ADATLAP
Kincskereső kisködmön
Móra Ferenc talán legismertebb, önéletrajzi ihletésű ifjúsági műve. A kis Gergőt édesapja, a szegény szűcs végtelen szeretettel és bölcsességgel neveli. Saját bőrén, tapasztalatok árán gyarapodik a kisfiú világról való ismerete, s ez mélyebb nyomokat hagy benne, mintha csak a szülői intelmeket hallgatná. Az áhított kisködmön lassan, de sok-sok szeretettel készül. Nem is meglepő, hiszen csodaködmönt varr a szűcsmester, melyben tündér fog lakni. Márton szűcs sok mindent mesél fiának, miközben a kisködmönbe belehímzi szíve minden szeretetét. Így lesz belőle csodaködmön, ami azonban csak akkor kényelmes, ha viselője mindig igazat mond, emberül viselkedik...
F Nora véleménye:
Általános Iskolában kötelező olvasmányként nem olvastam végig a könyvet, gyerekként nem érti meg az ember még a könyv mondanivalóját.
Ez a könyv az emberi értékekről, a szülői önfeláldozásról szól, hogy
mit meg nem tennénk gyermekeinkért.Egy olyan kort mutat be ahol a szülők tehetetlenül nézték végig gyermekük halálát, és a gyerekek hittek a csodákban.
A könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom,
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Többször elsírtam magam olvasás közben. Már több könyvnél leírtam, ami valaha kötelező olvasmány volt, hogy mégis ki dönti el mikor, melyik korosztály mit olvasson. Nekem ezt a könyvet 7 évesen kellett elolvasom először! Felfogni nem tudtam akkor, mik történnek Gergővel. Most pedig sírok, mert mindent értek.
Keresztes Zsuzsa véleménye:



Fekete Nóra véleménye:
Az utolsó kategória, s az előző olvasott könyvemmel együtt jeleztem, hogy elolvastam, mert nem voltam gépnél, s nagyon siettem a két könyv olvasásával, hogy 2 nap alatt teljesítsem az 50 könyves kihívást. S ebben az évben sikerült is! Most is, mint amikor olvastam gyermekként ezt a könyvet, sírtam. Megható és szeretetteljes. Felnőtt fejjel sokkal mélyebben éltem meg Gergő történetét. Méltó módon zártam Móra Ferenc halhatatlan írásával a 2016. évet. Folytatás következik? .......2017. Könyvkihívás :)
Török Lívia véleménye:
Még általános iskolában kellett volna elolvasnom. Életem egyetlen kötelező olvasmánya, amit nem olvastam el.
Hát... talán a 23 évem is túl kevés, hogy élvezzem. Oké, tényleg tanulságos történeteket sorozata, ez tény. De számomra baromi unalmas. Én elhiszem, hogy abban az időben nagyon sok volt a gyermekhalálozás, de szerintem Móra Ferenc átesett a ló túloldalára, így 90 oldalban. No meg Gergő naivitása és az hogy, ennyire buta... számomra ez már nem a világra rácsodálkozás kategóriája. Nem tetszett. Ez van.
Pintye Nikolett véleménye:
Felnőtt fejjel sokkal élvezetesebb volt, mint gyerekként. Sokkal jobban átjött a mondanivalója most. Nagyon sok részre emlékeztem.Tetszett, ahogy Gergő naivan rácsodálkozik a világra, ahogy megéli, átéli a történéseket
Bali Szilvia véleménye:
Kb. 20 évvel ezelőtt olvastam ezt a könyvet. Voltak szereplők, mozzanatok, melyekre emlékeztem, de sok mindenre nem. Mennyire mást jelent ez a történet most, mint kisgyermekként ... és biztos vagyok benne, hogy sokkal hamarabb, és nagyobb odafigyeléssel olvastam, mint régen. :-)
Szaniszló-Bosznai Sára véleménye:
Nagyon szívhez szóló kis könyv ez. Érdekes, hogy iskolás koromból egyedül a kis Bice Bóca maradt meg nekem. Felnőtt fejjel olvasva érti meg az ember azt a sok kedvességet, szeretetet, ami a történetben benne van. Nekem a Drága Nagymamám járt végig a fejemben és az, hogy a mai világban tényleg nem tudunk értékelni sajnos nagyon sok apróságot, gesztust.
Inklovics Kornélia véleménye:
Lenyűgöző a könyv nyelvezete, leginkább ez varázsolt el. Választékos, ízes, fantáziadús. A rövid idézet a végén hűen összefoglalja a történet mondanivalóját: "A szeretet az élet." Több nem is kell az olvasónak, dióhéjban közli velünk az író, a boldogság nem a vagyoni helyzettől függ, sokkal inkább az önzetlen cselekedetektől. Tanulságos, fordulatos, és szórakoztató volt ez a mese.
Gyuricza Györgyné véleménye:
Anno általános iskola második osztályában tették be kötelező olvasmányként. Akkor nagyon erősnek éreztem ezt a könyvet, nagyon szomorú történet.Szerintem ezt nem kisiskolásokkal kellene olvastatni. Még most is emlékszem mekkora hatással volt rám. Szegény Gergő elvesztette a kishúgát, az apját, aki még utolsó perceiben befejezte fiának a kis ködmönt. De nem csak Gergő élete volt nehéz ott van még Pálistók Peti a kis bice-bóca aki a szülei halála után került a nagyapjához. Az egész történetben az tetszett kisgyermekként, mikor Petinek enni valót hozott hoz az osztály. Az amúgy szegény emberek még abból a kevésből is tudtak adni a náluk még rosszabb sorsúnak.
Sajnos ez még mindig így van tisztelet a kivételnek, de a jó módúak még mindig kevesebbet adnak a nélkülözőknek, mint az átlag ember.
Minden képen ajánlom elolvasásra ezt a kedves történetet, de szerintem csak már nagyobb korban, nem kis iskolásként.
Vargáné Hegedüs Zsófia véleménye:
Gyermekkoromban többször is olvastam ezt a könyvet és szerettem. Felnőtt fejjel azonban nem olvastam, de most elővettem és milyen jól tettem. A kis Gergő története magával ragadott, meghatott, elgondolkodtatott. Remek mű, máskor is el fogom olvasni!
"A szeretet az élet."
Majtényi Eszter véleménye:
Iskolásként valamiért nem sikerült elolvasni, évekkel később került a kezembe, de talán nem is baj, mert jobban át tudtam érezni, jobban értettem dolgokat. Szinte minden oldalon van olyan örök érvényű gondolat, amit szeretnék beépíteni a mindennapjaimba. Mindenkinek ajánlom, nagyon hasznos és megható olvasmány.
Szalai Adél véleménye:
Ahogy olvastam párhuzamosan írtam hozzá az olvasónaplót, a kisöcsém részére. Emlékszem ebből írtam gyermekkoromban az első olvasónaplót is,de sajnos az már nincs meg. Imádom a könyvet, nagyon megható a kis Gergő története, a szülei példaértékű nevelése.
Edit Béres véleménye:
Szívbe markoló történet. Gyerekként nem értettem, miért ez a kötelező olvasmány. Több mint 20 év után újraolvasva most megkaptam a választ. Bízom benne, hogy a mai gyerekeknek is el kell ezt olvasni. Sokat tanulhatnak belőle.
Rúzs-Molnár Nelli véleménye:
Általános iskolás koromban már olvasni kellett volna, de akkor valahogy kimaradt. Most rávettem magam, hogy igenis én el fogom olvasni. Kár, hogy idáig halogattam az egészet. Nagyon tetszett. Szívhez szóló és emberi történet. Volt ahol sírtam rajta.
Ajánlom mindenkinek.
László Noémi véleménye:
Háziolvasmányként nem igazán volt kedvem elolvasni. Édesanyám olvasott fel belőle, de szomorúnak találtam, így abbahagytuk. Most egy hete került a kezembe, gondoltam elolvasom, ha úgyis felvettem a listámra. Minden elismerésem az írónak. Volt, ahol sírtam, volt, ahol nevettem, de felnőtt fejjel inkább megértettem, mint annakidején. Ha nem is a kedvenc, de azok közé sorolom ez után e csodás művet.
Fejes Linda véleménye:
Nem emlékszem, hogy iskolás koromban elolvastam volna ezt a könyvet, egyedül a kis bice-bóca történetére emlékszem, azt viszont biztos hogy többször is olvastam, valószínűleg benne volt valamelyik olvasókönyvben. Szép és megindító történet, a nyelvezete miatt viszont nem csodálkozom, hogy a korábban véleményt írók közül is sokan nem olvasták gyerekként, illetve hogy most újra olvasva több mondanivalója volt a műnek mint egykor.
Illés Renáta véleménye:
Felnőtt fejjel sokkal izgalmasabb volt ez a könyv, mint gyerekként, igaz, gyerekként csak részleteket olvastam belőle. Azt hiszem, most állt össze a kép, és többet meg is értettem belőle, mint gyerekként. Csodálatos, megható és emberi. Imádtam a nyelvezetét, olyan szépen pörögnek az író szavai, hogy élvezet volt olvasni. Fantáziadús és valóban elgondolkodtató. Imádtam.
Nagy Renáta véleménye:
Általános iskolában ez volt a kötelező olvasmányom, emlékszem nem jutottam a végére, amiért fekete pontot is kaptam...
Ennyi év után befejezve a könyvet, csak jót tudok mondani/írni róla, bűbájos könyv, kedves történeteket tele csodával. Mindenkinek ajánlom.
Kovács Edina véleménye:
N/A
…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
Kikkel Henrietta véleménye:
Ez a könyv volt talán az első kötelező olvasmányom általános iskolában, ha jól emlékszem. Azóta nem vettem kezembe, így már el is felejtettem miről is szól. Most, ahogy elkezdtem, oldalról oldalra jutott eszembe minden. S mikor a végére értem, gondolkoztam el azon, miért is nem fogtam újra a kezembe, már jóval ezelőtt. Mennyi apró öröm, „paraszti” bölcsesség és szomorúság. Az ember hol elmosolyodik, hol könnyet ejt. Nagyszerű mű.
Mesterházi Zsuzsa véleménye:
Már gyerekkoromban is nagy hatással volt rám a történet.Most is sírtam,mint akkor nagyon régen.Pedig hát felnőtt fejjel egészen mást jelent a könyv,mint még gyerekként.Nem tudom,a mai fiataloknak is azt jelenti-e a történet,mint nekem.Nehéz nyelvezetű,csodálatos,megindító történet.
Beke Margit véleménye:
Valójában előszőr általános iskolás koromban olvastam. Már akkor is tetszett, de sz igazi mondanivalóját csak felnőtt fejjel értettem meg igazán. Azóta általában egyszer évente elolvasom. Megrendítően gyönyörű, ahogy az író a hétköznapi emberek életét, sorsát ábrázolja.
POLÁK ANETT véleménye:
A Kincskereső kisködmönt újra olvasva, gyereknek éreztem magam. Egyes részei könnyeket csalnak az ember szemébe. Az olvasó elgondolkodhat, hogy milyen volt régen az élet. Az író mindent részletesen leír. Szép olvasmány minden korosztály számára.
Benkő Ella véleménye:
Gyermekként két történetet olvastunk el az iskolában, de engem ez akkor olyan szomorúsággal töltött el, hogy utána soha semmit nem akartam a Kincskereső kisködmöntől. Aztán tavaly az ócskapiacon megláttam egy kopott könyvecskét és megvettem, de még mindig várt a sorára. Gondoltam itt az ideje, hogy legyőzzem az ellenérzésemet. Szavakkal leírhatatlan mennyire megfogott és magával sodort az egész történetfüzér. Sírtam és nevettem, az egyik kedvencem lett! Mindenkinek el kell olvasnia!
Alt-Kiss Klaudia véleménye:
Jelentem, még általánosban elolvastam. És most. Akkor szinte végigsírtam. Nagy hatással volt rám akkor is. Annyira életszerű volt minden, hogy szabályosan a hatása alá kerültem és féltem, h. velem, velünk is megtörténhet minden rossz. Ennek ellenére, ez a könyv nem egy 10-12 évesnek való olvasmány. Egy kiskamasz érzelmi világára rendkívül nagy hatással van, engem évekig kísért. Inkább 16-17 évesen kellene olvasni, mikor érzelmileg is nyitottabb az ember és jobban hat rá a mondanivalója. Úgy gondolom, jobban át tudja élni és érezni, a család körülményeit és a mindennapok hányattatásait. Míg 10-12 évesen csak a keserű érzés van, és nehezebb is megfogalmazni magának a gondolatait a könyvvel kapcsolatban.
Hutvágner Károlyné véleménye:
Mikor én kisdiák voltam - harmadik osztályos, azt hiszem -, ez a könyv volt a kötelező olvasmányunk. Bár már akkor is nagyon szerettem a könyveket, ezt mégsem olvastam el, mert az olvasókönyvünkben volt belőle pár rész - a kis bice-bócás, a körtemuzsikás -, és ezek nagyon szomorú történetek voltak. Mire a gyerekeim lettek ennyi idősek, már a Vuk volt a kötelező harmadikban, a Kincskereső már csak ajánlott olvasmány lett. Most, ez a kihívás juttatott el oda, hogy bepótoljam, amit akkor elmulasztottam. Nem tagadom, volt, ahol könnybelábadt a szemem. Felnőtt fejjel szerintem egészen mást jelent ez a könyv, mint amit gyerekként jelentett volna. Most bezzeg ajánlottam a gyerekeimnek, hogy olvassák el! Tanárnő lányom véleménye szerint lehet, hogy a mai gyerekek nem mindent értenének meg a könyvből a nyelvezete miatt, de a tartalma és a mondanivalója miatt nagyon-nagy szükség lenne rá, hogy minél többen elolvassák. Nem tudom, én nem vagyok pedagógus, de hogy Móra az volt, mikor ezt a könyvet megírta, az biztos! Mert ahhoz, hogy valaki így meg tudja írni ezt a könyvet, nagyon kell ismerni és érteni a kiskamaszok lelkivilágát.
Németh Rebeka véleménye:
Rég olvastam csak arra emlékszem hogy sírtam.
dr. Horváth Orsolya véleménye:
Karácsony környékén szívesen olvasom újra és újra el Móra Ferenc kedves regényét. Idén január elején ez volt az első regény, amit elolvastam!
Kovács Dóra véleménye:
Kisgyerekként kellett volna elolvasnom, de nem tettem. A harmadik oldalig jutottam. Nehéz volt a szöveg és szomorú volt a történet, nem értettem miért olyan fontos ez a könyv. Most elolvastam, többször megkönnyezve. A lelkem mélyéig hatolt. Valóban kötelező olvasmány, de nem gyerekként, amikor még nem értem, hanem így, felnőtt fejjel. Szerethető benne minden, még a csínytevések is. Rám nagy hatással volt, átértékeli az ember a panaszait, ha a régi időkbe tekinthet be. Szerettem ezt a könyvet és remélem a gyermekem is elolvassa majd, ha lesz, de nem fogom ráerőltetni gyermekfejjel, mert kell hozzá egy kis élet tapasztalat, hogy ténylegesen megfogjon. Biztos vagyok benne, hogy még elolvasom majd párszor, mert nehezen tudtam elszakadni tőle.