ADATLAP
Felkavaró tartalom
Új novelláskötetében Neil Gaiman a maszkjainkat lerántva próbálja feltárni sebezhető, igazi énünket. Finom humora és borzongató képzelőereje olyan novellákat eredményez, melyeket újra meg újra el akarunk olvasni.

A Fekete kutya című, eddig sehol máshol nem olvasható történet az Amerikai istenek világában játszódik, és Árnyék kalandjait szövi tovább. A gyűjtemény többi része is hasonlóan varázslatos: Gaiman számos stílust és műfajt – horror- és kísértettörténet, science-fiction és tündérmese, tanmese és vers – felvonultatva deríti fel az emberi érzések, élmények és tapasztalatok birodalmát. Egy novella az Óceán az út végén mellé, egy öregkori Sherlock Holmes-rejtély, egy közösségi média inspirálta kisprózafüzér és további húsz írás található a kötetben, mely méltó párja a Tükör és füstnek és a Törékeny holmiknak....
Feraji Anikó véleménye:
Nem csalódtam. Olyan mint a többi novelláskötete. Van amit nagyon megszerettem, van ahol néztem bambán, ez meg mi volt? Van ami egyszerűen csak hidegen hagyott. Szeretem az író könyveit és a novellákat is. Talán túlzás is lenne azt várni, hogy egy ilyen gyűjteményben minden írás NEKEM szóljon. Nyilván mindenki mást olvas ki a különböző történetekből. Talán ez a szép benne, hogy mindenki megtalálja a maga fogára valót. Ajánlom ;)
I Luca véleménye:
Imádtam, imádtam és imádtam. Sajnos több történetében az utalásokat még nem értettem, mert nagyon az "elején" vagyok Gaiman munkásságának, de idén be fogom pótolni! Mese, felnőtt mese, édes, meghökkentő, viszont a címmel ellentétben egyáltalán nem felkavaró a tartalma.
Sándor Anita (AniTiger) véleménye:
Akadtak benne olyan történetek, amik miatt kár lett volna kihagyni a kötetet, de voltak benne olyanok, amik cseppet sem szórakoztattak vagy dobtak fel… Felkavaró meg iszonyat kevés volt. Mivel szeretem Gaiman bácsit és a bolondságait, így a meséit is kedvelem… nem mindet, de jó párat.

Szerettem-irományok: Mesenaptár; A halál és a méz esete; Semmi óra; A sovány, fehér herceg visszatér; Az alvó és az orsó ( ♥ )
Keresztes Zsuzsa véleménye:
Volt bennek számomra kevésbé tetsző történet, és lett egy két kedvenc ("Az igazság egy barlang a fekete hegyen"; Fekete kutya, Az alvó és az orsó) na meg egy két hátborzongató kedvenc(Klikk-Klakk, a Zörgőszörny; Utolsó házinénim). Az olvasása során azért rájöttem, hogy a hosszabb művek jobban lekötnek, és jobban elmerülhetek a világukban, de azért ezekben a novellákban sem csalódtam. A versek nehezebb falatok...
Juhász Réka véleménye:
Imádom az írót, de ez a könyv összességében nem tetszett. Erőltetettnek éreztem, a témái maradtak a tőle jól megszokottak, viszont a csattanós végkifejletek sokszor laposak voltak, vagy túlzásba vittek. Tetszett pár novellája, főleg a vége felé lévőek, viszont összességében ez a könyv csalódás volt az írótól. Nem ezt vártam.
Kolop Vanda véleménye:
Összességében tetszett, bár nem tudtam egy szuszra végigolvasni, más könyvvel párhuzamosan olvastam. Túl sok volt nekem a haláleset, főleg gyerekek halálesete, illetve a lelki sérült főszereplő ahhoz, hogy egyszerre végigolvassam az egész könyvet. Volt, ami kifejezetten tetszett és ötletes volt (pl. Ami Cassandrát illeti), volt néhány, aminek nem jött át az üzenete (Aki elfelejtette Ray Bradburyt vagy Nőnemű végződések), de egyértelműen fantáziadús novelláskötet.
Homlok Renáta véleménye:
Neil Gaiman Amerikai Istenek című könyvét már olvastam, ezért amikor elolvastam a Felkavaró tartalom fülszövegét, és megláttam, hogy lesz benne egy Árnyékról szóló novella, nem volt kérdés, hogy el akarom-e olvasni ezt a könyvet. Plussz nagyon vártam az öregkori Sherlock Holmes-rejtélyt is.
Nagyon-nagyon tetszett. Hihetetlen, hogy mennyi fantázia kell egy ilyen novella megírásához. Ennyi különböző történet, és mind jó. A novellák nagyon különböznek egymástól, ezt a bevezetőben az író meg is jegyzi (nem szerencsés ilyet írni, de megtette. Szerencsére. ). Talál az ember közöttük kísértettörténetet, horrort, sci-fi-t, verseket (ezeket kevésbé értékeltem), tanmesét és tündérmesét is. Némelyike nagyon felkavaró.
Nagyon tetszett, hogy az elején a bevezetésben leírja, hogy melyik novellát miért is írta. Szenzációs lehet, ennyire ismertnek lenni.
Nekem a legmegrázóbb talán Az igazság egy barlang a fekete hegy mélyén című novella volt. Ezt szerintem sose fogom elfelejteni. Még most is borzongva gondolok rá.
Az alvó és az orsó, mint alternatív Hófehérke és Csipkerózsika novella, a Doctor Who sorozathoz (ebből e sorozatból egy részt se láttam, csak nagyjából tudom, hogy miről szól, éppen ezért azt hittem először, hogy annyira nem fogom ezt a rész annyira élvezni, de tévedtem simán beválogatnám az öt kedvencbe) a Semmi óra novella is nagyon ott van. A Sherlock Holmes novelláról meg nem is beszélve.
Utoljára még megjegyezném, hogy a Jeruzsálem-szindróma tényleg létezik. Én eddig erről nem is hallottam.
Kuli Anna véleménye:
Mesés, mint mindig. Imádom. Minden szavát :D Elfogult vagyok, tény, de Gaiman novellái mindig kifogástalanok, néha jobbak is, mint egy-két regénye. Kimondottan izgalmas a novellákhoz tűzdelt személyes szösszenetek, amitől egy kicsit a történet mögé is látunk. Mesés.