ADATLAP
Pilátus
... Azt hiszem, azt akartam a könyvvel üzenni, hogy eszméljen fel, akire a történet ráillik, és valutát valutával egyenlítsen. Szőcs Iza sikerre született, nem differenciált érzelmi életre, az olvasó majd meglátja, mire jut vele. Ez volt az a könyvem, amelyre a legtöbb olvasói levelet kaptam, írtak Szőcs Vincénék és Izák, és írtak szégyenkező, elkésett Pilátusok, akik a regényből tudták meg, hogy a szeretetotthon nem azonos a személyemben érzékeltetett szeretettel, és Kapitány, a házinyúl, lehet, hogy csak egy állat, de nem páclébe való, mert tanúja valaminek, ami egy öregasszony-öregember életében éppen a közeli halál ténye miatt nem ismétlődhet meg sohasem. Szőcs Iza, amikor már nincs kitől kérdezzen, az éjszakának szegezi a reménytelen üzenetet: "Anyám! Apa!" A regény zárómondata ez: "A halottak nem feleltek." A szűz balladáját végig kell hallgatni, máskülönben megsértünk valamit, ami az örök végzés értelmében megsérthetetlen. És az író most, mai eszével sem tud mást üzenni, mint amit könyve írásakor: csak élőnek adható, visszafizethető, megköszönhető bármi, mert a temetők hallgatása egyértelmű és feloldhatatlan: a halottak nem felelnek....
Antal Margit véleménye:
Még a nyáron olvastam a kötetet, de elfelejtkeztem bejegyzést írni. Az, hogy a szép irodalmi kategóriában Szabó Magda regényt olvasok a centenárium kapcsán természetes döntés volt. Mivel nagyon szeretem az írónő alkotásait, így a mű kiválasztása volt nehezebb eset.
A Pilátust azért olvastam el, mert minden korszakban aktuális helyzetet dolgoz fel : több generáció együttélését, az idős szülő és felnőtt gyermek kapcsolatának nehézségeit, színezeteit. Szabó Magda a tőle megszokott kifinomult érzékkel, mély átéléssel nyúl a témához. Fájdalmas és szomorú történet két nagyszerű lélekről, akik " szótlanul" elmennek egymás mellett. Még tragikusabb, hogy anya és lánya feloldhatatlan ellentétéről van szó.
A regény története a ’60-as évek elején játszódik Budapesten és vidéken. Szőcs Iza, egy elvált orvosnő budapesti lakásába költözteti megözvegyült édesanyját, akinek élete gyökereit vesztve tragédiába torkollik, s lánya sorsa is magányba fordul…Nekem mindig attól fontos egy regény, ha találok benne egy rokonszenves jellemet, akivel azonosulni tudok vagy valamelyest egyezik a sorsunk. Itt többet is találtam : Vince, Lídia, Antal. Az ő " melléktörténetük" nélkül a két főhős sorsa sem értelmezhető. Bár így is eléggé többféle szempontból lehet értékelni, egyértelműen egyikük sem elítélhető.
Szabó Magda írói nagyságát dicséri regényének a négy fő elem ( Föld, Tűz, Víz , Levegő) köré való csoportosítása, négy személy és a két fő hős lelki alakulásának precíz, kifinomult megrajzolása. Torokszorítóan, fájdalmas írás, külön lélekpolc szükségeltetik hozzá, legalábbis egy nagyon nyitott, befogadó hangulat az olvasásához.
Fekete Nóra véleménye:
Sírtam, míg a végére értem a könyvnek. Szívbe markoló történet a generációk egymás mellett éléséről, a meg nem értettségről, a kötelező szeretetről. Az emberségről, s annak a hiányáról. S jött a felismerés a saját életemben is. Szabó Magda tükröt tart elénk saját életén keresztül.
Mészáros Ágnes véleménye:
Ez volt az első könyvem az írónőtől.
Minél többet haladtam a könyvvel,annál több vélemény fogalmazódott meg bennem,most mégsem tudok rendesen fogalmazni.Véletlenül akadtam a könyvre és álltalában a céltalan keresgélés közben akad olyan a kezembe ami aztán rendesen nyomot hagy a végén.Az eleje nekem kicsit nehezen indult el,kicsit vontatottnak éreztem,de aztán belejöttem.Tetszett az egész úgy ahogy van.Tetszett,hogy a négy fő elemre van osztva a könyv.Próbáltam összefüggést keresni miért ezt választotta az írónő.Gondoltam arra,hogy ez a szereplőket jellemzi,aztán azt is,hogy a különböző élet helyzeteket így akarja besorolni.Aztán arra jutottam minndkettő egyszerre szóba jöhet,hiszen mindenkiben megvan a négy elem,és míg élünk ezeket használjuk mert nélkülük nem tudnánk élni.
Horváth Katalin véleménye:
Érzelmi hullámvasút: bűntudat, majd önigazolás. Sokan vagyunk, akik nem vesszük ugyan észre, de Szőcs Izák vagyunk. Azt gondoljuk, hogy a lehető legjobban tesszük a dolgunkat és fizetjük a tartozásainkat. Túlbonyolítjuk. Valójában pedig elegendő lenne a valutákat egyre váltani
Bősz Lilla véleménye:
Elég komoly érzelmi palettát jártam be a könyv olvasása közben. Idősödő szülők mellett olvasva egyszerre voltam szomorú, ideges, mérges olykor magamra, olykor Izára, de még Etelkára is. A generációs különbségből fakadó konfliktusokat nehéz kezelni, az érzéketlenség viszont megbocsáthatatlan. Vajon az "öregasszonyból" miért nem buggyan ki egyszer sem, hgoy édes lányom ezt én nem így akarom, ez nekem nem jó? És vajon két ennyire érzelemgazdag embernek hogyan születik és nő fel egy ennyire érzelemmentes gyereke?
Ferling Szonja véleménye:
Nagyon szeretem Szabó Magda könyveit, és a Pilátussal sincs ez máshogy. Nagyon igazi, nagyon aktuális, nagyon mély. A történet bárhol, bármikor, bárkivel előfordul(hat), és épp ezért találja el az embert annyira.
Nehéz szeretni. Jól szeretni pedig méginkább. Valahogy mindenki hibás, de mégis, mindenki ártatlan is. Szerintem Iza legalább annyira áldozat, mint az anyja, és Antal épp annyira hibás, mint Iza. Semmi nem fekete, vagy fehér, és pont ettől jó annyira. És nagyon emberi.
Kristóf Kinga véleménye:
Talán ennyire elszomorító történetet még nem olvastam. Biztosan a szomorúság érzésének is vannak fokozatai, fajtái. Ez a könyv viszont mély sajnálatot ébresztett bennem a cselekmény alakulása, a főszereplő érzései miatt. Vince halála miatti gyászból reménykedtem, hogy felgyógyul Dorozson. De jött a csalódás. A könyv felénél szintén vártam a pozitív végkifejletet (ahogyan talán a könyvben is Etelka családja), de folyton csalódás ért engem is. Aztán már tudtam, hogy csak egyféleképpen végződhet. Nehéz téma ez a Pilátus-jelenség. Állást foglalni nem tudtam, van értelem és érthetetlenség Iza és az édesanyja tetteiben is. De tanulságos mindenképp. Egyébként azoknak, akik élvezik Szabó Magda írásait, tetszeni fog. Jól kifejező metaforák, részletes leírások vannak benne, melyekkel teljesen meg tudjuk teremteni magunk köré a regény helyét, idejét.
Kőműves Glória véleménye:
A könyv eleje tetszett főként, a második felét már túlzónak éreztem. Nem tudom egyértelműen elítélni Izát, mint oly sokan teszik. A könyv eleje egy már megöregedett, magáról nehezen gondoskodó öregasszonyról szól, aki nehezen igazodik ki a körülötte gyorsan megváltozó környezetben. Iza folyamatosan keresi a lehetőségeket, amivel boldoggá tehetné anyját, de fogalma nincs, mi zajlik az öregasszonyban, két teljesen külön álló világot alkotnak, és ezért minden rosszul sül el, amit tesz a két fél. Nagyon nehéz ebben a korban segíteni a másikat a teljesség megélésére úgy, hogy közben senki ne szenvedjen kárt. No meg, öreg fát nem lehet átültetni. Nagyon tipikus eset, és pont ezért nem tetszett, ahogy a végén Izára húzza rá mindenki a vizes lepedőt. Nehéz ügy... :(
Gál Noémi véleménye:
Szépen elmesélt elgondolkodtató, érzelmeket kavaró, megkockáztatom, vitát indító történet a generációk között illetve érzelem és értelem között feszülő, feloldhatatlan ellentétekről. Nem foglalnék egyértelműen Iza ellen állást. Bár Szabó Magda maga is elítéli ridegségét, arról nem ír, miként vált ilyenné. Annak is oka kell, hogy legyen.
Kispal Dalma véleménye:
Gyönyörűen megrajzolt karakterek, és kitűnően váltogatja a nézőpontokat az írónő. A főszereplő Etelka nénit végig nagyon sajnáltam és drukkoltam neki, hogy boldog tudjon lenni a leánya mellett. Sajnos manapság is sok ilyen ember van, mint Szőcs Iza, akinek a kifele mutatott tökéletesség fontosabb, mint a szeretteivel való kapcsolat szorosabbá fűzése, lassan mindenki elhidegül mellőle, és még akkor sem érti meg, hogy változtatnia kellene, egyszerűen kedvesebbnek kellene lennie azokkal, akik hozzá is kedvesek. Szép regény, elgondolkoztató és érzelmeket kavar fel.
Gábor Bence véleménye:
Szabó Magda egy szép regényben írta meg néhány teljesen átlagos ember lelkivilágát. Sokan magukra ismerhetnek benne. Én is észrevettem magam: hol Izában, aki vágyik arra, hogy megnyugtassák, jól csinálja, amit csinál; hol az öregasszonyban, aki a múltból sok mindenbe belekapaszkodik... És meg tudtam érteni Antalt is, meg Gicát is. Annyira közeliek voltak hozzám a karakterek, hogy vagy rokonaim révén megértettem őket (vagy épp az ő révükön értettem meg rokonaimat), vagy magamat fedeztem fel bennük. Remélem, másnak is megadatik majd ez az élmény, ha olvassa a könyvet.