ADATLAP
Kedves Jóisten
...
Szalai Adél véleménye:
Ha egy könyvről azt a kritikát olvasom, hogy alapmű, és egyszer mindenkinek el kell olvasni akkor legtöbbször elolvasom, aztán ha látom, hogy van belőle film is akkor meg is nézem. Ebben az esetben a filmet biztos, hogy láttam már de mivel 1985-ös,( Bíborszín/ The color purple) nem emlékszem rá, így most a hétvégére van betervezve.
Igaz ami igaz, kihagyhatatlan a könyv, fantasztikus és lebilincselő, tele kihívással, szenvedéssel, gyötrődéssel, megalkuvással, és boldogtalansággal, de mint mindig most is beigazolódik, hogy a szeretet nagyon sok mindenen átsegíti az embert. Furcsa volt olvasni a sok helyesírási hibával megírt művet, de megérte, és aki teheti olvassa el.
Nagy Angelika véleménye:
Hát igen, ez az a mű, amit egyszer el kell olvasni, mert mindenhol azt hallod róla, hogy ez olyan. El is kellett, sokminden miatt igen érdekes volt, de engem nem ragadott el, bevallom. Biztos azért mert a sokkkal inkább szórakoztatóbb irodalomhoz vagyok szokva, vagyis, hogy inkább azokat kedvelem. Ez olyan volt, mint egy kötelező olvasmány, amiről tudod, hogy nagyszerűnek kellene lennie, de azt érzed számodra mégsem az. Ehhez már túl műveltnek kell lenni. :)
Szoóh Gabriella véleménye:
Egy szép, de megrázó könyv Celie életéről - végigkísérhetjük fiatalkorától idős koráig élete jelentősebb eseményeit, megpróbáltatásait. A kiszolgáltatottságból, a céltalan létből végül az évek során elér a megnyugvás, a boldogság, a bizonyos értelemben vett célirányosság állapotába. A durva kezdés és a helyesírási hibákkal teletűzdelt szöveg elsőre elrettentő, de idővel hozzászokik az olvasó.
Gintli Júlia véleménye:
Nagyon rég olvastam először ezt a könyvet, de újraolvasva ugyanúgy megrázott...
Célie - nem lévén más, akivel bizalmasan beszélhetne - magának a Jóistennek írja leveleit. Ebben a rendhagyó levélregényben naplószerűen tárul elénk a fiatal fekete lány élete, megpróbáltatásai, veszteségei, és sok-sok olyan dolog, amiről nem beszélhet senkivel... Istenen kívül. Sokszor kusza mondatai, sajátos helyesírása még inkább aláhúzzák örökös kiszolgáltatottságát: előbb mostohaapja, aztán pedig férje rendelkezik fölötte korlátlan hatalommal. Éveken keresztül kísérhetjük végig Célie és ismerősei, családtagjai életét, míg a könyv végén végül viszonylagos boldogságot és megnyugvást talál...
Farsang Attiláné véleménye:
Annak ellenére, hogy kicsinyke a könyv, elég lassan végeztem vele. Celie története megrázó, felkavaró, és az, hogy mindezt a levelein keresztül ismerhettem meg, nem szokványos. Ahogy Celie élete változik, úgy változik az írásmódja is. A könyv végére még mindig nem ír hibátlanul, de az egész élete sem hibátlan.
Kapuvári Éva véleménye:
Véletlenül bukkantam rá, de mennyire örülök ennek a véletlennek! Az elején még nagyon zavart az írásmód, de aztán egészen hamar hozzászoktam, és ez is csak egy eszköz volt, amivel Miss Celie belopta magát a szívembe. Nagyon érzelemdús könyv, ajánlom az ilyesmire fogékonyaknak.
Vágó Piros véleménye:
A testi, lelki nyomorból csak úgy lehet kiszabadulni, ha érezzük valaki szereteté.
Celie megtalálja önmagát, felfedezi a tehetségét.
És csodaként az elveszettnek hitt testvérét is visszakapja