ADATLAP
Longbourn árnyékában
A Büszkeség és balítélet csak a történet fele volt…

„Tökéletesen újszerű megközelítése Jane Austen művének. Lebilincselő.” – Guardian

„Ez az irodalmi tiszteletadás nemcsak kötelező olvasmány Austen rajongóinak, de önmagában is megállja a helyét, mint elragadó szerelmes regény. Baker meglepő kockázatot vállal a Bennet család tagjai és a szolgák kapcsolatának kidolgozásával, ám sikeresen elkerüli a sallangok csapdáját; tiszteletteljes, megindító újramondása az eredeti történetnek.” – Publishers Weekly

„Ha Elizabeth Bennet maga mosná az alsószoknyáit, gondolta Sarah, valószínűleg sokkal jobban vigyázna rájuk.”
Büszkeség és balítéletnek ebben az ellenállhatatlanul megrajzolt továbbgondolásában a szolgák a főszereplők, mely Jane Austen remekének szalonjain túlra, a szigorú házvezetőnő és a csillogó szemű cseléd gyakran észre sem vett birodalmába kalauzol bennünket.
Ám Longbourn alagsorában is éppoly erős a romantika, a szívfájdalom és az intrika jelenléte, mint az emeleten. Amikor a házhoz új inas érkezik – aki titkokat és tengeri illatokat hoz magával –, a cselédek ebédlőjének nyugodt világa teljesen, talán visszavonhatatlanul a feje tetejére áll.
Mikor a változás megjelent Longbournban, Polly úgy bámulta, mint akinek elment az esze, Mrs. Hill folyton teletöltötte a poharát, sőt, még Mr. Hill is úgy pillantgatott rá, és kapta el róla a tekintetét, mint valami ábrándos leány, Sarah elcsüggedt. Rá már senki nem figyelt, és azt kívánta, hogy bár sose jött volna el Longbournba ez a változás a sötét hajával meg a mogyoróbarna szemével.

„Sarah sem érezte magát teljesen jól: mintha valaki kést vágott volna a fejébe, és időnként meg-megpöckölné a nyelét az ujjaival.”

„Sarah odafordult, követte az asszony tekintetét, nézte, ahogy Mr. Collins a fekete lelkészi ruhájában átkotor az udvaron, akár egy eltévedt vakond.”

„Lenyűgöző… A folytatások és előzetesek ritkán tesznek hozzá az eredeti műhöz, Baker egyszerű, mégis ihletett újragondolása azonban pontosan ezt teszi. Biztos közönségsiker.” – Kirkus Reviews

Jo Baker Angliában, Lancashire-ben született. Tanulmányait az Oxford Universityn, majd a Queen Universityn végezte. Nagy-Britanniában több regénye is megjelent. Jelenleg Lancasterben él férjével és két gyermekével....
Németh Réka véleménye:
Méltó kiegészítése a Büszkeség és balítélet univerzumnak. Olyan kis aranyosak a szereplők. Aztán gyomorszájon vág a felismerés a regény vége felé. Nagyon jó volt nem csak porcelánbabaként megismerni a Lizzyt és a többieket. Egy élmény volt.
Stifter Viktória véleménye:
Imádom Jane Austen minden egyes könyvét, melyek a klasszikus romantikus művek tárházának véleményem szerint fénypontjai. De nem akartam újra olvasni most egyiket sem a kihívás során. Így vetődött fel bennem, hogy akkor olvassunk egyet mástól, más nézőpontból. Hát romantika ebben is volt, klasszikus klisékkel is tele volt, még a főhős döntésképtelensége is hajazott a Büszkeség és balítéletre, de egyéb közös vonást nem találtam. Austen megfogalmazásmódja pedig nagyon hiányzik ebből a könyvből. Szép szerelmes történet, de nem ívódott bele az emlékeimbe, talán kicsit több pletykálkodás, mint a Csengetett Milordban feldobta volna.
Nagyné Jánvári Andrea véleménye:
Különleges ötlet, hogy a másik oldalról, a szolgálók szemszögéből látjuk a Büszkeség és balítélet történetét.
Természetesen nagyon más a szolgák élete, mint a nemeseké, de nem eseménytelen. Végigkövethetjük Sarah a szolgálólány, és a titokzatos körülmények között érkező James bontakozó, majd beteljesülő szerelmét.
Számomra tökéletes korrajzot adott a XVIII. századi vidéki anglia életében, mikor volt nagymosás, kenyérsütés, és mindenféle soha el nem fogyó háztartási munka...
Nekem nagyon tetszett a könyv, lehet, hogy később újraolvasom...
Kiss Réka véleménye:
Csalódtam benne, elég egyszerű sőt kissé fantáziátlan maga a történet, a szövege unalmas, átlagos. Austen-ben azt szeretem, milyen szépen megteremti a korra jellemző helyszíneket és szituációkat, reméltem hogy ezzel a könyvvel visszatér kissé az érzés számomra, mintha én magam is ott lennék, de sajnos az írónőnek nem sikerült a miliőnek még a halovány mását sem leírnia.
Gintli Júlia véleménye:
Mint lelkes Austen-rajongó, nagy várakozással kezdtem bele ebbe a regénybe.
Csalódást okozott.
Nemcsak a puszta tény, hogy a személyzet élete nyomorúságos, sivár, és szinte természetszerűleg gyűlölik munkaadóikat - a könyv stílusát is nehézkesnek éreztem.
Egyedül azt találtam érdekesnek, mennyire nem érdekes a személyzeti szálláson mindaz, ami a Bennet családot annyira foglalkoztatja, hogy Austen egy teljes könyvet szentelt neki... Néha nehéz volt nyomon követni, a Büszkeség és balítélet mely pontján járunk éppen, ez persze nem volt zavaró, csak furcsa.
De amit végképp nem tudok Jo Bakernek (és könyvének) megbocsátani, az az egyik kedvenc szereplőm, Mr. Bennet besározása! Kicsinyesnek, becstelennek, sunyinak, hazugnak festi le őt, ami szöges ellentétben áll Jane Austen jellemzésével.
A magam részéről nem ajánlom Austen rajongóknak, mert mindazt, ami szép és szórakoztató volt az "eredeti" könyvben, kifordítja, elszürkíti, megfosztja mindattól, amiért a Büszkeség és balítélet-et szeretjük.
Klózer Kitti véleménye:
Félve kezdtem bele ebbe a könyvbe. Amikor megkaptam, azt gondoltam, na jó, ez is valamiféle Büszkeség és balítélet remake háááát.... De nem! Sőt! Az eredeti történet mentén halad végig, csak más szemszögből, méghozzá a szolgák nézőpontjából. Meg kell mondjam, ez tényleg egy külön világ. Számomra nagyon sok mindent hozzátett az eredeti sztorihoz, és ezért újra is néztem a BBC-s sorozatot, de a könyvet is újra fogom olvasni. Ajánlom mindenkinek, aki olvasta és szereti a Büszkeség és balítéletet, vagy Jane Austent. Nem fog csalódni.