ADATLAP
Köztesvilág
Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal....
I Luca véleménye:
Továbbra is imádom Gaimant, bár ez volt az első általam olvasott könyve, amit nem egyedül írt. A stílusán ez meg is látszik, nem színtiszta Gaiman. De ez ebben az esetben nem volt ártalmas. Könnyed sci-fi, kevésbé "mesés" mint a többi. Izgalmas, vicces, teljességgel szürreális és maximálisan élvezhető!
Keresztes Zsuzsa véleménye:


Antal Marcsi véleménye:
A sok negatív kritika ellenére, én azt mondom, hogy nem volt rossz.
Bár néha zavart a sok számomra érthetetlen „űrdimenziósidőutazós” szó.
Olvastatja magát. Azért elolvasom a folytatást is.
Kuli Anna véleménye:
Imádom Gaimant, és nem mondhatom, h csalódtam benne. Mindig, mikor másokkal ír közösen regényt, megilyedek kicsit, de igazábl tudhatnám már, hogy feleslegesen. Aki azzal jön, h ez tizenévesekek való, az adja oda egy tizenévesnek, had élvezze valaki olyan, aki értékelni tudja. Egyébként is, Gaiman meséket írt világ életében, mégha néha tizenhatos karikát bittyesztenek is rá. Nagyszerű és inspiráló élmény volt.
Semegi Ágnes véleménye:
Kellemes, könnyed – néha talán túlontúl könnyed – stílusú regény. (A végére bekemnyít ugyan egy kicsit, de túlzásokba nem esik.) Némi fantasy, némi sci-fi, sok-sok utalás a hétköznapokra (film/könyv/tudomány/etc) és rengeteg képtelenség. Nekem nagyon bejött. Látványos, ötletes, lendületes. Ifjúsági, de alapvetően mentes a kategória jellemző nyűgjeitől, nem toporognak egy helyben, nem járják körbe ugyanazt a problémát hatezerszer, és senki nem alél a másik karjaiba random pillanatokban.
Külön kiemelném a világot, nekem nagyon tetszett a sok-sok párhuzamos világból összeálló multiverzum és az altiverzum, meg a sok-sok alternatív Joey. Érdekes ötlet a tudomány és a mágia közötti egyensúlyozás is. Azt is be kell vallanom, hogy a cukiságfaktor helyi képviselője, az amőba és a szappanbuborék közös gyermeke, Színes kilóra megvett magának engem is.
Egyértelműen érződik a könyvön, hogy sorozatkezdő darab. Sokszor rengeteg az infó, míg alig-alig történik valami, de legalább szórakoztatóan tálalják. Ennek ellenére helyenként elbírt volna egy-egy alaposabb vagy mélyebb leírást.
Pár apróságtól eltekintve határozottan jó volt, és nagyon várom a folytatást.