ADATLAP
Pixel
Napjaink egyik legolvasottabb írónőjének új könyvében az egymásra épülő fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egész, egyedi színű, izgalmas fejezetek, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és nagyon is élő szövegtestet....
Szekeres Sándor véleménye:
Tóth Krisztina könyveit mindig örömmel veszem a kezembe, mert tudom, hogy izgalmas élményre számíthatok. Most sem csalódtam. Nagyon érdekesnek találtam a könyv koncepcióját. Oldalról oldalra, pixelről pixelre áll össze a mondanivaló.
Fumacs Tünde véleménye:
A minap azon tűnődtem, ha nem csak a külsőnk változását lehetne smink előtt/után fotókkal ábrázolni, hanem a lelkünkről is készíthetnénk képet, olvasás előtt/után, az én képemen egy Tóth Krisztina novella után nem lenne más, csak egy békejel. Annyira megnyugtat, mondhatni leszedál, hogy néha meg kell innom olvasás után egy kávét, annyira leesik a vérnyomásom. Sajnos nem vagyok vele egy "mélységi szinten", a Pixel-t is muszáj lesz még egyszer elolvasnom, hogy minden összeálljon, minden üzenet eljusson, de szerettem, nagyon szerettem, mint ahogy mindent szeretek, amit Tóth Krisztina ír!
Vass Antónia véleménye:
Már pár napja elolvastam, de nem igazán tudtam megfogalmazni a véleményem. Az elgondolás zseniális, néhány gyenge ráerőltetést leszámítva kellemes és izgalmas olvasmány. A végére talán túl sok lett a szereplők közötti átfedés, de rendkívül olvasmányos és követhető történetekről van szó.
Gazsóné Bodor Györgyi véleménye:
Már az elején rájöttem, hogy bizony a szereplők újra-újra felbukkannak a különböző fejezetekben. Az elején még megpróbáltam memorizálni a részleteket, hogy utána felismerjem az összefüggéseket, hogy ki hogyan kapcsolódik. Aztán elvesztettem a képet, ezért úgy döntöttem, hogy nem érdekel, ezek csak részek, önállóan is érthetők, nem kell nekem minden szereplő teljes életét fejben tartanom, elég az, ha látom amit éppen látok. A végén akár mondhatnám is azt, hogy a pixelek összeálltak képpé, de sajnos nem. Legalábbis nekem nem rajzolódott ki egy egész test. Részleteket látok. Részleteket, amik néhol összefüggnek, összekapcsolódnak. Talán ha elolvasnám újra ...
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Első olvasmányom Tóth Krisztinától. Valószínűleg nem az utolsó.
A könyv első két-három pixelét még érdeklődve, de egy picit értetlenül olvastam egymás után, aztán egyszer csak elkezdett működni a dolog: az egyes történetek szereplői vissza-visszatértek mellékszereplőként, vagy csak árnyként. Innentől folyamatosan gondolkodnom, emlékeznem, kombinálnom kellett. Nagyon tetszett, hogy megdolgoztat a könyv.
Nagyon tetszett az elbeszélő stílusa is, aki az olvasót egy picit hanyagul, félvállról kezeli. Végül nagyon tetszett a több történetben visszatérő gondolat: “Akkor a sors – még utoljára – többféle lehetséges történetet felkínált. A valóság pedig a legrosszabbra bökött rá, hogy jó, haladjunk, akkor legyen ez. Mindig a legrosszabb történet íródik jelenné, és ezt mindig csak utólag lehet látni.”
Ábrahám Viktória véleménye:
Nagyon tetszett! Az egymáshoz szorosan nem kapcsolódó novellák külön-külön is érthetőek, mégis hálót alkotnak. Egyik szereplőtől eljutunk a következőhöz, majd vissza egy másikhoz, akiről eddig nem tudtuk, hogy az, aki, mert azt gondoltuk, valaki más, mégis egyszerre mindkettő! Fantasztikus! Csak ajánlani tudom, egy fantasztikus füzér, tele az életben is tapasztalt sorsszerű találkozásokkal, döntésekkel, emlékekkel.
Gyulai Eszter véleménye:
lenyűgöző. letehetetlen. a vonalkódot is imádtam az írónőtől, és ez a kötete sem hagyott cserben. imádtam minden oldalát.
leginkább azt élvezte, hogy a történetek főszereplői "átjártak" másokhoz mellékszereplőként... nagyon izgalmas volt a helyenként névtelen szereplőkhöz múltat, jelent, jövőt, arcot és életet "kapni" egy későbbi novellában.
I Luca véleménye:
Első Tóth Kriszta könyvem. A keret-ötlet, miszerint a novellák szereplői kapcsolódnak egymáshoz valamilyen úton-módon, s a végére a szereplők múltja-jelenje és jövője is kirajzolódik, nagyon tetszett. Volt benne egy-két novella, mely önmagában számomra nem "állt meg", de összességében nagyon élveztem az olvasást. Tulajdonképpen az egy nap alatt elolvasható könyvek közé is betehettem volna.
Gönczi Dorottya véleménye:
Le vagyok nyűgözve. Zseniális. Az imént tettem le a könyvet, de biztos vagyok abban, hogy még hetekig ezen fog kattogni az agyam. Csodás, ahogy Tóth Krisztina csinált egy varázslatos, újszerű átmenetet a líra és a próza között. Egy tehetséges író, költő, műfordító, aki sajnos, nem olyan közismert a fiatalok körében, pedig egy érettebb korosztályt már ki tud szolgálni a munkássága. A Vonalkód c. kötete is nagyon tetszett, de a Pixel után olyan, mintha az csak gyakorlás lett volna. Most pedig jöhetnek a kötetről szóló elemzések áradata...:)
Kaszás Szilvia véleménye:
Nagyon tetszett a könyv. A rövid történetek mind a hétköznapi átlagember kimondatlan problémáit tárja fel. Pont ez tetszett benne, hogy teljesen mindennapi élethelyzetekről ír, ezáltal az olvasót is komoly elgondolkodtatásra készteti. Érdekes, vajon mi járat például a buszon mellettem ülő fejében?
Kovács Anikó véleménye:
30 fejezetben ismerkedünk meg emberek (életünk) egy-egy jellemző eseményével. Ezek a pixelek. Szerelmek, szeretők, azonos neműek kapcsolata, egy cigány kisfiú sorsa, egy nagypapa, agydaganatos férfi, stb. egy-egy pixelben. Az utolsó fejezetekben megtudjuk a történetek végét is.

Így áll össze a Kép.
Szabó Réka véleménye:
Nagyon tetszett. Rövidek, könnyen olvashatók és érdekesek voltak a történetek, és teljes egészében is kapunk egy történetet. A novellák más-más időben és helyen játszódnak, de van, amikor az embereket már ismerjük valamilyen úton. Kicsit bonyolult, hogy ki kinek a férje meg kit csalt meg ki, de ha egy kicsit odafigyelünk, akkor beugrik.
Minden történet egy testrészről szól. Vagy ha nem is a testrészről, de valahogy kapcsolódik a történethez.
Bátran ajánlom mindenkinek. Kikapcsolódást nyújt.
Mezőné Horváth Ilona véleménye:
Tetszett a könyv, folyamatosan ébren tartotta az érdeklődésemet, szeretem a stílusát, érdekes volt a szerkezete, a témák felépítése, ahogy egymásba kapcsolódtak.Örülök, hogy elolvastam.
Sándor Bernadett véleménye:
Meg kellett vásárolnom, mert az elolvasása után egyszerüen birtokolni akartam ezeket a történeteket. Kiszakitottak a hétköznapokból, a téli sötétségböl annak ellenére, hogy nem mindig vidám dolgok történtek a szereplökkel. Ùjabb T.K novellákhoz hozta meg a kedvem.
Kormos Kevin véleménye:
Az eleje annyira tetszett, aztán nem csak egyre demoralizálóbb és vitriolosabb lett, de egyenesen alpári. Volt benne ami nagyon megérintett, de nem kötelező kortárs magyar íróknak olyan szavakat használni írásaikban, hogy: faszfej meg geci es sorolhatnám. Elveszik a tiszteletem. https://www.youtube.com/watch?v=MWwZTOw1EYg