ADATLAP
Germinal
„A poklot akarom látni mérnök úr.” – Zola híres mondata akkor hangzott el, amikor bejárta a bányák legdurvább, életveszélyes aknáit is. A Germinalhoz gyűjtött anyagot. Nem hagyta, hogy a legjobb állapotban lévő fejtőhelyeket mutassák neki a mérnökök. A Germinal Zola legkiemelkedőbb regénye. Egy francia bányászkolónia tragédiáját írja le. Szervesen beilleszkedik a második császárság zülléséről írt regényfolyamba, melyben valamennyi társadalmi réteg megkapja a magáét. Olvasmányos és izgalmas történet, melynek fő eszköze a művészi erő és energia. Ez a regény egyfajta mérföldkő. A Germinal után már soha nem lehet úgy elkezdeni egy könyvet, ahogy az elkezdődik....
Zuzan Éva véleménye:
A bányászok élete soha, sehol nem volt könnyű, viszont alulfizetett. Étienne tele van jó szándékkal, ám szembesülni kell azzal, hogy a tömeget könnyű felheccelni, de okosan irányítani annál nehezebb. Végül mindent elveszít, ami fontos volt neki.
Bunyáné Szabó Ildikó véleménye:
A történet egy bányavidéken játszódik, Franciaországban. A főhőse, Etienne, aki munkát kereső gépész, és már egy nap után a bányában el akar menni innen. Aztán mégis marad egy 15 éves lány miatt. A bánya Dante Poklához hasonlatos hely. Az emberek hangsúlyozottan feketék, vannak földalatti folyók, a vájatok is mintha körkörösen süllyednének. Éhezés, szegénység, halál, gyilkosság, nemi erőszak - mindez ebben a világban természetes. Etienne próbál lázadni, és ehhez társakat is talál, de a tragédia elkerülhetetlen...Megrázó, elgondolkoztató könyv. Egyszer elég volt elolvasni.
Karakas Andrea véleménye:
Ostoba gazdagok és tudatlan szegények világa, ami arcul csap, szembesít és felráz. Azon könyvek egyike, ami olvasás közben bekúszik a bőrünk alá, ott motoszkál bennünk akkor is, amikor félretettük. Zola társadalomkritikája senkit sem kímél, ahogyan minden mást is a maga valójában tár elénk, amit sosem - de biztosan nem egyhamar - felejtünk el.
Karakas Andrea véleménye:
Ostoba gazdagok és tudatlan szegények világa, ami arcul csap, szembesít és felráz. Azon könyvek egyike, ami olvasás közben bekúszik a bőrünk alá, ott motoszkál bennünk akkor is, amikor félretettük. Zola társadalomkritikája senkit sem kímél, ahogyan minden mást is a maga valójában tár elénk, amit sosem - de biztosan nem egyhamar - felejtünk el.