ADATLAP
Sárfényes
Gyermekvárosainkról időnként képek és cikkek jelennek meg az újságokban, a képeslapokban. Kirándulócsoportok, érdeklődő külföldiek is szívesen látogatják a korszerű nevelésnek egy-egy ilyen műhelyét. Közvéleményünk mégis eléggé tájékozatlan. Mosolygós gyermekarcok, zuhanyozó fiúk, labdázó lányok jutnak eszünkbe, ha kimondjuk a szót: gyermekváros.
A Sárfényes című regény megkísérli, hogy beavassa az érdeklődő olvasót egy vidéki gyermekváros küzdelmes mindennapi életébe. Miféle gyermekek nevelődnek itt, honnan jöttek és hova kerülnek innen? A gyermektörténetek azonban - bármilyen fontosak és izgalmasak is - nem a főszólamot viszik a regényben, hanem arra szolgálnak, hogy érzékeltessék a nevelők közötti konfliktusokat, az újnak és réginek azt a küzdelmét, amely e látszólagos zárt kis világban egész társadalmunk harcát tükrözik az új embereszményért. Hősei pedagógusok, főhőse pedig olyan egyéniség, aki egész életét tette az ősi és egyben égetően mai kérdésre, amelyen már Szókratész is töprengett: tanítható-e az erény, nevelhető-e az ember, mennyire és milyen eszközökkel?
A Sárfényes felfedező regény. Azokhoz az olvasókhoz szól, akik a könyvtől elsősorban életünk és önmagunk jobb megismerését várják...
Fekete Nóra véleménye:
Nagyon-nagyon érdekes könyv! Ha nem tudnám, hogy abban a kategóriában neveztem, amikor születtem, akkor akár a mostani, 50 évvel későbbi korra is aktuális lenne, görbe tükröt tartva a hatalomról, a pártról, a kollegiális viszonyokról. Központja, s a regény mozgatója Sárfényes gyermekvárosának Igaz nénije, Jeney Kornélia. Ember maradt minden körülmények között.