ADATLAP
Ne bántsátok a feketerigót
A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott....
Spilman Enikő véleménye:
Tény, hogy a könyv fő témája (rasszizmus, előítéletek) ma már kevésbé borzolja fel az olvasó kedélyeit, de a maga korában biztosan újító szellemű volt. Az elején még nehéz kibogozni a viszonyokat, de megéri. Érdekes egy kislány szemszögéből kísérni a történéseket, főleg, mivel kifejezetten "anya" főszereplő nincs is a történetben. Én élveztem a tárgyalás részleteit is olvasni, ill. a végkifejletet is érdekesnek találtam.
Jakabné Rácz Ildikó véleménye:
Fantasztikus könyv, jó szívvel ajánlom mindenkinek! Az eleje nehezen indult, jó pár oldal után derült csak ki számomra, hogy ki-kicsoda, milyen kapcsolat van a szereplők között....de aztán letehetetlen volt abbahagyni az olvasást! A könyv komoly, ma is aktuális társadalmi problémát boncolgat, érdemes elgondolkozni üzenetén....
Névte Lenke véleménye:
A történet a Finch család mindennapjaira épül egy zárt, déli kisvárosban, ahol Atticus Finch neveli egyedül két gyermekét szerény, ügyvédi keresetéből. Lányának, Jean-Louis-nak a szemszögéből követhetjük végig a várost felbolydító per előzményeit, tárgyalását, majd a következményeit. Az időközben felnőtt lány emlékezete érdekes kontextusba helyezi az események megítélését. Felnőttként már ért mindent, amit akkoriban ártatlansága, tudatlansága folytán "csak" érzett. Az összkép azonban így lesz teljes és hiteles. Ha egy felnőtt szemszögéből olvastam volna a könyvet, nem is lett volna ilyen kiemelkedő.
Kolozsi Etelka véleménye:
A történet az 1930-as években Alabama államban játszódik, amit Scout szemszögéből ismerhetünk meg. Bátyjával és az idősödő köztiszteletben álló ügyvéd apjával élnek egy kisvárosban. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor egy fehér lány azt állította, hogy egy néger férfi megbecstelenítette. A vádlott kijelölt védője Mr. Finch volt, aki lelkiismeretesen végezte a munkáját. A feketék és fehérek közötti egyenlőtlenségben, semmi esélye nem volt az igazságnak arra, hogy győzedelmeskedjen. Az ítélet kihirdetésével azonban az ügy még koránt sem volt lezárva. Odáig fajultak a dolgok, hogy még Scout és bátyja élete is veszélybe került.
Nagy írói igényességgel megírt könyv, ami élethűen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat.
Vajda Ágnes véleménye:
Kicsit nehezen indult a történet. Nem tudom eldönteni, hogy mi nem tetszett benne, lehet, hogy a mai ingerküszöb magasabb, mint a korban, amikor íródott. De lehet, hogy a tragikus sorsokat megszűri a gyerek szemszögén keresztüli elbeszélés. Az apuka nagyon szimpatikus, modern felfogású, becsületes. A történet nehézkes, lassú folyása után kicsit hirtelennek tűnt a záró történés.
Tünde véleménye:
Számomra nagyon lassan indult be ez a történet,többször is nekikezdtem...nem minden estben kötött le a kislány szemszögéből történt elbeszélés,olyan állóvíz volt kb. a könyv feléig.
Egy igazi irodalmi mű olyan örök érvényű témát boncolgat mint a rasszizmus,a társadalmi kivetettség,a bürokratikus igazságtalanság,a vallás,a politika, a jóság fontossága.
A végére megszerettem, a tárgyalástól kezdve kifejezetten tetszett is.Ajánlom azoknak akik egy igazi lélekemelő műre vágynak,ahol az élet szolgáltat igazságot.
Krénusz Józsefné véleménye:
Nehéz írni erről a könyvről. A maga nemében azt hiszem egyedülálló. Nem egy pörgős könyv, de letehetetlen és nagyon érdekes, és főleg rettentően tanulságos. Elborzasztó, hogy a 30-as évek Amerikájában milyen mértékű volt a rasszizmus. Maga a tárgyalás rész pedig lebilincselő.
Kvárta-Papp Zsuzsanna véleménye:
Annyit tudtam erről a könyvről, hogy sokan szeretik, de mivel lusta voltam a fülszöveget elolvasni így csak a cím volt ami miatt elolvastam. Nagyon tetszett. Nem feltétlenül a cselekmény szál az ami magával ragadt, hanem azok az emberi dolgok, amelyeket Jem és Fürkész tanultak ezalatt a 2-3 év alatt. Voltak érdekes részek a cselekményben is, de az hol nyugisabb, hol pörgősebb volt. Tetszettek a szereplők is, sokféle embert megismerhettünk, mint az életben. Tudtam azonosulni Fürkésszel, nekem is voltak hasonló gondolataim gyerekként…

Kapitány Zita véleménye:
Úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy akárhányszor olvastam el a fülszöveget, mindig elfelejtettem, hogy miről is szó. De nem is baj, így volt ez tökéletes. Nagyon nagyon tetszett, talán az Elfújta a szélnél éreztem hasonlót, az a könyv volt a legutóbbi ami így magával ragadott. Miért van az, hogy a legtöbb szerző, akit megszeretek csak 1-2 regényt ír? Hát nem tudom, de nem is baj. Kicsit olvasás közben zavaróak voltak a helyesírási, elgépelési és szóismétlési hibák...De hát ez nem a szerző hibája.
Kovács Szilárd véleménye:
Nos amikor elkezdtem olvasni igyekeztem nem nagy reményeket fűzni hozzá. Miért? Mert több Nobel díjas író könyvét olvastam s sajna egyik sem ragadott meg annyira. Ennek ellenére ez a könyv tetszett. Legfőképpen az, hogy annak ellenére, hogy a történet nagy részében a család szerepel s kevés kitekintést ad a történet fő vonalára, maga a család és a gyerekek élete nem torkollik unalomba. Ráadásul most elég népszerűnek számít mert amikor ki akartam kölcsönözni a könyvtárból nem volt egyszerű dolgom mert majdnem mindegyik példány már kint volt.. Szóval reneszánszát éri.. lehet a megjelent folytatás miatt...
I Luca véleménye:
Az elmúlt két év talán legjobb könyve amit olvastam. Igazi IRODALOM, nagy betűkkel, nem csodálkozom rajta, hogy annyi rangos elismerést nyert el. A történet igaz, megrázó, felemelő és egyben gyönyörű is. 30-as évek Amerikája (kedvenc), déli állam - Alabama, feketék és fehérek közötti rejtett(?) konfliktusok.
Kemsei Zsófia véleménye:
Amikor elkezdtem nagy reményeket fűztem hozzá, mert sokat nagyon szeretik, de az én tetszésemet nem nyerte el. Lehet hogy velem van a baj, de még a történetet se igazán sikerült összeraknom. Nem találtam az értelmet benne. Ennek ellenére a törvényszéki jelenetet megértettem és az tetszett is. De az egyik sztori belevág a másikba dolgot nem igazán szívleltem.
Harper Lee írásmódja viszont megfogott, nagyon jó író.
Sipos Angéla véleménye:
Nehéz erről a könyvről véleményt írni. Zseniális könyv, amely olyan örök érvényű tanulsággal szolgál, mint az emberi egyenjogúságért és a fajgyűlölet ellen folytatott harc, az igazság és jóság fontossága. Mi is a demokrácia?
”Egyenlő jogok mindenkinek, különleges kiváltságok senkinek.”
Különösen tetszett a gyermeki szemszögből felépített történet. Ha választanom kellene, akkor Atticus és Scout karakterét emelném ki, mert az apa-lánya közötti beszélgetések nagy hatással voltak rám. A tárgyalás és a történet vége pedig nagyon izgalmas lett.
Mielőtt elkezdtem olvasni, utánajártam, hogy ez a könyv is szerepelt az American Library Association által leggyakrabban betiltott könyvek között, elsősorban a rasszizmus miatt. Emiatt volt bennem egy kis félelem, de örülök, hogy végül a kíváncsiságom felülkerekedett ezen és elolvastam. Én inkább kötelezővé tettem volna….! Mindenképpen "visszautazok" egyszer Maycomb városába a folytatás miatt….!
Juhász Viktória véleménye:
Az idei év legjobb könyve volt,amit olvastam. Komoly mondanivalóval,érdekesen tárgyalva egy kislány szemszögéből. Kötelezővé tenném a magyar iskolákban is. Atticus bölcs gondolatokat osztott meg gyermekeivel, korát megelőzően gondolkodott. Attól,hogy néger valaki,még ugyanolyan ember,mint a másik. Sajnáltam,hogy ez lett a vége, de ebben a korban ez borítékolható volt.Felháborít ugyanakkor az emberek butasága,és befolyásolhatósága.Jó volt az egész történetet egy kisgyerek szemszögéből látni, különleges hangulatot adott ezzel.
Liebich Orsolya véleménye:
Klasszikus, kötelező, fontos.Megrázó történet a '30-as évek Amerikájáról, amikor a gondtalan gyerekkorban még nem tudja az ember, hogy a fekete-fehér nagyon is különböző. Főleg ha az ember Délen él, a történetben nagyon fontos szerepet kap a házvezetőnő, az özvegy Atticus és az egész város.
Eőriné Zsoldos Ildikó véleménye:
"Ne bàntsàtok a feketerigòt! Az bűn." Ne bàntsàtok a fekete embert, mert az is bűn, ha àrtatlanul vàdoljàk. Tetszett, hogy egy kislàny szemszögèből mutatja be a törtènetet. Atticus, jò apakènt okos gondolatokat oszt meg gyermekeivel. A vèdőbeszèdèben ezt mondja: ebben az orszàgban bìròsàgaink előtt a szò legteljesebb èrtelmèben minden ember egyenlő. De mègis elìtèlik a nègert, akkor is, ha bizonyìtottan nem tesz semmit. Tetszett. Elgondolkodtatott.
Ignácz Eszter véleménye:
Fenomenális könyv, az egyik kedvencem lett. Gyorsan haladtam vele, alig kezdtem el és már a végén jártam. Szerettem olvasnia a gyerekek kalandjait. Az utolsó húsz oldalon jöttem rá, hogy igazából nem is arról szól a könyv, amiről egész végig gondoltam, hogy szól. :) Ezt biztos elolvastatom mindenkivel!
Lajos Aliz véleménye:
Régóta el akartam olvasni ezt a könyvet. Az elolvasása előtt csak annyit tudtam róla, hogy Amerikában kötelező olvasmány, de nem olvastam a történetnek utána. Ahogy elkezdtem a könyvet rögtön megtetszett, olvastatta magát. A történet egy kislány szemszögéből íródott. A könyv bemutatja a feketékkel szembeni előítéleteket. A könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom!
Bánné Szalai Anikó véleménye:
Amióta olvastam Ken Follett évszázad trilógiáját, tervben volt hogy megszerzem a könyvet, hiszen a 3. részben számos utalás volt rá.
Kicsit másmilyennek képzeltem, azt hittem több lesz a tárgyalással, az ügyvéd - védenc kapcsolattal foglalkozó szál, több lesz a cselekmény. Nem így történt, de mégsem csalódtam, sőt. A történet amelyet a gyerekek szemén keresztül látunk egyszerre vérlázító, szívszorító, és megható. A jellemrajzok pedig feledhetetlenné teszik a szereplőket. Most már csak a film van hátra, amit szintén szeretnék megnézni.
J Csilla véleménye:
Érdekes volt az 1930-as évekbeli Egyesült Államokról olvasni, azon belül is egy déli államról, különösen úgy hogy egy kislány szemszögéből láthattuk a történteket. Lehet hogy a néger kérdés manapság már nem annyira aktuális probléma, de az ember nem változik, mindig lesznek "más" emberek, más politikai nézettel, vallással, anyanyelvvel vagy egyéb más megkülönböztető jelzéssel és sajnos az ember sose tanul a hibáiból. Azt hiszem ez a könyv, amíg az ember ember, nem fogja elveszteni aktualitását. Nagyon tetszettek Atticus gondolatai az emberekről. Azt hiszem, sok értékes könyv van a világ- és a magyar irodalomban, és nem tudok róla hogy ez a könyv kötelező olvasmány lenne-e a középiskolában, de ha nem akkor ez nagy hiba.
Gy.né T. Anikó véleménye:
Nagyon jó könyv volt, bár a feléig kicsit lassan haladtam, de a tárgyalástól felpörögtek az események. Az ügyvéd kislányán keresztül ismerjük meg a 30-as évek Amerikáját, azt a légkört, amelyben még teljesen semmibe veszik a feketéket. Az ügyvéd hiába tesz meg mindent fekete védence érdekében, többszörösen bebizonyítja ártatlanságát….hiába, az esküdtek elítélik. Az élet szolgáltat később igazságot.
Triszné Szabó Márta véleménye:
Bevallom, a Könyvkihívás előtt nem nagyon hallottam erről a könyvről, de olyan jókat írtak róla, hogy muszáj volt elolvasnom. Nagyon tetszett! A könyv olvastatta magát, egy kislánnyal mondat ki súlyos gondolatokat a feketék helyzetéről, az igazságtalanságokról, ami éri őket. Nem csodálom, hogy Amerikában kötelező olvasmány, nálunk is lehetne legalább ajánlott irodalom. Én legalábbis ajánlom mindenkinek!
Kovácsová Anita véleménye:
Fontos dolgokról beszél a könyv: előítéletekről, tudatlanságról, diszkriminációról, és arról hogy ezek létezéséről mind mind fontos tudnia a gyerekeknek is, másképp érdektelen felnőttek válnak belőlük. Tetszett, hogy Atticus nem hajlott arra, hogy szokásos módon nevelje a gyerekeit ahogy azt a húga szerette volna, és hogy arra tanította a gyerekeit hogy minden ember jó, ha képesek vagyunk meglátni őket teljes valójukban. Tetszett, bárkinek szívesen ajánlanám.
Nzala Dorothy véleménye:
Az egyik kedvenc könyvem lett. Nagyon szeretem a karaktereket, az írónő könnyed stílusát és azt.hogy bár eléggé hosszú a könyv, de mégsem untatott egy percre sem. Tisztelem az írónőt,hogy egy ilyen nehéz témáról tudott,úgy írni,hogy érdekes és a mai napig aktuális legyen. Nem egy könnyű olvasmány azt elismerem, de érdemes elolvasni,mert sok újat tudhatunk meg benne az emberi természetről, a jogról és az egyen jogúságról.
Balázs Dorottya véleménye:
Hát nem is tudom mit mondjak róla...nagyon lassan haladtam vele...igazából nem értettem, hogy mi ez a könyv, nem tudtam hova tenni, az eleje egyáltalán nem illett a fülszövegéhez.
Elég durva társadalomkritikát mutat be az írónő, amit ki is mondat a szereplőivel, legtöbbször Atticus-szal, de van, hogy a gyerek szereplők világítanak rá valamire, ami sokkal hatásosabb és meghökkentőbb... és ami nagyon szomorú, hogy sok esetben még ma is ezek a kritikák élnek és vannak, hiába tanítják és oktatják mindenhol, hogy nem szabad előítéletesnek lenni.
És ez a könyv nemcsak egy társadalomkritikát mutat be, hanem megmutatja a gyerekeket, hogyan kezdenek felnőni, hogyan változnak egyik nyárról a másikra. Végig a kislány szemszögéből látjuk a történetet, és hogy mennyire másképp érzékelik még ők a világot, de mégis mindent megértenek és látnak és sokszor sokkal többet fel is fognak, mint a felnőttek...
Beáta Nagy véleménye:
Szerettem, mert szeretni kell? Nem hiszem.
Az első fejezet után keresztet vetettem rá. Ám legyen, én megadom magam, te meg mész a süllyesztőbe, vagy félbehagyott könyvként tengeted tovább a kindle létet.
Untam, nem értettem, arra gondoltam, hogy enni kéne egy joghurtot. Aztán felvillant egy "Atticus" felirat Anthony Hopkins Solace filmjében, ami épp másik felem figyelmét kötötte le. Ez a felirat volt az, ami tovább lökött, na és Tündérlány olvasdelanebántsátokafeketerigót ajánlása, az olvasás irányába. Könnyebben ment, mint hittem, de nem magamtól faltam a betűket, hanem egyfajta kis nyomás hatására. Szeretem Alabamát..Idgie Threatgoode, Forrest Gump... de végig azt éreztem, hogy szeretnem kell ezt a könyvet, mert ezt várják el. Mert olvastatják a néppel...mert meghalt Harper Lee... és oké, elolvastam, értem, hogy mit akar mondani neked, nekem, meg a többieknek, persze szegény Tom és a családja, de nem volt ott az a plusz. Na és a kedvencem?! Boooooo!!!! A legjobb fej! De persze akkor lett volna az igazi, ha nem bújik ki a fészkéből. ÉS mi a helyzet Atticussal? A legjobb apa, meghallgatja a gyerekeket, de észrevettétek, hogy milyen magányos? Iszonyat magányos ember! És senki nem foglalkozik ezzel.
A legnagyobb csavar azonban az ebben az egészben, hogy értékelést írok egy könyvről, pedig nem szoktam, hogy 2 napja ezen rágódom, pedig nem szoktam, hogy beszélek embereknek róla, akik nem ismerik a sztorit, és fogalmuk sincs miről csacsogok. Akkor most elérte azt, amit kellett neki?!
balla iren véleménye:
Könyörtelen társadalomkritikát fogalmaz meg az írónő, kegyetlen bírálatot szűkebb hazája, Alabama állam társadalma ellen. Mindenki tudja, a bíróságon is kiderül, hogy a nyomorék, színesbőrű férfit ártatlanul mártották be, de ebben a társadalomban a feketék már eleve vesztésre vannak ítélve-hiába védi őket a legjobb ügyvéd, nincs közvetlen bizonyíték ellenük. Az esküdtszék dönt a sorsáról és már az is nagy szó, hogy döntéshozatal előtt még órákig tanácskoznak- a hallgatóság ugyanis biztos benne, hogy fél óra is elég lesz a döntéshez.Az ügyvéd gyermekei végig ott vannak a karzaton, mindent értenek és ők azok, akik megfogalmazzák kérdéseikben azt a mérhetetlen igazságtalanságot, mely a kisvárosi bíróságon megtörténik.A kisváros újságjában is megjelenik egy cikk, melyben a helyi lap újságírója is állást foglal: egy rokkant férfi meggyilkolása gaztett, olyan, mint amikor vadászok, vagy gyerekek énekesmadarakat mészárolnak le esztelenül.Van még néhány ember a városban, akik kiállnak az igazság mellett-ez ad némi reményt a továbblépéshez.Nagyon felkavaró volt ez a történet, főleg, hogy gyermekek szemszögéből figyelhettük az eseményeket.
Kárpáti Dóra véleménye:
Harper Lee könyvére kíváncsi voltam. A könyv tartalmát elolvasva, először arra gondoltam, vagyis arra számítottam, hogy végig a pert mutatja be. Az ügyvéd, hogyan próbálja megmenteni a vádlottat. Milyen módszereket alkalmazz, milyen bizonyítékokat kutat fel, milyen meggyőző technikát, mondjuk mint a 12 dühös emberben. Ezzel szemben a könyv feléig az ügyvéd, Atticus mindennapi életét és gyermekeit ismerhetjük meg. Sőt a történetet a gyermekei szemszögéből ismerjük meg. A könyv első részében az Alabama Maycomb-i város hétköznapjait ismerhetjük meg. A fehérek és a feketék világát. A könyv felénél bontakozik ki előttünk a per maga, de itt sem az ügyvéd mondja el a történést, hanem a gyermekek, ahogy látják. A történetből sajnos nem derül ki, hogy felmentést kapna a vádlott felsőfokon vagy sem, mert életét veszti a börtönben. A gyermekek megismerik fiatal koruk ellenére az igazságtalanságot és a tehetetlenséget. A történet végén egy bosszú cselekménnyel záródik a könyv. Tetszett a könyv, csak egy kicsit másra számítottam, de érdekes volt. Harper Lee több mint fél évszázad után megtalált kéziratában folytatódik a gyermekek élete és visszaemlékezései, a Menj, állíts őrt! Kíváncsi lettem erre a könyvre is, remélem lesz lehetőségem elolvasni!
Serhal Diána véleménye:
Jaj de... jaj de... JajDeSzépJajDeKöszönömHogyEztMegírták... :)
Egyébként közérdekű információ: Harper Lee-nek nemcsak, hogy ez volt az első könyve, hanem ez volt életében az egyetlen könyve... amivel Pulitzer-díjat nyert... így kell ezt csinálni :D A film is, könyv is nagyszerű, méltán klasszikus. Hol szívet melengető, hol szívszorító. Hol bájos, hol elrettentő. Hol humoros, hol inkább sírnál. Az érzelmek végtelen skáláját hozzá, még különlegesebb, hogy végig gyermekszemmel. Rátesz persze a lapáttal, hogy helyenként valós eseményeken alapszik.
Volt szerencsém eredeti nyelven, angolul elolvasni ezt a művet, aki tudja a nyelvet, ne hagyja ki- biztos a magyar fordítás is jó, de így- igazi élmény. Köszönöm :)
K Zsuzsi véleménye:
Nem véletlenül kapott Pulitzer-díjat. Kicsit félve álltam neki, mert tapasztalataim szerint a díjazott könyvek sokszor vagy nagyon unalmasak, vagy nyomasztóak, legalábbis részben. Ez viszont egyszerűen zseniális volt. Egy pillanatra sem vált unalmassá, volt, hogy lefekvés előtt olvastam, és már épp le akartam tenni, de annyira izgalmas rész jött, hogy muszáj volt még vagy 15-20 oldalt elolvasnom. :) Ami a legjobb benne szerintem, ahogy a gyerekek szemszögéből meséli el az egészet. Nem nagyon találom a megfelelő szavakat, de tényleg annyira, de annyira tetszett az egész. Olyan megnyugtató volt olvasni, jó volt kicsit gyerekfejjel átélni a dolgokat, közben izgalmas is, humoros is, játékos is, szívmelengető is, és nagy bölcsességeket is tartalmaz. Ja és a Boo Radley vonal is nagyon tetszett, bár nem tudnám teljesen pontosan megfogalmazni, hogy miért. :) Szerintem mindenkinek "kötelező", igazából 14-15 éves kor felett biztos, bár előtte is élvezhető, max. nem mindent ért az ember. :)