ADATLAP
Milyenek a magyarok?
Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik
párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt....
Gálné Török Ágnes véleménye:
A könyvkihívás oldalán találtam a vicces kategóriában keresve ezt a könyvet, Gondoltam legyen ez a vicces kategóriám elolvasott könyve. Először azt hittem, hogy vicces lesz, de olvasás közben rá kellett jönnöm egyáltalán nem nevettetett meg. Örültem amikor a végére értem, így legalább olvashatom a következő ennél jobb olvasmányt.
Horváth Barbara véleménye:
Nálam az egy nap alatt a végére lehet érni kategóriában volt ez a könyv. Nos valóban a végére lehet érni egy nap alatt...bevallom nekem nem sikerült. Megszámolni se merem a délutánokat, amit erre szántam. Az első pár fejezetben még volt min mosolyogni utána csak a szenvedés maradt. Egyáltalán nem tetszett a könyv, borzasztó, az idejét se tudom mikor olvastam utoljára ilyen rosszat. Nem volt vicces, de még elgondolkodtató sem... Az egyetlen pozitív érzésem a könyvvel kapcsolatban, hogy végre befejeztem és jöhet valami más.
Müller Judit véleménye:
Lackfi miatt választottam ezt a könyvet, és nem csalódtam. Vicces, de nem a röhögtetős kategóriából. Elgondolkodtató, néha kissé kesernyés a mosolyunk közben, de végig nagyon szerethető.
Gaál Gabriella véleménye:
A könyv címe ragadott meg, hiszen ez a kérdés már sokszor és sokat elhangzott/elhangzik akár a magyarok akár a külföldiek körében. A választ humoros stílusban kaptam meg a szerzőtől, a pozitívumokat és a negatívumokat egyaránt, de bármelyikről is legyen szó magunkra ismerhetünk. A könyvet érdemes újra és újra olvasni, elgondolkodni és akár változtatni is.
Kovics Renáta véleménye:
Erről a könyvről, ami elsőként eszembe jutott: "Ezek annyira mi vagyunk!" :) S tényleg minden történetben magunkra ismerni. Témájában ami nagyon közel állt a szívemhez: a magyarok lóháton születnek, a magyar "furfang", az "alkohol kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság”. De a könyv egésze zseniális, Lackfi stílusa pedig változatlan: könnyed, humoros, öniróniával teli. Imádtam minden sorát. :)
Kovács Szilárd véleménye:
Nos bevallom néha jókat kacagtam rajta, de többnyire csak megmosolyogtató dolgok és észrevételek voltak ebben a Lackfi műben. Bevallom ez az első amit olvastam. Azért be kell valljuk nem minden nemzet gondolkodik így ennyire optimistán és pesszimistán egyszerre mint mi. Ennek ellenére, azért szerintem az író büszke arra amilyen nemzetből is származik.
Lehet elolvasom a folytatást is..
Benkő Ella véleménye:
Már a tavalyi kihívásban is kitűzött könyv volt, aztán most megleltem az antikváriumban. Hát azt hittem majd végig kacagom, inkább csak mosolyogtam és gondolkodtam. Szerintem nem csak a magyarok ilyenek, hanem általában az emberek. Biztosan minden nemzetnek meg vannak a sajátos viselkedési formái. Ez a könyv arra is jó volt, hogy Lackfi János munkáira felhívja a figyelmemet! Ajánlom mindenkinek!
Szoóh Gabriella véleménye:
Kicsit vicces, kicsit ironikus, de azért a miénk~
Sztereotip, görbe tükör, szellemes és szarkasztikus, könnyed kis olvasmány különböző témakörökben, anekdotákkal megspékelve. Aki egy kötetlen, lenge, rövid olvasmányt keres, annak mindenképp ajánlom, mégha nem is fogja könnyesre nevetni magát rajta.
Kolonics Patricia véleménye:
Ezen az oldalon, a vicces kategóriát böngészve találtam rá a könyvre. Először azt hittem, hogy vicces lesz, de elolvasva, csak az elején volt az. A nagyobb részében inkább elgondolkodtatott. Szellemes, de nem lehet rajta végig nevetni. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam.
Tomcsik Éva véleménye:
Nekem nagyon tetszett! Sokszor magamra ismertem a történetekben. Humoros, könnyen olvasható, görbe tükröt állít a magyar nép elé. Az illusztrációk is jók, bár nem mindig értettem, hogyan kapcsolódik az adott részhez... Az előttem szólókhoz képest sok újat nem tudok írni. Mindenképpen megéri elolvasni.
Budai Judit véleménye:
Lehet, hogy velem van a baj, de nekem ez a könyve egyáltalán nem tetszett. És ez nem a magyar pesszimizmus...
Már-már unásig ismételt történetekkel van tele, számomra egyáltalán nem humoros formában. Biztosan kategóriát tévesztett.
Egyetlen mondata fogott meg: "Bármilyen közhelyes, a reverenda nem távvezérelt bábokat rejt, hanem..." A folytatást - ha elég kitartóak vagytok - megtaláljátok a könyvben.
Gál Noémi véleménye:
Sztereotípia gyűjtemény, arcképcsarnok, történelmi összefoglaló gyorstalpalóknak, görbe tükör, anekdotacsokor és még sorolhatnám. S mindez amolyan igazi magyarosan sírva-vigadva, mélabúsan mégis önmagunkon kacagva.
Kiss Réka véleménye:
Azért vettem meg ezt a könyvet, mert a nővérem a könyvesboltban belelapozva felváltva hümmögött és hangosan nevetett. Többet hümmögtem mint nevettem, de ez nem baj, nagyon tetszett és a kedvenc részeimet hangosan felolvastam a családnak is. Szellemes, könnyed, sokrétű olvasmány, ami nagyszerűen tarja azt a bizonyos görbe tükröt.
Kindner Anna véleménye:
Érdekes egy könyv, örüök hogy elolvastam. Nagyon is igaz képet fest a magyarokról, az illusztrációkat nem találtam igazán se viccesnek se jónak. Maga a könyv megéri az árát és azt az időt ami az elolvasásához kell.
Stifter Viktória véleménye:
Nem tudom, tudok-e újat mondani az előttem hozzászólok leírásaihoz. A témaválasztás nekem is kényszer volt, Szombathely, szülővárosom, a sok internetes keresgélés eredményeként rádöbbentem, hogy csak a termeszekről szóló könyvben felismerhető, a természettudomány pedig nagyon messze áll az én olvasási szokásaimtól. És végülis sokkal jobban kötődök a faluhoz (ma már város) ahol felnőttem, s amelynek szereplői ott sorakoznak ebben a könyvben, a nagyboros parasztok, a disznóölési szokások, az öregasszonyok pletykaelosztói, a büszke magyarok lóháton... A könyv elején hangosan kacagtam a poénokon. Aztán valahogy tényleg átváltott mélabúsba. Kicsit olyan érzés, mintha az író a könyv írásának kezdetén még távolról szemléli a vicces magyarokat, aztán valahogy rajta is úrrá lesz a mélabú. A könyv szerintem nem görbe tükör, valóban ilyenek vagyunk, mégha sokszor tagadjuk is. Azért a kínai tájcsizőnek biztos beszóltak volna kis falumban, hogy ő alkoholt lehet nem iszik, de a mozgása nem erről árulkodik :D
Mezriczky Anita véleménye:
Előzetesen meg kell vallanom, hogy a könyvlistám összeválogatásánál nem gondoltam, hogy találok olyan novelláskötetet, ami felkeltheti az érdeklődésemet.Lackfi János könyve láttán azonban felcsillant a szemem. A könyv a magyarok/ teszem hozzá részben más népekre is simán ráhúzható/ sztereotípiák ironikus gyűjteménye. Szórakoztató néhol elgondolkodtató, de nem találtam kiemelkedően viccesnek. Összességében azért nem bántam meg, hogy elolvastam.
Dobos Krisztina véleménye:
Bár a vicces könyv kategóriába tettem, de ha valaki olyan könyvet keres, amitől dőlni fog a nevetéstől, akkor nem ez a legjobb választás. DE ha vicces ÉS elgondolkodtató könyvet keres, akkor ez az! Szerintem zseniális, alig várom, hogy elolvassam a folytatást.
Orosz Alexandra véleménye:
A címe alapján választottam ezt a könyvet, és azt hittem, hogy vicces lesz... Hát szerintem annyira nem az. Volt benne 1-2 jó poén, de ez a nemzeti mélabú meg barátai, amikkel jellemzik a magyar népet, nos, azt hiszem azokat mindenki ismeri. Szerintem ennek a könyvnek se eleje, se vége. Egyszer csak véget ért, és annyira nem is bántam, hogy olyan hamar lett vége. Azt hittem viccesebbek a magyarok.
Hoagirl véleménye:
Azért választottam ezt a könyvet, mert a szerző számomra végtelenül szimpatikus; valamelyik tv csatornán láttam vele beszélgetős műsort és ott ragadtam, végig kellett néznem, pedig nem vagyok nagy televízió néző, és már akkor elraktam a nevét az agyam egy "mindenképp olvass tőle egy könyvet" címkével rendelkező rekeszébe. Azért természetesen a címből sejthető tartalom is érdekelt, mert tényleg: milyenek a magyarok? Tulajdonképpen nem pakoltam be rossz kategóriába (vicces könyv), mert tényleg sokszor nevettem-mosolyogtam rajta, sőt volt amit azonnal fel is kellett olvasnom a páromnak, mert nem értette mi az amin ilyen jót mulatok. Azonban nem szabad elmenni amellett, hogy a humor mögött mindig van valami valóságtartalom, és ennél a könyvnél ezt semmi sem mutatja be jobban. Görbe tükröt tart és meglehetősen reálisan meséli el a dolgokat. A nyelvezete, a szókincse egyszerűen csodálatos, imádtam olvasni, minden sora egy kincs. Egész biztos hogy el fogom olvasni a második részét is, és tudatosan keresni fogom Lackfi János könyveit, mert nagyon kedvemre való az Író stílusa.

Vallom Charles William Eliot gondolatát: A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek.
Montag Brigitta véleménye:
Nagyon tetszett a könyv. Elgondolkodtató, ironikus. Nagyon sok igazság van benne, arról, hogy milyenek is vagyunk. Igazi görbe tükör. Nem tudnék kiemelni kedvenc részt. Imádtam az egészet, nagyon sokat nevettem míg olvastam.
Mohácsi Ildikó véleménye:
Hát igen, milyenek is a magyarok? Volt, amin jókat nevettem, de sok-sok ironikus igazság van ebben a könyvben. A nagyotmondás, a pletyka, a mindenhezértés, a bürokratizmus mind-mind igaz ránk. Sok kiábrándító dolog is van bennünk, amikkel szembesülni lehet fehéren-feketén ebben a könyvben.
Kasza Dóra véleménye:
Jókat nevettem miközben olvastam ezt a könyvet. Különösen a lépcsőházi nénikékről szóló rész és a banki ügyintézés leírása tetszett. A könyv vége számomra már kevésbé volt vicces, s tényleg elgondolkodtató részeket is tartalmaz, hogy tényleg ilyenek lennénk, mi magyarok?
Horváth Katalin véleménye:
A kategóriaválasztás kényszer volt, de valójában itt születtünk, ez a hazánk. Ironikus, vicces. Egyszerre sírunk és nevetünk. Görbe tükör. Minden fejezethez tudnék valakit rendelni a környezetemből. Ahogy Lackfi a kötetben is idézi Kosztolányit: Csak bot és vászon, de nem bot és vászon...
A miénk.
Antal Marcsi véleménye:
Szórakoztató!!!!
Nagyon sok benne az igazság, sokat nevettem, a sok felismerésen...
Bár a nevetésen túl sok elszomorító, kiábrándító igazság is van benne.
De mindent összevetve kellemes olvasmány volt.
Botosné Verba Ágnes véleménye:
Ajándékba kaptam ezt a könyvet, és az ajándékkönyveket mindig elolvasom. Ma sokat kellett várakoznom, ezt a könyvet vittem magammal, gyorsan a végére is értem. Jópofa, ironikus könyv a magyarok természetéről.Nagy igazságokat tartalmaz. Tényleg ilyenek vagyunk?
Szabó Gábor véleménye:
Még nem olvastam eddig semmit Lackfi Jánostól, de tavaly a Művészetek Völgyében hallottam felolvasni a szerzőt, egy fejezetet olvasott a Milyenek a magyarok?-ból. Ekkor határoztam el, hogy elolvasom a könyvet. Érdekes volt, helyenként ironikus, és mégis nagyon szerethető történetekkel, melyek jól tükrözik a hamisítatlan magyar életérzést.
Berlinger Natasa véleménye:
Maga a borító is találó: a könyv tükröt tart elénk. Minden klisé előkerül, de vicces, találó formában. Ilyenek vagyunk mi, magyarok. És mennyi ismerős helyzet, a bürokrácia, az ügyeskedés, a mindent meg- és kimagyarázni tudás. Valamelyik történet egyszerűen csak egy vicc bővebben kifejtve, de vannak anekdoták, az író által megélt helyzetek és ismeretterjesztőek is, pl. a találékonyságról szóló a magyarok találmányait rendezi egy kerek történetbe.
Tóth Andrea véleménye:
Még nem olvastam Lackfi Jánostól semmit, de találkoztam vele különböző rádiós-tévés műsorokban, és tetszett a stílusa. És nem csalódtam benne... mert hát ilyenek a magyarok. Kedves, vicces, szomorú egyszerre ez a könyv, de érezni, hogy ő is egy közülünk és nem felettünk áll és úgy mondja ki a véleményét. Ezért szomorúan összemosolygunk...
Tuczainé Gergye Alíz véleménye:
Nagyon jól ábrázolja a magyarokat. Jól esett a Kőszegről írtak ,a becsület kassza ma is működik sajnos egyre többen nem teszik bele a pénzt ezek is mi vagyunk magyarok.Szórakoztató az ember egyszerre elolvassa.
Ozgyin Erika véleménye:
Az elején még nagyon szórakoztatónak találtam, csak úgy faltam. A végére már kissé ellaposodott, de tény, hogy nagy igazságokat tartalmaz. Szerintem el fogom olvasni a folytatást, és kezembe veszek még pár Lackfi kötetet, hogy jobban megismerjem.