ADATLAP
Hol volt, hol nem volt...
John és Irene Marsh valaha házasok voltak, most azonban az Amerikai Egyesült Államok két végében élnek. Látszólag csak egyvalami köti össze őket, pontosabban egyvalaki, a lányuk.
Amikor Sadie, a szülei tudomása szerint, hétvégi sziklamászásra indul, és nem jelentkezik időben, az anyja rögtön a legrosszabbra gondol, és értesíti a volt férjét. John haladéktalanul San Franciscóba repül, hogy vele legyen a nehéz percekben, de arra egyikük sem számít, hogy a váratlan együttlét mindannyiuk életében sorsfordító változásokat hoz.
Újrakezdhető-e bármi is az életben, amit valaha a félelem, az óvatosság, a közöny szakított ketté? Vagy tanulva a hibákból az ember képes átszabni a sorsát? Elvethetők vajon a régi megszokások, felülírhatók a bevett családi minták? Elizabeth Berg két generáció mindennapjait bemutató regénye ezeket a kérdéseket járja körül; érzelmes-bús könyve az újrakezdés, a saját történet megtalálásába vetett hit tanúbizonysága....
Bodorics Anikó véleménye:
Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, teljesen más volt, mint amire számítottam. Végig vártam, hogy történjen valami, de csak egy drámai fordulat volt, az is furán lett lezárva, minden további magyarázat nélkül. De valójában nem is maga a fordulat volt a lényeg, az csak hozzátett a szereplők életéhez mintegy díszletként. Az egész könyv alatt nem sok minden történt; a szereplők gondolkodtak, emlékeztek, beszélgettek és mindenekelőtt: éreztek. Nem volt a történet végén katarzis, nem volt feloldozás - igazából azt se mondanám, hogy volt a történetnek vége. Fura ürességet érzek emiatt, közben mégis hatott rám a könyv, és azt hiszem éppen ez volt a célja is. Nem az, hogy egy történetet meséljen el, hanem úgy magáról az életről mondjon valamit. Így utólag már jobban értem az alcímet is: Életek meséje.