ADATLAP
Máglya
A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal.Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre és kilpépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből.
Aregény családtörténet és történelmi tabló egyszerre.Anyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót.

...
Stubán Éva véleménye:
A fehér király című regényei is tetszett, de számomra ez a regény nagyság rendekkel felülmúlja még azt a regényét is.
Dragomán tűélesen ragadta meg, hogy milyen mély fizikális és mentális sebek maradnak hátra, ha egy sötét történelmi időszakot nem sikerül egy nemzetnek feldolgozni, és a titkok teljes feltárásával tökéletesen új lapot nyitni. Nem marad hátra más csak megbánás, bűntudat, bizalmatlanság és a korábbi hiányok beteges ellensúlyozása (pl. a regényben többször megjelenő beteges felhalmozás, habzsolás).
A történelmi múlt feldolgozásán túl pedig remek ötlet a művet átszövő boszorkányos varázslás.
Lukácsné Velősy Dóra véleménye:
A fehér király is nagyon tetszett, ez is méltó utódja szerintem (bármit is írnak a kritikák). Nekem tetszett a nyelvezete és a hangvétele, a mágikus elemek és megmagyarázhatatlan történések benne, amik összefonódtak az itt és most tragikus eseményeivel, egy város életével, ahol az emberek most próbálnak kilábalni egy diktatúra nyomasztó örökségéből.
Sáfár Józsefné véleménye:
Nagyon jó könyv, a Fehér király után olvastam, már az is nagyon tetszett. Van egy történet, de mögötte ott van egy másik is. Emma nehéz sorsa és a nagymamáé végig összekapcsolódik a történelmi eseményekkel.
Szalai Brigitta véleménye:
Nem egy könnyed hétvégi olvasmány :) De ahhoz képest nem volt rossz, bár nem lesz a kedvenc könyvem, de ebben a kategoriában is ki szerettem volna magam próbálni, az olvasása lassan ment, mert annyira nem kötött le. Nehezen álltam neki, de ha komolyan csak erre figyeltem akkor csak úgy szaladtak az oldalak egy 5ös skálán nálam 2,5 kapna.
Ferling Szonja véleménye:
Annak ellenére, hogy nem egy könnyed délutáni olvasmány, lehetetetlen. Szerintem csak így, szinte egyhuzamban volt igazán érdemes olvasni, és már alig várom, hogy a szerző korábbi könyveit is beszerezzem, és elolvassam. A fehér királytól például állítólag tágabb kontextusba kerül majd a Máglya története is.
albert dóri véleménye:
Erről a könyvről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, nem csodálom nemzetközi sikerességét. Zseniálisan megírt könyv, egyszerűen letehetetlen. Gyönyörű mondatok, elgondolkodtató történet és igazságok jellemzik, mindenki olvassa el, aki csak teheti, egyszerűen magával ragadó
Szabó Rita Zsuzsa véleménye:
Új könyvtárosunk van.. A kezembe adta, és én kétkedve fogadtam. Nem ismertem a szerzőt, és nem hallottam soha a könyvről.
Egyszerűen zseniális. Mese vagy valóság? Kitaláció, vagy boszorkányság?
Nem tudom, és nem is szeretném tudni!
Egyszerűen zseniális! Letehetetlen!
Történelmi, és valóságszagú, miközben elvarázsolt, és misztikus!
Nem térek magamhoz! Dragománt méééég!
Zsolt Mesterházi véleménye:
Annak ellenére, hogy szinte alig tudtam letenni a kezemből, ha elkezdtem olvasni, nem egy könnyed, nyári olvasmány.
Az olvasót beszippantja, magához láncolja a történet, de közben nem hagyja nyugodni.
A regény főhőse Emma, egy tizenhárom éves lány, aki egy balesetben nemrég veszítette el a szüleit. A diktatúra bukását, a tábornok elvtárs kivégzését, már egy intézetben éli át. Innen viszi magával mágikus képességekkel rendelkező nagyanyja, akinek eddig a létezéséről sem tudott.
Új lakóhelyén azonnal kiközösítik az osztálytársai a nagyapja vélt vagy valódi bűnei miatt.
Teljesen új életet kell kezdenie. Keresi önmagát, megismeri a családja történetét, mindkettőbe beleszól a politika, a történelem. Ami neki egy kedves emlék az anyjától, az másnak a diktatúra jelképe.
Kiderülnek a titkok. A nagyanya olyan súlyos terheket cipel, amelyek a legtöbb ember számára ép ésszel elviselhetetlenek, talán ezek elviseléséhez van szükség a hétköznapok mágiáira.
El lehet égetni egy nagy máglyán minden tárgyat, ami a diktatúrára emlékeztet, de az emberekben tovább élnek a reflexek, tovább él a gyanakvás, tovább él a gyűlölet, és gyűlölet mindig talál magának valakit, akire irányulhat.
Végezzünk ki néhány embert, akik talán tényleg nem bűntelenek, de biztos, hogy nem ők felelősek, azért, ami történt, és a halálukkal egy fikarcnyival sem kerülünk közelebb az igazsághoz, és nem oldunk meg semmilyen problémát,
Vagy lövöldözzünk bele egy kicsit a tömegbe, töltsünk meg néhány koporsót? Így aztán megint minden jó lesz? Újra jó irányba fog haladni a kisiklott forradalom?
A tárgyakkal együtt az embereket mégsem lehet máglyára dobni.
Nem lehet?
Vagy csináljunk hülyét magunkból és hagyjuk, hogy újra hülyék parancsoljanak nekünk?
Horváth Katalin véleménye:
Varázslatos valóban. Gyász, félelem, boldogság, szerelem egy 13 éves kamaszlány szemszögéből a felszabadítás utáni Romániában. Az árván maradt, nehéz sorsú lány felfedezi új környezetét, az őt körülvevő világot, megismeri felmenői múltját és megpróbál kitörni a sorsból, amit a körülményei rákényszerítenek. Családregény is, meg nem is. Annál fajsúlyosabb olvasmány.
Adi Ka véleménye:
Nem ismertem Dragomán György munkáit, egy ismerőstol kaptam ajándékba a könyvet. Sajnos azonban nekem személy szerint sem a téma, sem pedig a stílus nem tetszett. Számomra hiányzott a történet folytonossaga, fokozodasa. Kissé szetszabdaltnak, olykor vontatottnak találtam. Érződik persze az író ugyessege, nagyon színes képeket tud festeni, jól nyúl az írói eszközökhöz, osszessegeben mégsem fogott meg.
Székely Ildi véleménye:
Hetekkel az olvasása után is felsejlett a hangulata, vagy egy-egy momentum a könyvből. Nehéz volt olvasni eleinte, de amikor hozzászoktam a nyelvezetéhez, egyre gördülékenyebben ment. Sokszor gondolkoztam egy-egy eseményen, hogy csak fantázia vagy valóság, ettől a történet árnyaltabbá vált. Így viszont maradtak bennem hiányos foltok is, pl.: mi történt a Nagyapával? Vagy mi történt a szülőkkel? Összességében tetszett, sok értékes gondolattal lettem gazdagabb.
Gál Noémi véleménye:
Nagyon tetszett, magába szippantott, és napokig nem tudtam szabadulni a világából. Egyrészt nagyon tetszik, ahogy bemutatja egy olyan letűnt kornak az egyik utolsó képviselőjét, amikor még együtt élt az ember a természettel, ismerte annak varázsát, és maga is hitt és részese volt még a csodáknak. Még élt a jó értelemben vett hétköznapi mágia. Másrészt nagyon tetszik a történelmi fókusz. Az, hogy országhatároktól függetlenül tud a rendszerváltásról, és problémáiról mesélni, mindezt egy tizenhárom éves árva lány szemszögéből.
Romanyuk Zsofia véleménye:
Tetszett a könyv, főleg az elbeszélés módja miatt. Hiába az egyes szám első személy, olyan, mintha Emma kívülről látná magát a történetben. Mégis valódi, mégis a főszereplővel együtt érezzük a regény rezdülését, nagymama mágiáját, mely inkább tűnik valóságosnak és racionálisnak, mint a történelmi események.
Regman Karola véleménye:
Ez volt az első könyvélményem Dragomán Györgytől, de biztosan nem az utolsó.
A 13 éves Emma a szülei elvesztésének súlyával, a nagymama, aki a hétköznapok mágiájával próbálja megóvni az unokáját, és a környezet, aki a kislányt ítéli el mindazokért a tettekért, amiket nagyszülei talán el sem követtek. Már az alaphangulata sem egyszerű a könyvnek, de az E/-ben elmesélt, párbeszédek nélküli stílus tökéletesen visszaadja azt a zaklatott életérzést, ami a rendszerváltás után jellemző volt. Zseniális!
Gerencsér Anikó véleménye:
A történet már az első oldaltól kezdve magával ragadott, és alig tudtam letenni a könyvet. A tizenhárom éves kislány élete egybefonódik a nagymamáéval és a forradalom feldolgozatlan és félreértelmezett történetével. Minden szereplő másképp próbálja kezelni a szülők, testvérek, barátok elvesztését; társadalmi szinten pedig a múlt feldolgozását. A cselekmény történéseit pedig átszövi a nagymama hétköznapi mágiája, ami vonzó és félelmetes egyszerre.
Kiss Krisztina véleménye:
"Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. "
Bódi Ági véleménye:
Nem okozott csalódást A fehér király után, és ez nagy szó. Alig várom a folytatást.
Gyermekhang, nagymamahang, forradalom, diktatúra, változás, mágia, gyász, elfogadás, szembenézés, múlt, emlékezés, és mindennek az ellenkezője is.
balla iren véleménye:
ebben a könyvben nagyon sok történet rétegződik egymásra. benne van a kislány életének tragédiája, aki egyszerre veszti el mindkét szülőjét egy autóbalesetben, a nagymama története, aki miközben megpróbálja legjobb barátainak életét megmenteni, saját szüleit is elveszti; Krisztina története, akinek ikertestvérét a főtéri tüntetésen lövik le a forradalom első napjaiban.és nem utolsó sorban a félresiklott forradalom története, amit már az első napok után hazugságok áradata követ.
Emőke Nagy véleménye:
Nekem már az előző, A fehér király is nagyon tetszett. Ezt annál is misztikusabbnak találom, sok-sok áthallással, sok olyan kifejezéssel és szóval, ami a marosvásárhelyi ismerőseimet juttatta eszembe olvasás közben. De a legnagyobb hatást az tette rám, hogy úgy éreztem végig, két szintje van a könyvnek, az egyik viszonylag könnyen követhető, a másik valami titkos, kicsit rémisztő, kicsit hideg, mintha csak egy kulcslyukon látnánk. Egy történet egy kislányról, aki elvesztette a szüleit és a nagymamájához kerül, és az ennek a történetnek a hatására itt-ott felsejlő, és még így, csak nyomaiban is nyomasztó másik történet, olyan alakokkal, akik most is körülöttünk járnak, élnek.