ADATLAP
Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!
Valami olyat kell véghezvinni, ami egyszer és mindenkorra beleég a szürke átlagemberek agyába. Valami olyat, ami számít.

Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?
A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.
Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Csak négy barátjától: a Humphrey Bogart-rajongó szomszédtól, egy fiatal hegedűvirtuóztól, egy lelkész lányától és egy tanárától.
Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, sorra fény derül Leonard titkaira.
Talán egy nap elhiszi, hogy nem baj, ha valaki másmilyen, mint a többiek.
Sőt, néha még jó is....
Kanta Bernadett véleménye:
Magával ragadó,letehetetlen. Ezek a szavak jutnak eszembe először. Nagyon érdekes módon mutatja be egy tinédzser szenvedéseit. Kicsit hasonló a 13 okom volt c. könyvre. Ha az tetszett valakinek,akkor ezért odáig lesz.

B-M Bogi véleménye:
Legszívesebben boldog születésnapot kívánnék Leonardnak, de azzal csak beállnék a figyelmetlen ismerősei sorába... Inkább azt mondom: Tarts ki, Leonard!

Hihetetlen megindító ez a könyv. Annyira sajnáltam ezt a különc, magányos srácot, akit csak egyetlen tanára hajlandó észrevenni, főképpen akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá. Kockáztat érte bármit, csak segíthessen rajta. Több Herr Silverman kéne a világba.

Nagyon érzelem dús történet, bátran ajánlom bárkinek.
Csaba Kinga véleménye:
A borítón lévő King idézet jól mondja: ez egy fontos könyv, főleg egy kamasznak. Azt az üzenetet közvetíti, hogy nem baj, ha más vagy, és fontos, hogy legyen olyan ember az életetben, akivel meg tudod osztani a problémáidat, kétségeidet. Mindemellett olyan témákat dolgoz fel mint a vallás kérdése és az erőszak.
Teljesen tudtam azonosulni Leonarddal és szerintem mindenki tud valamilyen szinten. Egy szó mint száz, nem hittem volna, hogy meg fog érinteni, mégis megtette.
Mivel egy kamasz fiú mesél, elkerülhetetlenek a szleng szavak és a rövidítések. Ilyen volt a valszeg, az asszem, valamint a pölö. Az utóbbi nagyon idegesített. Muszáj volt ezt? Muszáj említenem azt az egy fordítási hibát: a lényegem helyett, a lényem értelmesebb lett volna.
A szöveg szerkesztés viszont zseniális. Bizonyos részeknél a mondatok balra, illetve jobbra zártak, olyan mondatok, amik a cselekményben meghatározóak, hangsúlyt adva nekik. Ezáltal keletkezett pár elválasztási hiba, amik nagyon szúrták a szemem.
A borító tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát.
Nagyon ajánlom ezt könyvet mindenkinek.
K. Anna véleménye:
Először is szeretnék boldog szülinapot kívánni Leonardnak.
Boldog szülinapot Leonard Peacock!
Most, hogy ezt megtettem szeretném elmondani, hogy milyen hálás vagyok az írónak, hogy megírta ezt a mélyen megindító, szomorú mégis gyönyörű történetet.
Köszönöm Matthew Quick! Egy csodálatos ember vagy.
Ez a könyv nem egyszerűen csak egy kamasz fiúról szól, aki nem találja helyét a világban. Ez a könyv a magányról szól, a szeretet hiányáról és, hogy milyen elveszettnek érezheti magát az az ember, aki jelet küld a külvilágnak, de senki nem vesz róla tudomást.
„Szoktad azt érezni, hogy fényt sugárzol, de azt senki sem látja?”
Ha elolvassuk a történetet, kicsit mi is magunkra ismerhetünk a főszereplő személyében. Mindenki érezte már magát elveszettnek, szomorúnak, reménytelennek. De ez a könyv megtanítja, hogy van remény.
Van remény, hogy a fényt, amit sugárzunk, egyszer valaki meglássa.