrlődik, hiszen mindig az édesanyát szerette volna visszakapni, most viszont rájön, hogy az anyja nem az volt, akit ő képzelt magának. Bűnös-e egy édesapa, aki csak a legjobbat akarta a lányának, mikor elvitte magával és több mint 20 évig álnéven rejtőzködött...