ADATLAP
Gépzongora
Az Olvasó ezúttal Kurt Vonnegut legelső regényének új kiadását tartja a kezében. Az Egyesült Államok népének életét immár gépek irányítják, minden műveletet tökéletesen gépesítettek. Áttételek, fogaskerekek, robotok; emberi kéz munkájára már alig van szükség. A történet főhőse Paul Proteus mérnök. Paul azon kevés kivételezettek egyike, akiknek még van munkájuk, irodájuk, felelős beosztásuk, sőt: hatalmuk.
És mire használja mindezt a jámbor Proteus doktor? Hogy fellázadjon saját osztálya ellen és helyreállítsa a humanista értékrend lassan feledésbe merülő örök normáit. Vonnegut üzenete ma talán még időszerűbb, mint műve születésekor....
Kovics Renáta véleménye:
Na, azt hiszem, én most szerettem meg Vonnegutot. :) Az ötös számú vágóhíd nekem kicsit elvont volt a tralfamadori részek miatt, de ezt a könyvet imádtam, alig bírtam letenni. :)
Nagyon érdekesnek találtam az alapötletet, s szerintem Vonnegut jól ki is dolgozta a társadalom kettészakadását. Régvolt gyármunkásként átéreztem a Telepesek helyzetét és a Kaszálókon történteket, diplomásként pedig sokat találkoztam az Elitre jellemző hozzáállással. Van, aki nem érti, hogy a Telepesek miért fásultak bele kényelmes életükbe, s hogy ez ma nem így működne, mert a családjára, sportra stb. fordítaná a szabadidejét. Én úgy érzem, az embernek igenis fontos a fontosság-érzése, illetve egy kicsit a határidők is, munkanélküliként tapasztaltam magamon, hogy egy idő után nincs kedved semmihez, minek, ráér, holnap is lesz nap... Kicsit én is a két világ határán mozgok, mint a főhős, aki annyira emberi és esendő, hogy tényleg könnyű vele azonosulni. Anita viszont már a kezdetektől idegesített, viselkedése a történet folyamán nem lepett meg... Nagy kedvencem volt Finnerty, a maga bohémságával, nemtörődömségével és forradalmi lelkületével. Zseniális húzás volt Vonnegut részéről nyitva hagyni a befejezést, én úgy gondolom, semmi nem változott, az emberiség egyszerűen nem akar tanulni a hibáiból... :(