ADATLAP
Hajnal a tiltott kertben
Amal egy nyomorúságos menekülttáborban látja meg a napvilágot földműves családját 1947-ben hurcolták el Palesztinából, csecsemő bátyját elrabolták, anyját pedig érzéketlenné tett a fájdalom. Bár apja látástól vakulásig dolgozik, hajnalonta felolvas a lányának, hogy együtt álmodjanak egy másik világról.

Amal története egy egész népről szól, arról, hogy lehet túlélni hatvan éven át a PalesztinIzraeli konfliktus árnyékában. Apák és fiúk, asszonyok és lányaik, akik szeretnek és remélnek, miközben szívet tépő veszteségeket és szörnyű traumákat szenvednek el. Ki így, ki úgy éli túl a borzalmakat, de soha nem szűnnek meg vágyakozni egy jobb világ után.
Susan Abulhawa a palesztinai hatnapos háború egyik menekülttáborában született 1970-ben. Különböző arab országokban töltött rendkívül hányatott kisgyermekkora után kamaszként az Egyesült Államokba került nevelőszülőkhöz, ma is ott él.
Miután 2000-ben visszalátogatott Palesztinába, majd 2002-ben a dzseníni menekülttáborban szemtanúja volt egy borzalmas vérfürdő következményeinek, elszánt aktivistája és szószólója lett a nyugati világban a palesztinok ügyének. Írásai a palesztin nép sorsának érzékeny hírmondói.
A Hajnal a tiltott kertben az első regénye, mely a szerző személyes dzseníni élményeinek hatására született meg, s noha szereplői kitalált alakok, a felrajzolt történelmi-politikai háttér és események mind valóságosak.
Alig tizenöt centire voltak egymástól, de ebben a tizenöt centiben benne volt közel húszévnyi idő, egy háború, két vallás, egy holokauszt, egy katasztrófa, két anya, két apa, egy sebhely és egy titok, mely lomha pillangó módjára verdesett a szárnyával.....
Bodorics Anikó véleménye:
Nem is tudom, mit írjak erről a könyvről, teljesen letaglózott. Szokatlan élmény volt, mert egyik szereplőt se éreztem igazán közel magamhoz, valószínűleg azért is, mert több generáción ívelt át a történet. Először nem is akartam elolvasni, annyira más, mint bármi, amit olvasni szoktam, számtalan alkalommal megtetszett a borító, aztán mégse kezdtem el olvasni. És mégis mindezek ellenére, amikor nekiláttam, magával ragadott a történet, többször megkönnyeztem. A végét el se tudtam képzelni, bár az előszóból sejthető volt, hogy mi fog történni, de ahogy megtörtént és ami utána következett az tényleg elképzelhetetlen volt. Elolvasás után még napokig a hatása alatt voltam a történetnek, és ez most, hetekkel később sem változott.
Tünde véleménye:
Nem gondoltam volna amikor levettem ezt a könyvet a polcról hogy ennyire hatni fog rám...valójában 3 napja olvastam el azóta is befészkelte magát a gondolataimba.Na ezután a könyv után kérdezi az ember lánya a miért-et? Felkavart, megsemmisített,reményt adott. Teljesen más megvilágításba helyezi az arab-iszlám-amerikai konfliktust egy olyan irányt mutat,amin nem tud nem gondolkozni az ember legalábbis nagyon érzéketlenek kell ahhoz lenni. Gyönyörű képekkel írja le Palasztinát,már már szépirodalmi szintre emelkedik a könyv.Alig várom az új könyvét,addig pedig meghajtóm a fejem mindenki előtt aki a még most is tartó pusztításban ember tudott maradni,és a szívére hallgatott. Sosem volt még annyira aktuális ez a könyv, mint ezekben a vészjósló időkben.. :(