ADATLAP
Glamoráma
Glamoráma – azaz hírességek, sztárok, csillogó egyéniségek panorámája. Ezt kínálja új, fergeteges cselekményű könyvében Bret Easton Ellis: kandi kíváncsiságunk kielégítését, hogyan élnek, hogyan szeretnek, ölelnek, ölnek, üzletelnek a sztárok, egy új világ új, veszélyes elitje… A szerző könnyed, csipkelődő szatírának induló regényéből végül kafkai hangulatú vízió bomlik ki, amelyben úgy kavarognak korunk „hősei”, a film- és popsztárok, topmodellek, rendezők, producerek, sportolók, divattervezők, mint konfettik egy végtelen buliban… vagy mint egy felrobbantott repülőgép utasai....
Sári Csaba véleménye:
Rossz véleményeket hallottam róla, és rosszakat is fogok írni. A történet eleje egyszerű, "Ellis-es". A sztárvilágba visz be, modellek, színészek, alkohol, drog, szex. Aztán hirtelen (2. fejezet) egy "auster-i" kalandba keveredik a főhős, ami gyorsan átvált egy kaffka-krimi-kém-sztoriba. És innentől peregnek az események, hol érteni mi történik, aztán teljes vakság. És számomra a lezárás se adott választ.
Talán a fő baj - más véleményeket is olvasva - hogy Ellis valami nagyot próbált itt átadni, amit már leírt az Amerikai psycho-ban. De itt próbálta az egészet gigászian megvalósítani. Így például valaki szerint a folytonos filmfelvétel utalások/kiszólások plusz pont, nekem csak még jobban zavart.
Persze nem olyan rossz azért. Olvasás közben nem húztam fel magamat, mint például múltkor Grecsót olvasva, mert legalább olvasható és érthetőek a mondatok. Csak maga a sztori nem áll össze.