ADATLAP
Nappá lett lámpafény
Potozky László a magyar próza egyik legnagyobb tehetsége. Mindössze huszonhárom éves, amikor a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadónál napvilágot lát Áradás című novelláskötete, mellyel rögtön kivívja a kritikusok egybehangzó elismerését. A Nappá lett lámpafény megjelenésekor pedig még mindig nem töltötte be a huszonöt évet.
Új könyvét leginkább a sokszínűség jellemzi, mellyel képes újra és újra meglepni olvasóit. Novellái közt egyaránt találunk a fantasztikum felé elmozduló és szociologikus történeteket, személyesebb hangvételű és távolságtartóbb írásokat. A magyarok közül Tar Sándor és Bodor Ádám, a világirodalomból Ernest Hemingway, Mario Vargas Llosa és Julio Cortázar hatott rá a leginkább, ám írói hangja, sajátos karakterei és atmoszférateremtő ereje révén nagyon is saját, másokéval össze nem téveszthető világgal rendelkezik.
Sokat tud a méltóságról, a kiszolgáltatottságról, az önbecsülés elvesztéséről. Valamint a történelemről, a diktatúráról. Tud úgy pontos és tárgyilagos lenni, hogy mondataiból az empátia se hiányozzék. A valóságot sosem a lokális jellegzetességek megjelenítésével, hanem az egyetemesség igényével mutatja fel. Általános érvényű művek megteremtésére törekszik, azt megragadva, ami bennünk, emberekben közös....
I Luca véleménye:
Sosem hallottam az ifjú íróról, de felkeltette az érdeklődésemet, valamint lánykori nevem monogramjával is megegyezik, szóval belevágtam és nem csalódtam! Gyönyörű történetek, választékos stílusban megírva, igazán szívhez-szóló tartalmakkal. A novellák nagy barátjaként bátran ajánlom mindenkinek ha kortárs fiatal íróra vágyik!
Kovics Renáta véleménye:
Végre! Potozky (ismét) hozza azt a történetvezetést, amit én Darvasitól úgy hiányoltam (Isten.Haza.Csal.), miszerint elejtett félszavakból kerekedik ki a történet, általában csak a végén, egyfajta csattanóként. Ám nemcsak ezért szerettem ezt a könyvet, hanem maguk a történetek is érdekesek, magukkal ragadóak és sokszor felkavaróak. Utóbbira jó példa a Csirke, vagy a Csendélet a bányatónál. Az utolsó novellát pedig külön kiemelném, mert nekem eszembe se jutott volna ilyen nézőpontból megírni egy történetet. (Mondjuk nem is kívánok írói babérokra törni. Szerencsére. :D ) Egy szó mint száz, alig várom az író harmadik könyvét, bármiről is fog majd szólni.