ADATLAP
Soha, ​de soha


Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!



Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.



Ne habozz! Imádni fogod.
...
Balla Gabriella véleménye:
Nagyon érdekesnek találtam a könyv történetét, bár kicsit jobban is kilehetett volna szerintem bőviteni, mert minden megvan benne ami felkeltheti egy tinédzser érdeklődését.Van benne humor, szerelem és a fiatalokra jellemző kicsapongás.Szeretem az olyan könyveket amelyek a lényegre térnek, azaz nem kertelnek,habar kicsit homályos volt meg az elején, hogy miről is akar szólni a könyv.Rengeteg olyan könyvet olvastam már amiben végül egy természetfeletti lény vette át a főszerepet és reméltem ,hogy ez nem egy ilyen lesz,habár már túl vagyok az első köteten, erre meg mindig nem kaptam választ.A fülszöveg sem árul el sokat, sőt mondhatni,hogy semmit a regény kimeneteléről,vagy,hogy minek a hatására vesztette el a két főszereplő,Charlie és Silas,az emlékezetét.Olvasás során,végigkisért egy érzés , ami állandóan mintha bökdösött volna,hogy vajon melyik percben mi fog történni,egyszóval izgalomban tartott.Bravúros ötlet volt felosztani a szemszöget ,mert igy betekintést engedett mindkét szereplőnek a világába, és nem csak egy kitaposott ösvényt járhattunk be, hanem többet is.Különleges az a vonzalom, ami a két főhős között van,mert habár minden emlékük semmissé lett,csak pár kézzelfogható fenykép és levél áll rendelkezésükre, a ragaszkodás valamint az érzelmi kötelék szinte kézzel tapintható kettőjük között.Habár már az első rész végéhez értem ,úgy érzem ugyanúgy összevagyok zavarodva mint a főhős,ami egyféleképpen jó , mert nem szeretem ha egy történet magától érthetődő,viszont remélem,hogy ez a homály elfog illani a könyv végére.