ADATLAP
Javítások
Jonathan Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke, az író, aki kikosarazta Oprah Winfreyt, amikor az szerette volna meghívni országos nézettségű Könyvklubjába, és aki még képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is szerepel. Ellentmondásos, tőrőlmetszett értelmiségi figura - az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja, de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is.



2001-ben megjelent regénye, a Javítások, Franzen eddigi legsikeresebb és a kritika által is legméltatottabb műve. Akárcsak az Európa Könyvkiadónál korábban megjelent Szabadság, ez is családregény - az amerikai módra szétszóródott, diszfunkcionális Lambert család regénye, amelynek tagjai különféle életstratégiákkal kísérleteznek és élethazugságokkal küszködnek; különféle módszerekkel próbálkoznak életük - és úgy általában a dolgok - megjavítására. A regény egyik középponti szála Enid Lambert küzdelme, hogy - csellel, könyörgéssel vagy zsarolással - elérje, hogy a család még egyszer, utoljára összegyűljön a szülői házban karácsonyozni. Még egyszer, utoljára, mielőtt férje, a Parkinson-kóros Alfred elveszíti kommunikációképessége maradékát. A gyerekek - a nős férfiakhoz és feleségeikhez vonzódó sztárszakács Denise, az előítéletekkel és depresszióval küzdő családapa, Gary és a család fekete báránya, a reménybeli forgatókönyvíró Chip - különféle viszontagságok után végül meg is jelennek a közép-nyugati kisvárosban, St. Jude-ban, hogy a sok hazudozás és menekülés után immár összezárva, egymás szemének tükrében egy-egy pillanatra felvillantsák igazi arcukat.
...
Németh Luca véleménye:
Jól ír, határozottan. A könyvet viszont nem tudtam szeretni – részben talán azért, mert az embernek mindig fáj, ha tükröt mutatnak neki. Viszont kellett látnom a saját türelmetlenségemet, főleg a családtagokkal szemben, és ez ugye kínos. Másrészt a történet nagyon amerikai, és nem annyira tudtam beleélni magam abba a világba. Felvonultatott olyan kliséket, amiket most nem spoilerezek el, de olvasás közben óhatatlanul arra gondoltam, hogy „cöh, hát persze”. Voltak nagyon beleélős részek, mint az ittasan grillezés és kézelvágás, a litván kaland nekem kifejezetten humorosnak tetszett. Mindent összevetve úgy érzem, hogy a terjedelem ellenére az alakokról elég keveset tudtam meg. Alfred volt a legnagyobb forma, a kaki-csatáival, a szándékos kiismerhetetlenségével és a tartásával. Mindenkit látunk a gondolatain keresztül is, és a család nézőpontjából szemlélve is. Belső nézőpontból hajlamosak vagyunk jobban igazat adni az illetőnek, kívülről nézve meg rögtön elítéljük és sopánkodunk szerencsétlen sorsa miatt… így megy ez.
Müller Judit véleménye:
Szeretem a családregényeket, de ez nem tipikus családregény, noha a főszereplők egy család tagjai, és az apropó egy utolsó családi karácsony ötlete. ennek kapcsán megismerjük mindegyikük életútját, látjuk, ki hol csúszott félre, mindenki lelki nyavalyájába belelátunk, és néhol még kegyetlen társadalomrajzot is kapunk. Pl. szerintem a litván viszonyok leírása tűpontos jellemzése a kelet-közép-európai országok rendszerváltozás-körüli dicstelen történetének.
Szekeres Sándor véleménye:
Jonathan Franzen-ről már nagyon sok jót hallottam, de valahogy egy könyve se került a kezembe, eddig. Pedig szeretem az ilyen nagyregényeket, amikben hosszú időre el lehet temetkezni... Itt meg nincs is más választása az embernek, annyira magával ragadják a karakterek. Tetszett, hogy a legkisebb rezdülések is milyen érzékletesen vannak ábrázolva, és milyen jelentősnek bizonyulnak később.
Halász Melinda véleménye:
Jonathan Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke, az író, aki kikosarazta Oprah Winfreyt, amikor az szerette volna meghívni országos nézettségű Könyvklubjába, és aki még képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is szerepel. Ellentmondásos, tőrőlmetszett értelmiségi figura - az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja, de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is.
albert dóri véleménye:
Franzent a kortárs irodalom egyik kiemelkedő alakjának tekintik, nem érdemtelenül. Nekem nagyon tetszett a műve, melynek ugyan csak az utolsó 100 oldala zajlott tényleg karácsonykor, de valahogy mégis az egész sztori erre volt felfűzve.. így meg volt a karácsonyi hangulat. Imádtam, szurkoltam, keseregtem, utáltam...jó könyv!
Ungvári Ágnes véleménye:
Előzmény: a könyvet a férjemtől kértem ajándékba, dedikálva! Nekem nagyon jó férjem van. A könyvet időben megvette, hogy el tudjam olvasni. Elfuvarozott a Könyvfesztiválra is. Hagyta, hogy kedvemre nézelődhessek. Zokszó nélkül tűrt, amikor már megvettem a sokadik könyvemet idén. A dedikálás kezdetét azonban fél órával lekéstük, és sajnos már olyan tömeg volt, hogy sorba állni sem engedtek, könyvem így aláírás nélkül maradt. De kedvem nem szegte, hisz mondtam nekem jó férjem van, és ez kárpótol holmi eredeti Franzen szignóért.
A könyvről. „ A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” – írja Tolsztoj. Nos, a Lambert család – minden egyes tagja – eredeti módon boldogtalan, ehhez kétség sem fér, ahhoz azonban már annál több, hogy valóban illik rájuk a család kifejezés. Papír szerint a feleség a férj egymáshoz tartoznak, genetikailag a „gyerekek” hozzájuk, de ezek az emberek elélnek, elbeszélnek, elszigetelődnek egymás mellett, nem ismerik a rokonaikat, egyedül vannak a „családban”.
Ez a könyv azonban nem csak egy "beteg" családról szól, hanem rólunk, mert egyik másik hibát ismerőseinkben, szeretteinkben, magunkban ugyanúgy felfedezhetjük, ha meg akarjuk látni. Kérdés, hogy meg akarjuk-e látni? Nagyon nagyon kell ám vigyázni, mert nagyon el lehet rontani ezt az egy, nyomorult életünket, nehogy késő legyen már a változáshoz.
Balázs Bea véleménye:
Nagy várakozással kezdtem olvasni ezt a könyvet, részben azért, mert ajánlotta egy ismerősöm, akinek bízom a könyves ízlésében, részben mert most a csapból is Franzen folyik és mindenhol superlativusokban emlegetik, mint a kortárs irodalom meghatározó alakját. Meg kell mondjam, az első kétszáz oldal gyötrelmes volt, hetekig csak rakosgattam ide-oda, de könyvet félbe nem hagyunk! Számomra túl terjengős, aprólékos, tele sokszor lényegtelen információkkal, nehezen mozdul a cselekmény. Elolvastam, megértettem, de nem értem mégsem, hogy mire ez a nagy hűhó.
Balázs Bea véleménye:
Nagy várakozással kezdtem olvasni ezt a könyvet, részben azért, mert ajánlotta egy ismerősöm, akinek bízom a könyves ízlésében, részben mert most a csapból is Franzen folyik és mindenhol superlativusokban emlegetik, mint a kortárs irodalom meghatározó alakját. Meg kell mondjam, az első kétszáz oldal gyötrelmes volt, hetekig csak rakosgattam ide-oda, de könyvet félbe nem hagyunk! Számomra túl terjengős, aprólékos, tele sokszor lényegtelen információkkal, nehezen mozdul a cselekmény. Elolvastam, megértettem, de nem értem mégsem, hogy mire ez a nagy hűhó.
Balázs Bea véleménye:
Nagy várakozással kezdtem olvasni ezt a könyvet, részben azért, mert ajánlotta egy ismerősöm, akinek bízom a könyves ízlésében, részben mert most a csapból is Franzen folyik és mindenhol superlativusokban emlegetik, mint a kortárs irodalom meghatározó alakját. Meg kell mondjam, az első kétszáz oldal gyötrelmes volt, hetekig csak rakosgattam ide-oda, de könyvet félbe nem hagyunk! Számomra túl terjengős, aprólékos, tele sokszor lényegtelen információkkal, nehezen mozdul a cselekmény. Elolvastam, megértettem, de nem értem mégsem, hogy mire ez a nagy hűhó.