ADATLAP
Lear király
Van ember, aki szenvedésében megnemesedik. Van, aki attól lesz bölcs, hogy megbolondul, és van, aki attól kezd látni, hogy megvakul. Lear tragédiája azért is örökérvényű, mert mindaz, amit átélni kényszerűl, – szülő-gyerek kapcsolat, barátság, szeretet, gyűlölet, féltékenység, bosszú, nemeslelkűség – , a mi hétköznapi életünkkel szembesít. Shakespeare a Lear királyt 1605-ben, alkotói korszakának harmadik szakaszában írta. Ekkor születtek a nagy tragédiák és a keserű komédiák. A dráma alapötletét egy ősi kelta mondából merítette. A széthulló család és a gyermeki hálátlanság megrázó történetén túl a világban szembeálló gonosz és jó szinte kozmikussá felnagyított harcát ábrázolja. Iszonyatos tragédia ez, a kizökkent idő, a sarkaiból kifordult világ félelmetes látomása, ahol jó, rossz egyaránt elbukik, de a halálban furcsamód – bár méltó büntetés a gonosznak – megtisztul a rossz is. A katartikus élménytől – remélhetőleg – az olvasó is segítséget kap, hogy saját életében tisztábban lásson, szebben, emberibben élhessen....
Németh Luca véleménye:
Kövezzenek meg, de én csalódtam. Hiába emlegetik a szereplők Apollónt, nem tudnak az antik tragédiákhoz hasonlatos hatást kiváltani. Valahogy túl sok szereplő is mozog egyszerre az én ízlésemhez mérten; mondhatni, nem ehhez szoktam.
Judit Pletscher véleménye:
Ez a Shakespear dráma is tetszett. Az alap nagyon emlékeztetett a népmesére, ahol a király megkérdezi a lányait, hogy mennyire szeretik és a legkisebbet kitagadja, mert az a szeretetét a sóhoz hasonlítja. Itt is hasonló volt a szitu. Az első két lány hízelgett nagyon, míg a harmadik nem találta a szavakat, ezért ki lett tagadva. Kár hogy a vége már nem egyezett. Persze a két idősebb lány megérdemelte a sorsát, de reménykedtem, hogy legalább Cordélia életben marad, de hát ez egy tragédia, úgy hogy hiú remény volt.
Sári Csaba véleménye:
Érdekes történet volt, tele cselszövéssel, árulással, halállal. Egy igazi Shakespeare tragédia. Azonban a szöveggel megszenvedtem, lehet régen olvastam Shakespearet, de nem rémlik, hogy a többi művének szövegének olvasása ennyire nehezen ment volna.
Somogyi Zsuzsanna véleménye:
Volt egy elképzelésem erről a könyvről, amikor csak a címét tudtam és ez az elképzelés egyáltalán nem felelt meg a valós tartalmaknak. Egy öreg király, aki gazdagságot ajándékoz a lányainak és elvárja, hogy őt, mint nincstelent, pártfogásukba vegyék és gondját viseljék. Az emberi gyarlóság és mohóság ékes példáját mutatják a szereplők, amikor a megváltozott pozíciójuk okán, fogukat vicsorítva próbálnak minél több hatalmat magukénak tudni.
Illés Renáta véleménye:
Rendesen megkínlódtam a szöveggel, túlságosan is hozzászoktam már a prózához. Érdekes, hogy a sokszor értelmetlen szavakból összeáll végül a történés. Árulás, cselszövés, gyilkosság. Hullottak a végén, mint a legyek. Engem egyedül Cordelia halála hatott meg, és Lear fájdalma, mikor a karjában tartja a holttestét és siratja.
Alt-Kiss Klaudia véleménye:
A könyvkihívásban külön időt szentelek a Shakespeare-drámáknak, mivel azok sajnos - a Rómeó és Júlia kivételével - kimaradtak. Érdeklődéssel kezdtem neki a Lear királynak és nem is csalódtam. Tetszik, hogy ebben nem a szerelem, a viszonzatlan szerelem vagy az egymáséi nem lehetünk vívódása vonul végig, hanem valóban az elárult apa kínjai, a törvénytelen gyerek cselszövése és a kitagadott lány szeretete vagy az elüldözött fiú szeretete apja iránt mutatkozik meg. Ami számomra kicsit megmosolyogtató a Shakespeare- művekben, hogy a halál előtt álló személy is több mondatos monológokat mond el.