ADATLAP
Ha egy téli éjszakán egy utazó
Nyájas Olvasó! Ha egy téli éjszakán egy utazó című regényének első mondatával így szólít meg téged a szerző, Italo Calvino: „Italo Calvino új regényét, a Ha egy téli éjszakán egy utazó-t kezded éppen olvasni…” Kényelmesen elhelyezkedsz tehát, és olvasnád… De jaj, a mese megszakad: s aztán valami baj az újabb kötettel is van, amit hibás példányod helyett a könyvesboltban kapsz. Nyomozásba fogsz hát, nyájas Olvasó. Kíváncsi vagy a mesére. Amikor azonban a mese fordulóponthoz ér, valami mindig történik. A könyv elvész, ellopják, elkobozzák, műanyagba öntik, gépbe táplálják, szavakra bontják, betiltják, megsemmisítik, bezúzzák… Még szerencse, hogy nyomozásod roppant regényesnek bizonyul. Egyre újabb és újabb kalandokba botlasz: beleszeretsz az Olvasónőbe, együtt nyomoztok, el-elváltok, majd ismét találkoznak az útjaitok… Tíz regény végül is megmarad izgalmas torzónak. A tizenegyediket – a sajátodat – fejezd be te, nyájas Olvasó....
Horváth Krisztina véleménye:
Annak idején a címe alapján választottam a könyvet, többször is belekezdtem, és legszívesebben most is otthagytam volna, de a kihívás miatt csak végiggürcöltem. Az eleje jónak indul, ahogy megszólít, ahogy szinte belehelyez a történetbe, az egész kalandosnak indul. Aztán amikor kiderül, hogy valójában igazából regényírásról és olvasásról szól az egész, elveszíti számomra az érdekességét. Belekezd egy-egy történetbe, aztán félbehagyja, hogy visszatérjen a kerethez, ami viszont egyáltalán nem jött be.
Pánczél Viktória véleménye:
Kedves Olvasó, Olvasónő és nem utolsó sorban Marana (igen, te is)!

Gratulálok Nektek. Sikerült bűntudatot ébresztenek bennem, amiért részt veszek az „olvass el 50 könyvet egy év alatt” kihíváson. Ez a kihívás kicsit megkérdőjelezi az olvasás önmagáért való örömét.
„Amíg tudom, hogy van a világon valaki, aki csupán a játék kedvéért űzi szemfényvesztő játékait, amíg tudom, hogy van egy nő, aki az olvasást az olvasásért szereti, addig nyugodt lehetek: megy minden tovább a maga útján…”
Általában úgy olvasok, hogy mindig hangulatomnak megfelelő könyvet veszek kézbe: van, amelyiket egy délután alatt kiolvasok, van, amelyiket akár évekig elhúzok. És tényleg az olvasást az olvasásért szeretem. E kihívást próbálom ehhez a stílushoz igazítani, de néha a tempómon gyorsítanom kell, vagy éppen nem találom a megfelelő könyvet, ami éppen nekem való lenne.
És emiatt érzem magam kicsit szomorúan. De ez a kihívás annyira izgalmas, és még több könyvvel találkozok, hogy nem tudom egyszerűen kihagyni.
Loritáról, aki a regényeket a különböző szavak előfordulási számára redukálja, Varró Dani „Mese a tanárnéniről, aki sajnálta a verseket szanaszéjjel elemezni” című szösszenete jutott eszembe. Kicsit a gyászhoz hasonlító érzés lett rajtam úrrá.