ADATLAP
Felszabadulás
Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.

Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?...
Buzás Judit véleménye:
Az első részhez hasonlóan csak dicsérni tudom az írónő stílusát, mert nagyon könnyen olvasható, de nem érződik túl egyszerűnek vagy silánynak. Maga a történet szerintem érdekes volt, mert megmutatta, hogy az első részben történtek után nem olyan könnyű folytatni az életet, mint amennyire egyszerűen a hasonló könyvek szereplői továbblépnek. Az egyetlen negatívum számomra, hogy sem a főszereplő pár kapcsolatában, sem az Archívummal kapcsolatban nem történik jelentős előrelépés, válltozás, pedig ezek igazán érdekesek lehettek volna.
Katalin véleménye:
Az alaptörténet még mindig ugyanaz: az Archívumban őrzik minden halott ember Történetét, azaz testeket, amelyek rendelkeznek az adott ember emlékeivel. A hely természetesen szupertitkos, és természetesen adódnak bakik az őrzés során. Ha egy Történet ugyanis felébred és kijut a Sikátorba, az Őrzők feladata, hogy visszajuttassák őt az Archívum polcára. Egy ilyen Őrző a mi kis főhősünk, Mackenzie is.
A helyszín és a szereplők ugyanis szintén változatlanok, sőt az első kötet történései óta eltelt idő is egészen rövid: mindösszesen három hét. Mackenzie, a tizenhat éves tinilány, az Őrző, aki felébredt és elkószált Történeteknek az Archívumba történő visszajuttatását viszi véghez még mindig rémálmoktól szenved, és egyre inkább kényszerképzetei rabjává válik, miközben még emberrablási ügyek gyanújába is keveredik.

A leginkább zavaró két momentum közül az első Mackenzie rémálmainak leírása, gyakorisága, és az, ahogyan Mackenzie ezeket kezeli: önfejűen, majd-én-megoldom-elvégre-egy-önálló-és-nagyon-kemény-tizenhat-éves-vagyok stratégiát követve.
A másik ilyen zavaró dolog az, hogy ebben a könyvben az emberi életek semmit sem érnek. Emberek tűnnek el, majd kiderül, hogy minden bizonnyal halottak is, de ez senkit nem érdekel. Az írónő próbálja azt a látszatot kelteni, mintha bárkinek hiányoznának, bárkit érdekelnének, de az igazság az, hogy minden egyes egyedül Mackenzie körül forog, ami egy idő után kifejezetten zavaróvá tud válni.

Mindezek mellett a történet sodró lendületű, és élvezhető. A lezárásból ítélve pedig az írónő fenntartja a lehetőségét egy harmadik résznek is. Amennyiben sor kerülne rá, szívesen elolvasnám azt is.