ADATLAP
Pygmalion
...
SZIJÁRTÓ GABRIELLA véleménye:
Tökéletes választás ha az ember valami kedves, könnyed, igazán szeretnivaló történetre vàgyik. Tényleg olyan mintha színházban lenne az ember, a szereplők szinte lemásztak a lapokról. Kicsit rövid, meglepett, hogy ilyen gyorsan halad a cselekmény, azt hittem több figyelmet szentel Eliza kiokítására. A végén a tíz oldalas fejtegetés nem esett olyan jól, kicsit untam az eszmefuttatást. Nekem tetszett, hogy nem Higgins lett a befutó, az ember életében mindíg akadnak ilyen plátói kapcsolatok, sablonos lett volna ha így alakul. Viszont jó lett volna Freddyt kicsit jobban bemutatja ill. Eliza hozzá fűződő kapcsolatát, hiszen Eliza vonzódására is csak legvégén ejt el utalást. A többi karakter szépen ki van dolgozva és szerethetőek. Örök darab. Egyértelmű.
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Amíg olvastam, olyan volt, mintha a színházban ültem volna. A szerző nagyon precíz utasításokat ad meg mind a színészi játékra vonatkozóan, mind a tárgyi környezetet illetően.
Amolyan Hamupipőke-történetnek indul, az ember szinte sejti, mi lesz a vége - és csodák csodájára nem váltja be Shaw az olvasók / nézők előfeltevését: Lizi és Higgins nem találnak egymásra. Ráadásul mindezt szárazon közli és meg is magyarázza az író.
A rideg Higgins mellett Lizi ad okot olvasás közben a nevetésre, pl. amikor arról fejti ki véleményét, miért felesleges éjjelre átöltözni, vagy amikor azt mondja a taxisnak, hogy a Bökingem palotához vigye.
Horváth Anita véleménye:
Először a My Fair Ladyt láttam (négyszer-ötször), majd a Pygamliont (szintén négyszer-ötször), utána sikerült csak a könyvet is megvenni.
Mind két film változatban úgy gondoltam, hogy Higgins mellett köt ki Liza, ehhez képest a könyv végén kapunk kb. 10 oldal magyarázatot arról, hogy miért is választotta Freddyt. Ettől eltekintve imádom a történetet. Nagyon jó a humora, ki vannak találva a karakterek. Meglepő, hogy több mint százéves műről van szó.
Amikor olvastam a könyvet - a két film szereplői ugyan kicsit összekuszálódnak a fejemben - imádtam hogy "hallom" a szereplők hangját.
Szerintem ez a történet megunhatatlan.
Pánczél Viktória véleménye:
Azért ezt a drámát választottam, mert már sokszor a kezembe került, de mindig elnapoltam az olvasását. Nem voltak konkrét előfeltevéseim, de a cím alapján nem erre számítottam. Mikor elkezdtem olvasni, már az alaphelyzet ismerősnek tűnt; akkor néztem egy kicsit utána. Ekkor láttam, hogy a My Fair Lady e mű alapján készült, ráadásul valahol színpadon is láttam (talán egy színjátszó kör találkozón évekkel ezelőtt….)
Ahogy olvastam, valahogy ideges lettem. Nem is amiatt, hogy Higgins kísérletnek fogja fel, hogy Elizat megtanítja a fonetikára, hanem arra, hogy úgy éreztem, a mű végén Eliza tényleg Higgins-t választja (egymást választják), vagy ha nem is így történik, de Eliza semmiképpen nem Freddy mellett fog kikötni. Számomra ez megalkuvás. Azt látom és érzem, hogy Eliza a legalacsonyabb helyről „kiművelte” magát, és így elég „magasra” jutott, de mégsem annyira, mint Higgins => tehát örüljön annak, ha szimplán rangban maga fölött álló érdeklődést mutat iránta, és hajlandó elvenni. Egyszer sem olvastam, hogy azt mondja, szereti Freddy-t (mert neki annyi elég, hogy Freddy szereti őt), azt viszont olvastam, hogy Higgins nélkül nem is tudja elképzelni az életét.
Nem kedvelem a romantikus témájú könyveket: vagy minden úgy történik, „ahogy történnie kell”, és nincs egyéb magyarázat, vagy a szerző próbálja meglepően alakítani a szálakat, de arra nem ad elég erős magyarázatot. Itt az utóbbit érzem.
Majoros Andrea véleménye:
G. B. Shaw híres volt szocialista gondolkodásáról valamint a szerelemmel, önfeláldozásával, és egyéb magasztos eszményekkel kapcsolatos cinikus hozzáállásáról. A statisztikák szerint Nagy Britanniában ez a hatodik legnépszerűbb darab (szinte csak Shakespeare előzte meg). A cselekménye elég bugyuta és egyszerű, de nem is ez a lényeg, hanem a karakterábrázolása és a társadalomkritikája: nem számít a származás, mert egy kis szerencsével, jó kapcsolatokkal, kemény munkával, és éles ésszel az lehetsz, aki akarsz. Többé-kevésbé feminista is, hiszen Eliza nem kényszerből ment férjhez, hanem mert férjhez akart menni. Nem azt a férfit választotta aki rajta akart uralkodni, hanem akit ő tudott irányítani.
Ahogy Shaw is leírta, Higgins professzor egyáltalán nem rossz ember. Csak éppen rossz a természete, munkamániás, aszexuális, és anyakomplexusa van. Őszinte és rosszindulat nélküli, ám rendkívül gyerekes, és sok esetben – főleg önmagával szemben – nem képes reálisan látni a dolgokat, vagy vállalni a következményeket. Nem sablonkarakter. Csak úgy, mint Eliza hús-vér ember, aki se nem jó, se nem rossz. Ám érzéketlensége miatt mégis alkalmatlan a házasságra.
Hiába lett Lizából Eliza hercegnő, „kutyából nem lesz szalonna”, ahogy a mondás is tartja. Megtanulta fékezni a nyelvét, összeszedett némi műveltséget, megtanult helyesen beszélni, ám temperamentumos, nagyszájú, kissé szemtelen természetén nem tudott változtatni. Higgins professzorral igazi szeretlek-utállak kapcsolata van: állandóan marakodnak, ám titokban vonzódik hozzá, és nagyon vágyik arra a megbecsülésre, amit az apjától sosem kapott meg (apakomplexus?). Ám hiába vonzalom, Eliza tudja, hogy egy Higgins-férj nem tudná őt boldoggá tenni, így kiegyeztek egy ellentmondásos, ám szoros barátság mellett.
Beke Csilla véleménye:
Felettébb vicces és imádnivaló történet, így nem is volt kérdés a végére, hogy ez bizony kedvenc lesz. Annyira átjött a britek szellemisége és a társadalmi osztályok megkülönböztetése a beszéd, viselkedés szerint – méghozzá élvezhető formában –, hogy alig győztem csodálkozni.
Imádnivaló. Tényleg.