ADATLAP
Igazolt hiányzás
Idilli boldogságban, részben vidéken eltöltött gyermekkora után a 21 éves szerző megvívta kilátástalannak tűnő harcát a hagyományos és „liberális” oktatási intézményekkel, édes- és nevelőapáival, a betonsivatagos, fővárosi környezettel, egyszóval: a nagy, büdös élettel. Erről számol be ellenállhatatlan sodrással és kíméletlen humorral az érettségiig el se jutott „rossz tanuló”, akitől megannyi „eminens” sokat tanulhatna....
Bacskó Barbara véleménye:
Fergeteges humorral megáldott könyv, amelyben az öniróniával sem spórolt az író. Az érem másik oldala. Vagy mindegyik. Voltak oldalak, amik nehezen csúsztak, de ettől eltekintve ajánlom azoknak, akik voltak "nemnormális" fiatalok - magukra ismerhetnek a sorok között.
Horoszné dr. Gulyás Margit véleménye:
Nekem nem jött be. Egyrészt nem tetszik a stílusa, csúnya szavakat is használ, és nem szeretem az egyoldalas mondatokat. Maga a történet pedig érdekes lett volna, mert tényleg a jelenlegi iskolarendszer hátrányait írja le, bár mindezt leginkább egy önző, lusta, egoista fiú szemszögéből, ami nem túl előnyös ebben az esetben.
Lönhárd Ágnes véleménye:
Hallottam már erről a könyvről, a borítóján lévő ajánlások elolvasása után még kíváncsibb lettem. Bár nem kifejezetten könnyed, nyári olvasmány, én többnyire strandon olvastam, és néha rázkódtam a nevetéstől. Az elbeszélő egyszerre zseniálisan intelligens és elviselhetetlenül bunkó, diákkorában elkövetett csínyei sok esetben a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők csínynek, inkább bűntettnek. Népes és zűrös családja hemzseg az eredeti figuráktól. A legmegnyugtatóbb számomra az, hogy ezt a fiút, akit minden iskolából kirúgtak/eltanácsoltak, mégsem hagyta a családja elkallódni. Csodálatos az anya, akinek tanárként még nehezebb lehetett megküzdeni fia állandó ellenállásával és lázadásával. Mert ez a fiú bár fényes iskolai karriert nem futott be, félbehagyott tanulmányai ellenére is (vagy, az olvasottak után könnyű azt gondolni: lehet, éppen ezért) gondolkodó, a világot és a többi embert pontosan érzékelő-értékelő értelmes, tehetséges, a jég hátán is megélő fiatal felnőtté vált. S mint ilyen, a ritka kivételek csoportjába tartozik.
Minden tanárnak és oktatásüggyel foglalkozónak melegen ajánlom.
(És még mindig alig tudom elhinni, hogy 20-21 évesen írta...)
Gönczi Dorottya véleménye:
Először nem tetszett, inkább a kíváncsiság hajtott, hogy mi fog a főszereplővel történni, de olyan vontatottnak tűnt az egész. Aztán elkezdtem olyan gondolatokkal találkozni, amik saját elveimet igazolták, bár én inkább eminens diák voltam/vagyok, némi lázadással megfűszerezve. Átéreztem.
Halász Melinda véleménye:
Imádom az öniróniáját és a stílusát az írónak.

Idilli boldogságban, részben vidéken eltöltött gyermekkora után a 21 éves szerző megvívta kilátástalannak tűnő harcát a hagyományos és „liberális” oktatási intézményekkel, édes- és nevelőapáival, a betonsivatagos, fővárosi környezettel, egyszóval: a nagy, büdös élettel. Erről számol be ellenállhatatlan sodrással és kíméletlen humorral az érettségiig el se jutott „rossz tanuló”, akitől megannyi „eminens” sokat tanulhatna....