ADATLAP
Mellettem elférsz
Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő - egy harmincas éveinek közepén járó férfi - aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel - a jövőjét is.
Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól....
Spilman Enikő véleménye:
Érdekesen kezdődik a történet, mert azt hihetjük, hogy rögtön a főhőst ismerhetjük meg, de tulajdonképpen a könyv a családi hátteréről és az ősei történetéről szól. Visszaugrunk az időben és megismerhetjük a nagyszülei/szülei sorsát. Érdekes és korhű képet kapunk a velük történtekről és a regény leges-legvégére összeáll egy egésszé a sztori: az elején megismert főhős és nagyapja története összecseng. A regény jól példázza, hogyan befolyásolhatják - tudat alatt és sokszor logikus magyarázat nélkül - a korábbi generációkkal történt események a mai napjainkat.
Szabó Rita Zsuzsa véleménye:
Ez a második könyv, amit olvasok a szerzőtől és jelentem a táskámban lapul a harmadik.
Minden családban vannak titkok. Az enyémben például gyomorforgatóan sok.
Néha azt érzi az ember tőlük, hogy nem is tudja igazán ki is ő valójában.
Sok mindent tanulunk, de őszintén hiszem, hogy vannak dolgok, amik genetikailag kódoltak.
Talán szerencse a szerencsétlenségben, hogy nálunk a kód nem az ital, hanem a titok..
Nem irigylem a majdani utódainkat.
Lukácsné Velősy Dóra véleménye:
Azt hiszem, ez a második könyv, amit az írótól olvasok. Mind a kettő nagyon nyers és kissé nyomasztó képet fest a vidéki és a budapesti életről. Ebben egy család életét ismerhetjük meg, sorsokat, amik többé-kevésbé összekapcsolódnak. Teljes kilátástalanság és lehetőség híján a sorsok ismétlik önmagukat, visszaköszönnek a gyermekeikben, rokonaikban.
Elég szomorú képet kapunk.
Sári Csaba véleménye:
Az elején nagyon zavart a különböző idősíkok, történetek közötti ugrálás, az se volt világos ki kicsoda családfa ide vagy oda. Utána már jobban megemésztettem a történeteket, az életek egybefonódását, de - mint sok más olvasó - én se tudom, hova tenni ezt a könyvet. Talán később még sokra fogom értékelni, de lehet holnapra el is felejtem.
Bali Szilvia véleménye:
Mielőtt kiválasztottam ezt a könyvet, jó és kevésbé jó kritikákat is hallottam, olvastam róla. Kíváncsivá tett, hogy mi is osztja meg ennyire az embereket. Már értem. Egyik oldalhoz sem tudok csatlakozni egyértelműen, mert voltak részek melyek nagyon idegesítettek, máskor még többet szerettem volna megtudni. Sok kérdés is felvetődik. Bennem az egyik legerősebb, hogy vajon szeretnék-e ennyit tudni a felmenőin és egyéb rokonaim legbelsőbb magánéletéről?...
Bősz Lilla véleménye:
Az elején nem szerettem, aztán egyre érdekesebb lett. Összességében tetszett: családi viszonyok, titkok, elhallagatások, örökségek. De vajon tényleg kell-e ismernünk ennyire részletesen a múltunkat? Számít-e, hogy kitől örököltünk egy-egy mozdulatot, indulatot? Min változtat, ha tudjuk? És, ha nem? Még mindig nem vagyok meggyőzve.
Nagyné Jánvári Andrea véleménye:
Szeretem Grecsó Krisztián novelláit, gyakran olvasom őket. Megérint, és nagy örömmel tölt el, ahogyan kortárs férfi íróként őszintén kitárulkozva ír az örök témáról, a férfi női kapocslatokról, a szüleihez, felmenőihez való kapcsolatáról. Ez az első könyve amit olvastam tőle, tetszett, sokat gondolkodtam utána az én családomról, felmenőimről, és a velük való viszonyomról. Senkinek sem egyszerű sem a jelene, sem a múltja...
Bódi Ági véleménye:
Tényleg különös hangulatú, nagyon hatásos könyv, melytől nehéz szabadulni, de nem is biztos, hogy kell. Mindannyiunk életében jelen lévő, örök problémákat boncol kegyetlen őszinteséggel és precízen áradó fejezetekben.
Kárpáti-Molnár Eszter véleménye:
Különös hangulata van a könyvnek, sorsokon, generációkon át haladunk és talán a főhőssel együtt tesszük fel a kérdést: - Ennyi az élet? Én hová tartok ennek fényében? Nagyon megfogott, gyakorlatilag nem tudtam letenni.
Székely Ildi véleménye:
Néhány évvel ezelőtt már próbálkoztam egy Grecsó könyvvel, de többszöri nekifutásra sem bírtam elolvasni. Most nagyon megerőltettem magam, de még soha nem vártam ennyire, hogy véget érjen egy könyv. Egyszerűen nem tudom befogadni sem a stílust, sem a sztori(ka)t. Nem véletlenül került részemről a „könyv, amiről rossz véleményeket hallottál” kategóriába…
Halász Melinda véleménye:
A főszereplő - egy harmincas éveinek közepén járó férfi - aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, magára ismer.
Dudás Vera véleménye:
Nem tudom hova tenni... Elkezdtem, és alig tudtam letenni a háromnegyedéig faltam a könyvet. Pedig nekem azt hiszem nem is igazán tetszik, a történet pont azon része fogott meg amikor már csak naponta vettem elő pár oldalra a könyvet. A stílus sem az én világom. Mégis... valahogy nagyon kötődtem ehhez a könyvhöz, talán a címe, talán mégis tetszik. Nem tudom eldönteni. De megérte elolvasni. Nagyon másvilág.
Linkai Virág véleménye:
Véletlenül akadt a kezembe, és aztán nem igazán tudtam letenni. A Pesten való bolyongás részletes leírása - bár nem érzem funkciótlannak - kissé untatott, de ettől eltekintve az egyik legjobb könyv, amit mostanában olvastam.
Gyuró Krisztina véleménye:
Sűrű, tömény regény, az olvasót szinte beszippantja a család története. Valamiért a Száz év magány jutott eszembe -ami egy egészen más stílus-, de ugyanúgy sorjáznak itt is időtlenül a generációk egymás után. A XX. század szinte csak díszlete a szereplők más-más, mégis hasonló sorsának. Arra késztet, hogy az ember eltűnődjön saját családjáról is, vajon ő mi mindent hozott magával a génjeiben.
Sörös Zsófia véleménye:
Egy hónapja, amikor itthon valami jó könyv után néztem, megakadt a szemem a Mellettem elférszen. Azelőtt csak hallásból ismertem Grecsó Krisztián nevét - apukám volt az, aki mondta, hogy mindenképpen tegyek vele egy próbát. Egyáltalán nem bántam meg.
Nagyon megfogott a könyv stílusa, tetszett a történet hangulata, az időben való folyamatos ugrálás, az, hogy az ember legbensőbb és sokszor legtitkoltabb érzéseit, gondolatait és félelmeit írta le. (Külön kis csemege volt számomra a Szegvár-Tűzkövesen talált neolit istenszobornak a megemlítése, hiszen teljesen váratlanul találtam vele szembe magam.)
A vége nagyon elgondolkoztatott. Biztos, hogy olvasok Grecsótól még majd mást is.
Kardos Julia véleménye:
Mialatt olvastam, azt éreztem, hogy ez a regény valamikor régen játszódik, s aztán - észrevétlenül átfordult a jelenbe, az életünkbe. Mintha a dimenziók szétcsúsztak volna. Mintha minden eggyé vált volna, s bennünk ülepedne le a múlt minden igazolásra szoruló eredménye, amit tovább kell vinni. Döbbenetes.
jurta viktória véleménye:
nem volt rossz, néha értelmetlenűl túl nyers szerintem. mintha az író meg akarna felelni a mai "trendnek". ezt eltekintve tetszett.