ADATLAP
Meggyőző érvek
Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet csak Anne Elliot nem...
A Meggyoző érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény....
Kolozsi Etelka véleménye:
Könnyed szombat délutáni romantikus történet egy kellemes tea mellett. Időnként előveszek egy-egy Jane Austen kötetet és hagyom magam a rég múlt idők angol nemesei családjainak életébe belefolyni. Ez a kellemes időutazás kikapcsolt a mai rohanó világunkból.
Ajánlom mindenkinek Jane Austent, aki néhanapján szeretné kicsit megállítani és visszatekerni az idő kerekét.
Németh Ágnes véleménye:
Jó volt olvasni a könyvet. Már az elején lehetett sejteni, hogy alakul majd Anne és Wentworth kapitány kapcsolata, de a végén az újra egymásra találásukat jobban ki lehetett volna fejteni, mert az egész műhöz viszonyítva rövidre sikeredett. Könnyen bele lehet magunkat képzelni Anne szerepében, hogy vajon meddig kell várni az igaz szerelemre, érdemes-e érte mindennel dacolva küzdeni.
Zsuzsanna Volford véleménye:
Nagyon tanulságos történet arról, hogy a tizenkilencedik században milyen befolyásoknak kellett engedniük a nőknek, amikor férjhez akartak menni, valamint, hogy valaki meddig képes várni az igaz szerelemre.
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Anne Elliot karaktere már jóval túl van a vénkisasszony koron, nincs idealizálás, el van fogadva minden hiányossága és hibái a múltból. Sokat ad mások véleményére, igazi jó kislány, aki eltűri, hogy a környezete elnyomja, sőt megalázza. Számomra nem ő volt a legerősebb hősnő, igazából elég hétköznapi, átlagos, szerényke, vértelen. Wentworth kapitány érdekesebb, az, hogy meg tudott bocsátani és nem szűnt meg szeretni igazán bájos a maga módján, bár hiteltelen. Nem az a büszke Mr. Darcy, és elég negatívan érintett, sőt kifejezetten bántott, hogy Anne rokonságában kezdett udvarolgatni. Tetszett, de nem a kedvenc Jane Austen történetem, de túl kritikus is vagyok most.
Szoóh Gabriella véleménye:
Bár olvasni kellemes, számomra a tartalomhoz mérten a hossz túlzás, sok a felesleges dialógus, leírás, fejtegetés, a témák körbejárása. Tipikus Austen mű, de tényleg nem ér fel egy Értelem és érzelemmel vagy egy Büszkeség és balítélettel.
Temesi Tímea véleménye:
Nem volt rossz, de valahogy nekem ez most mégse jött be annyira mint Jane Austen Büszkeség és balítélete. A Megygyőző érvek számomra valahogy nem volt olyan olvasmányos, - azután h olvastam a másik említett művet, ez valahogy nem volt olyan pörgös és mókás mint BüszkeségB. Persze az is lehet hogy az én hangulatom nem volt most megfelelő hozzá - nekem most picit lassú, és vontatott volt. Persze sok volt a hasonlóság - a makulátlan tartozkodó főszereplőnő, a fess főhős, a buta, ostoba rokonok, család stb.
Matók Szilvia véleménye:
Az első olyan Jane Austen-regény volt, aminek nem ismertem a történetét, hát ez külön élvezet volt. Valójában el is felejtettem, milyen úgy olvasni valamit, hogy újdonság a sztori: mindig újraolvasok, vagy a tanulmányaim és ismereteim miatt már mindenről hallottam már. Mégiscsak jó a jó öreg narratíva élvezete!
Marton Eszter véleménye:
Anne a kedvenc Austen hősnőm és Wentworth kapitány a kedvenc Austen férfim. Tökéletesek egymásnak. Mindketten türelmesen jutottak el újra egymáshoz.
Azon mondjuk csodálkozom, hogy ebben senki nem látta meg a lehetőséget, hiszen kiváló előzményregényt lehetett volna írni Anne és Wentworth első találkozásából és rövid kapcsolatáról.
Rógán Edina Anna véleménye:
Tetszett, igaz nem annyira, mint Austen eddig általam olvasott könyvei. Valóban jóval összeszedettebb, érettebb, mint az előző könyvei. Hozta a szokásos szereplőket: az okos, szerethető, szerény és hű főszereplő hölgyet, a kissé sértődékeny, bátor és hű szerelmes férfit, a kibírhatatlan, rangmániás, buta rokonokat, egy-két alakoskodó mellékszereplőt, no és persze a főszereplő megbízható, bizalmas barátait. Ennek ellenére engem néhol kicsit fárasztott, főleg az eleje, amin kereken háromszor aludtam el - érthetetlen okból, mikor imádom Austen könyveit...
Enikő Pataki véleménye:
Szeretem a sablonos Jane Austen könyveket. Ez a könyv abban különbözött az általam eddig olvasottaktól, hogy már az elején tudhattuk hogy ki a szerelmes pár, akik a végén úgyis összeházasodnak. Emiatt nem is tetszett annyira, mert szeretek a könyv elején találgatni, hogy ki kivel fog összejönni. Az Emma előtt olvastam el, és lehet emiatt is tetszik nekem jobban az Emma.
Gintli Júlia véleménye:
Érdekes, hogy Jane Austen, aki a maga korában nem számított romantikus írónak, napjainkban "klasszikus romantikus" szerzővé vált!
Ha valaki valódi romantikus szerzőtől akar olvasni, emeljen le a polcról egy Walter Scott vagy Jókai kötetet, nyomban rájön a különbségre...
Austen stílusa cseppet sem romantikus, ellenkezőleg, a végletekig fegyelmezett, higgadt és összeszedett. Anne Elliott az egyik legemlékezetesebb karaktere. Szilárd jellemű, állhatatos, határozott, s Austennek gondja van rá, hogy ezt a többi szereplő jellemgyengeségeinek bemutatásával kellőképpen kidomborítsa. Nyolc hosszú év várakozás és reménytelenség után Anne végül megtalálja a boldogságot. A végkifejlet egy percig sem volt kétséges, de Austen-könyvet nem is az izgalmak miatt olvasunk... :) Stílusának bája, régimódi választékossága megragadja az olvasót és nem engedi a könyv végéig...
N M véleménye:
Nagyon kellemes olvasmány volt, bár számomra nem érhet a Büszkeség és balítélet nyomába sem. Nekem nem voltak az érvek meggyőzőek, és jobb lett volna, ha a főhősnőnk picit jobban harcol a szerelméért. Sem a múltban, sem a jelenben nem tett túl sokat érte. Nem Anne lesz a kedvenc Jane Austen szereplőm, de azért ő is szimpatikus.
Tornay-Csomor Család véleménye:
Anne Elliot 3. lánynak született a családjában. Mivel az anyukáját korán elveszíti a nevelését az apja és a nagyobbik nővér veszi át. Az apja egy nagyon hiú ember, számára csak a szép ember számít, ezért Annet nem sokra tartja mert nem igazán felel meg az ízlésének. A lánynak egy anyai jó barát van a segítségére akinek mindig számíthat a támogatására, véleményére. Így történt meg hogy amikor szerelmes lesz és megkérik a kezét mindenki a házasság ellen van, mondván nem elég jó parti a lány számára. Végül is Anne visszalép a fiú pedig elmegy katonának. Nyolc év múlva váratlanul összetalálkoznak és kiderül, hogy az érzelmeik megváltoztak vagy sem. ...
Borsos Katalin véleménye:
Mikor megláttam a kategóriát nem volt kérdés, hogy Austen valamelyik könyve lesz a befutó. Az írónő mindig is nagy kedvencem volt. Először a filmet láttam, de most is beigazolódott, hogy a könyv jobb, mint film.

Haász Rebeka Anna véleménye:
Ezzel a könyvvel Jane Austen hivatalosan is a kedvenc írómmá avanzsálódott! A szép szerelmi szál mellett ott volt a korabeli felsőközéposztály szellemes irónikus ábrázolása.
Austen nagyon ért hozzá, hogy végig fenntartsa a cselekmény feszülségét, személy szerint alig tudtam letenni - ami sajnos (szerencsére) már fontos dolgoktól vonta el a figyelmemet.
Az biztos, hogy még többször el fogom olvasni!
Bónis Tímea véleménye:
A mű hamarosan betölti a 200 esztendőt, és még mindig kellemes és tanulságos olvasmány az emberi jellemekről. Ezt az Austen-regényt is már többször olvastam, és bár rövidebb terjedelmű a többi művétől, mégis "nehezebb".
Itt a negatív karakterek annyira negatívak, hogy semmi nem szól mellettük. Nem szórakoztatóak, nem viccesek, nincs rajtuk semmi szeretnivaló.
Az egész Elliot család (Anne kivételével) olyan ellenszenves, hogy legszívesebben jól megmondanánk nekik a véleményünket. Rendkívül bántó, ahogy a család egyetlen értelmes, racoinális, mélyérzésű, tapintatos tagjával szemben viselkednek. Semmivel nem lehet észhez téríteni a végtelenül önző, buta, hiú apát és nővéreket. Még a legjobb barátnő szerepében tetszelgő Lady Russel viselkedése is elképesztő, ahogyan irányítja az embereket.
Ilyen körülmények között szinte csoda, hogy Anne végül mégis megtalálja a boldogságot a jóképű (ezért, valamint a szerzett vagyonáért már Sir Walter számára is elfogadható) és állhatatos Wentworth kapitány oldalán.
A regényből készült film, a Tartózkodó érzelem mondanivalójában, hangulatában követi a történetet.
Nagy Kati véleménye:
Mint minden Jane Austen könyv ez is nagyon aranyos. Anne és Wentworth kapitány szerelme nagyon megható és időtálló. Anne egy nagyon okos nő, akit nem rontott el apja és nővére rajongása a rangok és a külső iránt. Erős egyéniség, akire lehet számítani és meg lehet benne bízni. A könyv végén pedig elnyeri jutalmát.
Csillag Mónika véleménye:
Sajnos a mai férfiak már nem tudnak olyan szívet melengető levelet írni, mint amit Wentworth kapitány írt Anne- nek... Nagy kedvencem ez a könyv még akkor is, ha néha vontatott és persze kiszámítható. Mindennapjaink rohanásában jó néha elővenni, merengeni rajta és beengedni az életünkbe a régi romantikát...
Szalai Adél véleménye:
Amikor régi kosztümös könyvet veszek a kezembe, Nekem kell még hozzá egy toll és egy papír. Ahogy olvasom úgy jegyzetelem a szereplők neveit, ki kihez tartozik, melyik család....kinek a rokona.....hova házasodott...stb. Most is segítségemre volt a jegyzet, nem ez az első Jane Austen-em, tudtam, hogy szükségem lesz rá. :-)
Unalmas, vontatott, ellenben bepillantást nyújt az akkori kor szerelmi életébe, amikor még egy férfi képes volt 8 évet várni a nőre(akibe szerelmes ).....ma már néha 8 percet sem. :-)
Őszintén szólva nem tetszett, teljesen biztos voltam benne már az elején, hogy össze fognak jönni. Viszont egyvalamit nagyon imádtam, a levél, amit Wentworth kapitány ír Anna-nak. Hát az nagyon szívet melengető volt.
Ilosvai Diána véleménye:
Ha valami körömrágós, izgalmas olvasmányra vágysz, hát akkor ne ezt a könyvet vedd a kezedbe! De ha egy bájos, kisasszonyos történetet olvasnál, akkor ez neked való regény.
Annak ellenére, hogy a Büszkeség és balítélet még mindig a kedvencem Austen-tól, ez a mű is elnyerte a tetszésemet. Nem annyira fordulatos, sőt kiszámítható, mégis adott valamit, ami teljesen kikapcsolt és a szívemet melengette. Semmi erőszak, vagy durvaság, sokkal inkább a hétköznapi problémákra koncentrálódik; a családi kötelékek, az elvárásoknak és kötelességeknek való megfelelés mennyire befolyásolja az ember életét. Érdekes erről a korról olvasni, mégsem cserélnék a szereplőkkel. Felszínesség és üres bókok, előre eltervezett jövő – végig úgy éreztem, Anne is unta magát rendesen.
Más szempontból viszont egyáltalán nem tudtam a főhősnő helyébe képzelni magam. Tipikus mártírkodó természet, hagyja, hogy irányítsák, megmondják neki, hogy mit tegyen, aztán szomorkodik magában, de nem áll ki a boldogságáért. Mintha nem is lenne saját véleménye. A többi karakter többnyire sekélyes volt, egyedül Wenrworth kapitányról olvastam volna kicsit többet, például múltbéli kapcsolatáról Anne-el. A levele – amiben megvallotta érzéseit – nagyon szép volt, kár, hogy ilyen többnyire csak kitalált történetekben létezik.
Összességében ez egy nagyon szerethető könyv volt számomra, az egyetlen, ami miatt nagyon bosszankodtam, a párbeszédek hiánya. Talán élvezetesebb és sokkal pörgősebb lett volna a cselekmény, és az első rész sem lett volna olyan vontatott.
Minden korosztály számára élmény lehet ez a mű, érdemes lassan, ráérősen olvasni, hogy kimenekítsen a rohanó hétköznapokból. Nálam a jövőben még biztosan előkerül a könyvespolcról újraolvasásra.
Gergely Edina véleménye:
Nekem nagyon tetszett. Tetszett a történet, tetszettek Anne tiszta gondolatai, ahogy szinte rögtön kiismerte az embereket. Pár nap alatt sikerült elolvasnom, annyira vártam már, hogy vajon beteljesedik-e a szerelmük.
Varga Eszter véleménye:
Jane Austen könyvei közül először a Büszkeség és balítéletet olvastam. Ami nagyon tetszett. De a Meggyőző érvek nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet. Szerintem túl vontatott volt. A második esélyről szól,meg az igaz szerelemről,de ezt csak az utolsó négy fejezetben éreztem csak igazán. A könyv többi része unalmas volt. Olvastam a könyvet és volt,hogy közben máshol jártak a gondolataim. Abszolút nem kötötte le teljesen a figyelmemet. Véleményem szerint nem egy letehetetlen olvasmány!
Láda Bertalan véleménye:
Évekkel ezelőtt ez volt az első könyv, amit olvastam Austentől. Azóta azzá az íróvá vált, aki benne van a top 10-es listámban. Amit talán semmi sem bizonyít annál jobban, mint hogy a listámra több könyv is felkerült tőle. (azon belül már nincsen sorrend) Férfi két talán furcsa, de tetszenek a művei. Noha mindegyik munkája remek, mégis lehet bennük érezni egyfajta fejlődést, az íróvá érés folyamatát, s azt hiszem ebből a szempontból ez a munka a csúcs.
Kovacs Marta véleménye:
Klasszikus romantikus konyv kategoriaban szamomra egyertelmu volt,hogy egy Jane Austen konyvet valasztok majd.A Meggyozo erveket eddig nem olvastam tehat kivancsisaggal vetettem bele magam az Austen-idoutazasba.Az austen-i karekterek itt is megvoltak es mindig meglep az akkori idoszakban a tarsadalmi helyzetek fontossaga a parvalasztasban.A Meggyozo ervek szerelmi tortenetet is ez hatarozza meg.A fiatal szerelmesek a lany oldalarol csaladi befolyas miatt nem lehetnek egymasei,mert a ferfi alacsonyabb rangja es keves jovedelme nem kedvezo az Elliot csaladnak.Evekkel kesobb amikor a ferfi elonyosebb posztra es vagyonra tesz szert a csaladtagok mar nem ellenkeznek erdekes modon.Most is megvannak a kevesbe szeretheto karakterek a maguk szuklatokurusege es onzese miatt,mint Sir Elliot,Elizabeth,Mary es a szeretheto,emberi ertekekben gazdagok,mint Anne,Croft,Mushgrove hazaspar.Az austen-i konyvek kozul az egyik leghatarazotabb,legtisztanlatobb szemelyisegnek talaltam Anne-t amikortol felismeri csak o lehet sajat boldogsaganak kovacsa es masodjara nem hagyja,hogy meggyozzek az ervek.
Dékány Olga véleménye:
A Ház a tónál című filmben hivatkozott a főszereplő erre a könyvre és akkor olvastam először. Most - évek múlva - másodszor is ugyanolyan meghatározó könyvnek tartom, valóban Jane Austen egyik legösszeszedettebb, legkomolyabb témájú könyve, amelyben azt a kérdést járja körül, hogy vajon tényleg szükséges-e döntéseinkben másokra is hallgatnunk, hagyjuk-e meggyőzni magunkat valami mellett vagy valami ellenében, vagy hallgassunk a szívünkre és vállaljuk annak következményeit. Remek gondolatmenetek, gyönyörű fogalmazás és egyben szórakoztató, ízig-vérig romantikus könyv.
Molnár Gabriella véleménye:
Austinnak ezt a könyvét már nem először olvastam. Amolyan egy estés (vagy inkább egy éjszakás) könyv, amit az "úgy olvasnék valami szépet" hangulatú estéken szoktam elővenni. Jane Austinról nehéz olyat írni amit már mások ne írtak volna meg, de talán nem is kell. A könyvei magukért beszélnek. A 20 éves lányom az egyetemi vizsga időszakban egyszer szomorúan végig ment a könyves polc előtt, aztán megállt az egyik könyvnél, és megsimogatta: Á! Austin! Olyan kár hogy nincs időm olvasni. Az Ő hatására olvastam el az első könyvet tőle a BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET-et (mi más is lehetett volna? ) és mit mondjak... Függő lettem. Ha meglátom valamelyik könyvét, én is csak annyit tudok mondani: Á! Austin.. És igen. Én is megsimogatom. Mert egy Jane Austin könyvnek van kelke.
Molnár Gabriella véleménye:
Austinnak ezt a könyvét már nem először olvastam. Amolyan egy estés (vagy inkább egy éjszakás) könyv, amit az "úgy olvasnék valami szépet" hangulatú estéken szoktam elővenni. Jane Austinról nehéz olyat írni amit már mások ne írtak volna meg, de talán nem is kell. A könyvei magukért beszélnek. A 20 éves lányom az egyetemi vizsga időszakban egyszer szomorúan végig ment a könyves polc előtt, aztán megállt az egyik könyvnél, és megsimogatta: Á! Austin! Olyan kár hogy nincs időm olvasni. Az Ő hatására olvastam el az első könyvet tőle a BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET-et (mi más is lehetett volna? ) és mit mondjak... Függő lettem. Ha meglátom valamelyik könyvét, én is csak annyit tudok mondani: Á! Austin.. És igen. Én is megsimogatom. Mert egy Jane Austin könyvnek van kelke.
Benedek Linda véleménye:
Imádom Jane Austent. Újra és újra elő szoktam venni a könyveit, amikor úgy érzem, hogy egy kicsit sok az ami körülvesz. Számomra tökéletes "menedék". Szerintem a Meggyőző érvek az egyik legjobb könyve. Egy évekig kitartó szerelem története. Közben Austen a rá jellemző iróniával és humorral ír a kor arisztokráciájáról, ahol a vagyon a legfőbb erény.
Stefanovits Orsolya véleménye:
Még sosem olvastam klasszikus romantikus regényt, ez volt az első számomra. Nekem túl lassan hömpölygő, túl mesterkéltnek tűnt. Hapontosabban szeretnék fogalmazni: nekem "poros" volt.
SZIJÁRTÓ GABRIELLA véleménye:
Régóta nem olvastam ilyen nyelvezetű könyvet, bele kellett rázódni. Kedves kis történetnek tartottam, egészen más világ ez, tényleg üdítő volt. Igazi klasszikus irodalom. A főhős családja mondjuk végtelenül idegesített, de gondolom ez is volt a cél. Austen remekül bánik az iróniával. Nem tartom feltétlenül a legjobb művének, de akinek megjön a kedve a klasszikus stílushoz, az ebben a könyvben igazán megtalálhatja a számításait.