ADATLAP
Felszáll a köd
Mélyre ásni? Pezsdítő veszély!

1924, nyár:
Az előkelő társaság tündöklő estélyén, egy elegáns angol udvarház parkjában, a tóparton egy fiatal költő kioltja életét. A tragédiának két tanúja van: két nővér, Hannah és Emmeline Hartford, akik ettől fogva soha többet nem beszélnek egymással.

1999, tél:
A 98 esztendős Grace Bradleyt, a Riverton udvarház hajdani szolgálóját felkeresi egy fiatal rendező, aki filmre akarja vinni a költő öngyilkosságát.
A Grace lelkének sötét zugaiba száműzött szellemek és emlékek előbújnak a réseken. Döbbenetes titkok merül fel; valami, amiről a történelem elfelejtkezett, de amit Grace nem feledhet soha.

Az első világháború sebeit viselő nyáron, és az utána következő dekadens húszas években játszódó Felszáll a köd borzongató rejtély és lenyűgöző szerelmi történet elegye. ...
Bodorics Anikó véleménye:
Második Kate Morton könyvem, bár nagyon tetszenek a történetei, azt hiszem, most egy darabig jegelem őket, mert nagyon egy kaptafára készülnek és kiszámíthatóvá válnak egymás után olvasva. Ellentétes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Grace-t valahogy nem szerettem meg, nem tudtam vele azonosulni - se fiatalkorában, se később. A történet sokszor vontatott volt (nem meglepő, elvégre közel 600 oldal), mégis végig fenntartotta az érdeklődésemet. Tetszett, ahogy a jelent és a múltat összefűzte egy történetté. Természetesen most is sok mindenre gondoltam, hogy mi történhetett, és - természetesen - most is mellé fogtam. A valódi megoldás igazán megdöbbentő volt. Mély hatást gyakorolt rám a történet. Ami viszont napokig dühített, az a vége. Az olvasó számára minden kiderült, sejthető, hogy a szereplők számára is, de nekem hiányzott a katarzis, a feloldás. Vártam, a jelenben valamilyen lezárást, csak pár oldalt. Ezt egy rövid történetben megbocsátom, sőt, akár szeretem is, hogy a képzeletemre bízzák, hogy hogyan volt tovább. De könyörgöm, egy 600 oldalas könyvnek legyen már rendes lezárása!
MSZ K véleménye:
Nagyon tetszett, igazán jó könyv, megrendítő befekezéssel. Egy idős hölgy visszaemlékezése a szolgáló éveire, szövevényes kapcsolatokkal, sok titokkal, rejtéllyel, álmokkal és fordulattal. Az izgalmas történet szemléletes korrajzot is nyújt. Szerintem jó az ütemezése is, az eleje/közepe kellően részletes, bár a visszatérések a jelenbe lassítanak a történeten, a vége felé jó helyen gyorsnak fel az események.
Eőriné Zsoldos Ildikó véleménye:
Vajon milyen titkot rejt a köd? Nem olvastam mèg semmit Kate Mortontòl. Tetszett, ahogy az idős Grace visszaemlèkszik az ùrnőjèvel törtèntekre. Hannah sorsa, ahogy a titkokban segìti a szolgàlòja...a sok èrdekes fordulat , a szerelmi törtènet izgalmassà teszi a könyvet.Szeretem az 1920-as korrajzot is.
Gondár Erika véleménye:
Igaz, hogy már olvastam Kate Morton könyvet (ami nagy kedvencem ebben az évben), de ennek a könyvnek a borítója egyenesen vonzott. És természetesen a történetben sem csalódtam. A hajdani cselédlány visszaemlékezései alapján feltárul a múlt század eleji társasági élet. Aztán egy döbbenetes tragédia, titkok, elhallgatások... a végére minde a helyére kerül. Tetszett a könyv történetének időbeli ugrálása is.
Gregor Hanna véleménye:
Már sok könyvet olvastam életemben, de ilyen "szerkezetűt" még soha. Eleinte fura volt, és időbe telt, mire megszoktam a félépítését, de teljesen magával ragadott. Hol sírtam, hol nevettem (de inkább az előbbi), nem beszélve arról, hogy teljesen váratlanul ért a végkifejlet. Biztos, hogy el fogom olvasni másodszor is, imádom azt a régi kort, ahol játszódik.
Bártfai Anna véleménye:
Remek könyv, igazán hangulatos. Szeretem, mikor a mesélő öregkorából emlékszik vissza arra, mi történt vele fiatalon. Érdekes volt, hogy Grace, a hivatalos főszereplő inkább csak mellékszereplője a történteknek, az igazi hangsúly Hannah Hartfordon van. Az első 450 oldal inkább bevezető, de én ezeket a fejezeteket is nagyon élveztem, szükségesek voltak ahhoz, hogy megértsük a későbbi eseményeket. Hannah és Emmeline motivációja érthető, mindkettejüket megszerettem. Bár Grace származásának titkára elég hamar rá lehetett jönni, az 1924-ben történtek meglepetésként értek. Teljes mértékig antipatikus szereplője nincs (talán egyedül a Luxon házaspár és Deborah) és épp ez teszi remek könyvvé: mindenki tesz benne elítélhető és megkérdőjelezhető dolgokat, mégis valahogy megbocsájtunk értük. Végig szurkoltam a happy endért, annak ellenére, hogy már az első oldalakon egyértelműen elmondják: Robbie története nem végződik jól...
Havas Jánosné véleménye:
Ez a második könyv amit az írónőtől olvastam. Az első "Az elfeledett kert" volt, ami valamivel jobban tetszett mint ez a könyve, de ez sem volt rossz, a végére már ezt is kialakult.
Tudtam izgulni Grace-t Hanna-ért és a többi szereplőért.
Bartus Bernadett véleménye:
Zseniális könyv amit egyszerűen nem lehet letenni. Oldalról oldalra egyre jobban tudni akarod mi is az igazság. Mi történt azon az estén amikor a költő öngyilkos lesz. Ahogy az író ugrál jelen és múlt között, a fiatal és az idős Grace karaktere között ,még izgalmasabbá teszi a könyvet. És végül a csattanó. Egyszerűen zseniális.
Nemszilaj Judit véleménye:
Nekem az első 300-400 oldal nem tetszett annyira, túl vontatott volt a leírás, nem történt semmi lényeges. Bepillantást adott egy udvari ház cselédségének életébe, álmodozásába 1914-tól. Eredetileg Robbie Hunter a költő 1924-es haláláról és annak rejtélyes körülményeiről szólna a könyv, de az első 300 oldalon, a költő csak egyszer van jelen a Riverton udvarházba. Én elhiszem, hogy már ott kialakulhatott valami Hannah és Robbie között, de akkor még mindenki gyerek. Az utolsó 200 oldalon viszont felgyorsulnak az események és a végére szinte, úgy éreztem, hogy lehetne egy kicsit hosszabb is a történet. A vége egy olyan nem várt fordulatot tartogat, amiért érdemes volt elolvasni az egész könyvet. Nem lehetett volna rögtön 1924-el kezdeni, fontos, hogy Grace ismeri -e a gyorsírást vagy nem, milyen a kapcsolata Hannahval és mi a következménye, hogy "hazudott" ez ügyben.
98 évesen ezek a visszaemlékezések sem zavaróak, bár a Grace halálát nem tettem volna bele, nem ide való volt a leírás, legalábbis nekem nem tetszett.
Összefoglalva nem az a könyv, amit még egyszer elolvasnék, de azért örülök, hogy elolvastam, ebbe a könyvbe is találtam számomra lélekemelő gondolatot:
"A való életben alattomosak a fordulópontok. Címkézetlenül, észrevétlenül múlnak el. a lehetőségeket elmulasztjuk, és mit sem sejtve ünnepeljük a katasztrófákat. A fordulópontokat csak később fedik fel a történészek, akik rendet kívánnak teremteni az élet során összekuszálódott pillanatokban." (Grace gondolja visszamenőleg Hannah és Teddy házasságának első éve alapozta meg a későbbi tragédiát.)