ADATLAP
Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története....
Varga Judit véleménye:
nagyon kedves, szerethető könyv. megszerettem a szereplőket, szívesen meglátogatnám őket :)
még a nehéz részek is olvashatóak voltak, mert a finom humor amit átszövi az egész könyvet segít feldolgozni a sok rosszat.
K Zsuzsi véleménye:
Nem is tudom, hogy akadtam rá erre a könyvre. Egyszer régebben már olvastam róla véleményeket, és akkor elhatároztam, hogy mindenképp el fogom olvasni, de valahogy mégis feledésbe merült. Most újra rátaláltam, és amint tudtam, ki is vettem a könyvtárból.
Valamiért félek minden olyan könyvtől, ami a háborúval kapcsolatos, mert nem bírom jól az ilyen dolgokat sem az életben, sem papíron, sem filmen, szóval sehogy. Ez a könyv viszont úgy fonódik a háború köré, hogy észre sem veszed, és máris belecsöppentél. Viszont annak ellenére, hogy egyre több borzalomról, szenvedésről ír, mégis az egészet egy szívet melengető, habkönnyű burokba zárja, így -, én legalábbis így éreztem, - magad döntheted el, hogy mennyire szeretnéd beleélni magad a borzalmakba, avagy inkább a pozitív, szeretettel, vidámsággal teli részhez vonzódsz, amit egyébként (szerintem) az írónő is inkább igyekszik sugallni.
A másik, ami miatt nagyon szerettem volna elolvasni, az a levélregény jellege. Mindig is szerettem az ilyeneket, kicsit azért, mert tetszik a hangulata, kicsit azért, mert valahogy így közelebb kerülök a szereplőkhöz, kicsit pedig csupán praktikai okokból, mert így, ha csak rövidebb időm van olvasni, akkor is tudok egy "egész részt" olvasni belőle.
A szereplők egytől egyik a szívemhez nőttek, ha elkezdeném sorolni, Juliettel és Kittel kezdeném, majd Dawsey következne, de nem lenne érdemes, mert annak ellenére, hogy nem egy hosszú könyv, mégis minden szereplőnek kialakul egy személyisége, sajátos karaktere, és tényleg mind tök jófejek. (Tisztelet a kivételnek, de hát kivételek mindig kellenek. :) ) Ráadásul annyira jó humoruk van!! Olyan humor van ebben a könyvben, amiről első benyomásra nekem furcsa volt, hogy egy könyv lapjain találkozok vele, a második benyomásom az volt, hogy hangosan felnevettem, a harmadik pedig az, hogy minden
Bognár Csilla véleménye:
A könyvet egy kedves barátom és egyben munkatársam ajánlotta. És én továbbajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kedves, habkönnyű, mégis értékes olvasmányélményhez jutni. Nem is tudtam igazán, hol is található Guernsey. Juliet Ashton író levelet kap a Csatorna-szigetekről, ahol is létezik egy irodalmi társaság, akik a második világháború idején, a német megszállás alatt alakult meg. Juliet érdeklődését felkelti az itt élő emberek és a velük történet események, úgy dönt személyesen is felkeresi a társaságot. És többet nem is szabadul a csodálatos tájtól és az ott élő kedves, humoros emberektől. A regény levelekből épül fel, történetekből, melyekből kirajzolódik, hogyan is vészelték át a háborút és, hogy segítették egymást a szigeten élő emberek.
Kulcsár Réka véleménye:
Az egész könyv levelezésekből áll, ami egészen más érzést kelt olvasás közben. A tötrénet elképesztő, az embereknek nagyon durva dolgokat át kellett élniuk a háború alatt. Az irodalmi társaság megalapulásával pedig kicsit kizökkentek a mindennapok szörnyűségeiből. Érdekes olvasmány, nekem nagyon tetszett.