ADATLAP
Hát ezért ugrálok
Milyen autistának lenni? Miként tudhatjuk meg, mit gondol és érez egy autista gyermek, akinek segíteni szeretnénk?
Ez a figyelemre méltó könyv, amelyet Naoki Higashida mindössze tizenhárom évesen írt, választ ad néhány kérdésre. A súlyosan autista Naoki megtanult kartonbillentyűzet segítségével, a betűkre mutogatva kommunikálni, és mondanivalója kivételes betekintést nyújt az autisták gondolkodásmódjába. Megmagyarázza az autizmussal élők sokszor elképesztő viselkedését, lehetőséget nyújt, hogy megértsük képi gondolkodásmódjukat. A zárónovella pedig minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az autisták nincsenek képzelőerő, humorérzék és beleélő képesség híján. Naoki szívhez szólóan folyamodik a türelmünkért, együttérzésünkért. Könyve minden olvasónak alkalmat ad, hogy új, izgalmas nézőpontból szemlélje a világot.
Naoki Higashida 1992-ben született, az autizmusra való hajlamot 1998-ban állapították meg nála. Ezután speciális nevelési igényű gyermekek számára működtetett iskolákba járt, tanulmányait 2011-ben fejezte be. Több szépirodalmi és ismeretterjesztő műve is megjelent, munkáival díjakat nyert. Az írás mellett előadásokat tart az autizmusról és blogot vezet. Japánban, a Tokiói-öböl partján fekvő Kimicuban él.

„Ma este 139-szerre próbálom megélni a színpadon, milyen lehet autistának lenni, és egyre kétségbe ejtőbben érzem, hogy szinte semmit sem tudok. Bárcsak hamarabb olvastam volna ezt a könyvet. De talán még nem késő.” — Kulka János

„Ha mi, állítólagos épek ilyen kitartóan, állhatatosan, aprólékosan próbálnánk megismerni és föltárni önmagunkat, ilyen körültekintően próbálnánk megmagyarázni a cselekedeteinket, miképpen azt az autista Naoki teszi, észrevennénk, hogy hibásak, tökéletlenek és fogyatékosok vagyunk mindannyian. Ezt felismervén elmúlhatna belőlünk az épek gőgje, és így a világ akár kellemes hellyé is változhatna.” — Sándor Erzsi

„Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretnek ugrálni, a levegőbe betűket rajzolni, néha látszólag ok nélkül nekiiramodni, vagy az erdő és a mezők zöldjét élvezni. Azoknak, akik könnyen elfáradnak a rájuk zúduló információk és érzetek sokaságától, gyakran félreértik mások gesztusait, és időnként látszólag ok nélkül dührohamot kapnak, vagy dolgokat pörgetnek és szavakat ismételnek. És különösen ajánlom ezt az írást azoknak, akiknek a környezetében ilyen furcsa, de a könyv elolvasása után talán nem is annyira nehezen érthető manók élnek, akik a lelkük mélyén nagyon félnek attól, hogy problémát jelentenek a környezetük számára, és már az is sokat jelent nekik, ha érzik, hogy megpróbáljuk megérteni őket, nem nevetjük ki furcsaságaikat, és nem vagyunk rájuk dü...
I Luca véleménye:
A végével kezdeném - imádtam a kis novellát:-) Szívesen olvastam volna abból még többet és többet.
Szerencsésként, nincs a közelemben (családomban) autizmussal élő ember. Nem mondom, hogy ettől a könyvtől sokkal okosabb lettem, mégis jobban átérzem a problémát és vélhetően türelmesebb is lennék...ki tudja azonban meddig?! Mérhetetlen tiszteletem azok iránt akik testközelből élik meg a könyvben szereplő helyzeteket, sok türelmet és empátiát kívánok nekik.
Krolopp Judit véleménye:
Kiváló és fontos könyv. Az autistákkal kapcsolatos, mindenkiben felmerülő kérdésekre ad választ egyszerűen, érthetően. Kamaszokkal mindenképp elolvastatnám, alapmű a másság megismeréséhez és elfogadásához. A végén lévő novella pedig lenyűgözött.
Kulcsár Réka véleménye:
Hihetetlenül jó könyv. Eddig nem tudtam sokat az autistákról, de ez a könyv mindent megváltoztat. Segít megérteni, hogy mit miert tesznek, és azt is, hogy néha teljesen kicsúszik a kezeik közül az irányítás. Viszont megérteti az emberrel azt is, hogy sokmindenre képes lehet egy autista, szükségük van a körülöttük élők támogatására. Nagyon tetszett.
Gyuró Krisztina véleménye:
Naoki Higashida egy autizmussal élő japán fiú, aki ebben könyvében megpróbál nekünk, "normálisoknak" arról írni, milyen is az ő világa. Hamar rájöhetünk, hogy érzelemgazdag, tehetséges, értelmes emberi lény él a saját, nem engedelmeskedő testébe zárva. Arra tanít, hogy fogadjuk el, toleráljuk másságukat. Csak egyvalamit szeretne, amit többször le is ír a könyvben: "Kérem, ne mondjanak le rólunk"
Teljes tiszteletem az ezzel a rendellenességgel élők és környezetük mindennapos küzdelmének.
Szomjú Anita véleménye:
Fantasztikus betekintés egy rejtélyes,ismeretlen,csodálatraméltó világba....
A gyermekeim jártak olyan bölcsibe ahol sajátos nevelésü gyerekek voltak a csoportban...
Utólag sok minden érthető....
Csodás kis emberkék...
Farkas Ágnes véleménye:
Nincs a környezetemben autista, de érdekelt, hogy látják ők a világot és nem csalódtam a könyvben. A fejezetek közötti történetek nagyon tetszettek, megmutatják,hogy van képzelőereje, amit tanulságos történetekké alakít.Illetve a legvégén az Itt vagyok című nagyon megható volt.Nem gondoltam volna, hogy ők is gondolnak az elmúlásra, újjászületésre. Egyik pontról repültem a másikra, gyorsan lehet vele haladni. Két fejezetben lévő történetben magamra ismertem.Az egyik címe: Miért csapsz apróságok miatt nagy felhajtást?Ő a könyvben a hibázás miatt csapott nagy hűhót, én pedig azért szoktam,ha eltervezek valamit és nem úgy sikerül vagy ha a tervet valami felborítja.Ilyenkor tisztában vagyok vele,hogy nem olyan nagy dolog, feleslegesen hisztizek, de nem vagyok képes leállítani magam. Utána rádöbbenek, hogy semmiség volt az egész. a másik fejezet: Miért ragaszkodsz rögeszmésen bizonyos viselkedésekhez? Itt abban találtam párhuzamot, amikor valami érdekel, például egy sorozat, vagy egy könyv, akkor semmi mással nem akarok foglalkozni egész nap, csak azzal a dologgal, más nem érdekel akkor. Nem tudjuk, hogy mit élhetnek át a saját testükbe zárva, de így legalább egy kis betekintést nyerhetünk a világukba. Nekünk lenne bátorságunk és kitartásunk a folyamatos küzdelemhez, vagy az egyszerűbb utat választanánk és feladnánk? Mindenki döntse el maga.
Repka Bernadett véleménye:
Ettől a könyvtől nem lesz szakértő senkiből. Attól még, mert elolvassa, nem mondhatja, érti az autizmust, az autistákat, vagy a családjaikat, hisz minden eset, még ha a felszínen nagyon is hasonló, más. Aki azzal a tudattal indul neki, hogy minden kérdésére választ fog kapni, csalódni fog. A Hát ezért ugrálok, egyetlen nézőpontból próbálja az olvasót közelebb vinni az autisták világához, nem mutat meg mindent, bepillantást nyerhetünk csak, kicsit jobban megismerhetjük, milyenek azok, akiket eddig igazán távolinak, másnak éreztünk. A kérdések többsége érdekes, olyasmi, amire személy szerint én is kíváncsi voltam. Néhányra egyáltalán nem is gondoltam, ezek meglepetésként értek, míg másokat kissé ismétlésszagúnak éreztem. Naoki válaszai néhol zavarosak, néhol különösek, de ahhoz kétség se fért, sokkal közelebb vitt magához, ahhoz, ahogy szemléli, értelmezi a világot. Feleletei, novellái megmutatták, ha képesek vagyunk egy időre megszabadulni előítéleteinktől, ha figyelmesek vagyunk, és hagyjuk, valóban meghallhatjuk a fiú hangját, aki az autizmus csöndjéből szól hozzánk.

A közvetlen környezetemben nincs autista, kívülállóként úgy gondolom, ez a könyv kezdésnek tökéletes. Annak, aki szülőként, testvérként, ismerősként, vagy akárhogy máshogy ismerkedik a betegséggel, a kialakult ismeretlen helyzettel, és annak is, akit hozzám hasonlóan egyszerűen csak érdekel a téma.
Petes Judit véleménye:
Mindig is foglalkoztatott az autisták világa, tanultam is róla, tágabb ismeretségi körömben is van autista, ezért nagyon örülök, hogy szembejött velem ez a könyv. Naoki 13 évesen olyan komplexen fogalmazta meg a saját cselekedeteinek hátterét, hogy a számomra eddig csak az autizmushoz kapcsolt és elfogadott dolgok érthetővé váltak. Mindenkinek ajánlanám, hogy az autistákat ne csak egy rémisztő érthetetlen embereknek lássák, hanem elfogadják a szokatlan reakcióikat a világra. Naoki nem mellesleg írt egy rövid novellát is a könyvében, melyből az jön át, hogy az ő belső világa sem különbözik annyira az átlagtól, csak a kifejezés módja más.
Párkányi Anikó véleménye:
Naoki Higashida egy kivételes tehetségű japán író. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretnék megérteni embertársaikat. A könyv segítségével nemcsak az autizmussal élőket érthetjük meg, hanem egyben toleranciát, szeretetet és türelmet tanulhatunk egy olyan embertől, akinek élete felfoghatatlanul nehéz, és mégis optimistán tudja szemlélni és kezelni a problémákat.