ADATLAP
Ment egy ember az úton
...
Ferling Szonja véleménye:
Mint ahogy a legtöbb kedvenc könyvemmel/szerzőmmel, Otar Csiladze munkáival is teljesen véletlenül találkoztam. Először a Bárki, aki rám talál... c. regényét olvastam, és azóta tudatosan próbáltam begyűjteni a magyarul fellelhető könyveit, ami egyébként nem volt túl nagy kihívás, mivel mindössze három regénye jelent meg.
Első pillantásra elég ijesztő a regényeinek vastagsága (az 500 oldalnál terjedelmesebb könyvekre mindig hetekig készülök lelkileg, és ezek a regények bőven túl vannak a hatszázon is...), de megérik a fáradtságot, meg az időt.

Ha jól tudom, a Ment egy ember az úton volt Csiladze első megjelent regénye, valamikor a hetvenes években. A történet a görög mitológia kevésbé alapműveltség részét képező közegbe repíti az olvasót, egészen pontosan arra az időszakra, amikor Phrixosz és Hellé az aranygyapjas, szárnyas koson Kolkhiszba menekül. Iaszón, Médeia, Minósz, Daidalosz és Ikarosz időszakában járunk, bár ebben a történetben ők csak mellékes szereplők.
Csiladze nem azokat a pillanatokat és történéseket ragadja meg, amiket a mitológiából már amúgy is ismerünk, vagy ismerhetünk, hanem egy istenek nélküli (legalábbis ténylegesen megjelenő istenek nélküli), nagyon emberi, és még inkább emberi vágyaktól motivált vetületét mutatja meg egy birodalom, benne emberi életek, családok, sorsok elbukásának.
Rettenetesen összetett, és annak ellenére, hogy alapvetően egy fő szálon fut a cselekmény mégis nagyon sok apró történet és epizód jelenik meg, amik önmagukban is elgondolkodtatók, önmagukban is érdekesek, kerekek, de egymásra fűzve felépítik a regény teljes történetét is. Az epizódok a szereplők személyes érzéseire, életterére korlátozódnak, de a regény mégis egy egész város bukását mutatja be.
Érdekes, hogy a 70-es években a Szovjetunió részét képező Grúzi