ADATLAP
Sorstalanság
...
Kaulics Krisztina véleménye:
EZ a regény valami hihetetlenül különleges. Olyan érzelmeket váltott ki belőlem, amiket még most is torokszorítva tudok csak megemlíteni: félelmet, részvétet, fájdalmat, dühöt, reménytelenséget és még rengeteg mindent. A stílusa csodálatos, nem tudom megmondani hogy pontosan miért: a szórendet a normálistól eltérően alkalmazza, a mondatokat csűri-csavarja. Mintha minden mondatban, minden szóban volna valami többletjelentés, ami miatt nagyon nehéz olvasni. Megrázó, sokkoló, szinte már hányingerkeltő, és mégis őszinte és megható. Ellentmondásos regény, mégis... szinte hibátlan. Megérdemli a Nobel-díjat, megérdemli, hogy ismerjék és elismerjék, mert mer ilyen témáról írni, mer szókimondó és provokatív lenni. Hajlandó megkérdőjelezni azt, amit mindannyian természetesnek vettünk, és olyan dolgokat kijelenti, amikről nem is álmodtunk volna. Nem találok szavakat. Alapmű. Tényleg kötelezővé kéne tenni mindenki számára, még akkor is, ha néhányaknak talán kissé túlontúl merész is lehet.
Kormányos esztikormanyos5@gmail.com véleménye:
Sorstalanság… hát, nem is tudom, mit mondhatnék. Igazából nincsenek rá szavak. Megindító, és megrendítő történet… micsoda borzalmak és események. Még mindig a hatása alatt vagyok. Egyszerűen mindez felfoghatatlan és feldolgozhatatlan számomra.
Ratkai Mária véleménye:
Mint több előttem szóló, én is kissé nehezen vettem rá magam, de most már igazán illő volt elolvasnom. Mindig is tartottam ettől a témától, ezért is halogattam az olvasást, mégis azt kell mondjam, egy pillanatig sem éreztem terhesnek, sőt alig bírtam letenni. Örülök, hogy végül mégis rászántam magam.
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Kertész Imre kapta meg 2002-ben az irodalmi Nobel-díjat. Idén hunyt el. Felvettem a listám legtiszteletreméltóbb kategóriájába a remekművét. 18 évesen már elolvastam, iskolai kötelező olvasmányként és akkor viszolyogtam tőle, egyszerűen nem tudtam túllépni a borzalmakon, amiket átélt a főhős, igen csak sajnálni tudtam és nem értettem azt a bizonyos "honvágyat" amit hazaérkezésekor érzett. Most megértettem, hogy nekem nem is kell megértenem, mert nem voltam ott, nem éltem át, csak objektívan tudom látni ezt a történetet, csak a szenvedést tudom látni benne, a borzalmakat. Csodálatos,elgondolkodtató és megfoghatatlan mű egy korszakról, amiről mi már csak ítélkezni tudunk, mert megtörténhettek ilyen, az emberi eszményt beszennyező események és cselekedetek.
Bakonyi Zsófia véleménye:
Őszintén bevallom, kicsit tartottam ettől a könyvtől. A film adaptációt már láttam, és az engem nagyon szíven ütött. Olvasni viszont teljesen más volt. Elgondolkodtató. Lehet, hogy azért, mert a képzeletemnek én szabok határt, vagy azért, mert rám így hatott. Mindenesetre azt kell, hogy mondjam, az embernek szüksége van utána a csendre.
Ferling Szonja véleménye:
Nagyon sok rosszat hallottam már erről a könyvről (érdekes módon sokkal több rosszat, mint jót), és kicsit tartottam is tőle, de már tizenvalahány éve el akarom olvasni, és ettől nem nagyon tántoríthattak el mások véleményei.
És most nem értem, hogy akinek baja van ezzel a könyvvel, annak mi a baja...
Mert szerintem irodalmi szempontból (is) kiemelkedő regény. Számomra egy pillanatig sem volt unalmas, alig bírtam letenni. Nagyon könnyű, olvasmányos (szerintem), de ezzel együtt egészen mély, lélekig hatoló. Félelmetes, milyen könnyedén, mennyire szenvtelenül lehet felfoghatatlan borzalmakról írni (és nyilván ez a szenvtelenség fokozza a borzalmak érzetét az emberben). Nyilván kell hozzá egyfajta érettség, meg lelki állapot, de csak ajánlani tudom.
Judit Pletscher véleménye:
Nagyon szeretem ez a könyvet. Elsőre kicsit furcsa lehet a stílusa, de pár oldal után hozzá lehet szokni. A főszereplő 14 éves kora ellenére nagyon mély gondolatokat fogalmaz meg, főleg a könyv végén. A koncentrációs táborok működését és mindennapjait talán a legjobban mutatja be.
Sári Csaba véleménye:
Kilenc évesen, amikor már tudtam olvasni, és könyvet kerestem, hogy mi legyen az első olvasmányom, akkor került a kezembe a Sorstalanság. Akkoriban kapta meg a Nobel-díjat Kertész Imre érte, így még jobban felkeltette az érdeklődésemet. Szülői ellenvetés ellenére elkezdtem olvasni, de - nem is csoda - félbehagytam, pontosabban a 30. oldal környékéig jutottam. Azóta eltelt majdnem tizenöt év, mégse vettem újra elő. Talán, mert féltem a komoly és súlyos témájától, vagy csak makacsságból: kilenc évesen már ezt olvastam, később minek olvassam. Végül mégis elővettem az író sajnálatos halálának indíttatásától.
A könyv elején még meglepett, a végén már értékeltem Kertész "távolságtartó" stílusát. Hisz előzetes félelmem a túl súlyos témával kapcsolatban nem igazolódott be. Mindenképp különleges megközelítése volt a témának.
Konrád Evelyn véleménye:
Nem az első holokauszt témájú könyv, amit olvastam, mégsem olyan, mint az eddigiek. Más áldozatok történetéhez képest nem tűnik hirtelen olyan borzalmasnak, de az. Belegondolni, hogy egy 14 éves, még szinte gyerek, képes túlélni, ha csak rövid ideig is kellett szenvednie a koncentrációs táborok kerítésein belül, borzalmas és fantasztikus is. Minden tiszteletet megérdemel.
Soma véleménye:
Még a suliban volt kötelező olvasmány.Számomra az egyik legjobb volt az iskolaiak közül.Nagyon szurkoltam a főszereplő fiúnak.Kedvenc szereplőm Citrom Bandi volt.Ő hozott egy kis fényt,az egyébként nagyon sötét regénybe.Ez a regény valós történelmi korszakot dolgoz fel.Nincsenek tabuk,egy végtelenül őszinte könyvről beszélünk.Megragadott az író stílusa.Nem hiába nyert nobel díjat 2002-ben.Szerintem minden középiskolásnak olvasnia kellene.Sohasem szabad feladni,az élet nem egyszerű,ez a könyv is ékes példája az életünkbe bekerülő folyamatos problémáknak.
Novák S. Tímea véleménye:
Nem tetszett. Nagyon nem. Lehet hogy ha ismernék olyat, aki valóban átélte ezeket a szörnyű eseményeket, akkor könnyebben megemészteném a történetet, de így egyszerűen csak nem tetszett. Tudom hogy személyes ihletettségű, de az első felén nagyon nehezen rágtam át magamat. A vége már olvashatóbb.
Nzala Dorothy véleménye:
Ez a könyv kötelező olvasmány volt az iskolában. Először megijedtem attól,hogy ilyen komoly témát dolgoz fel. Szerencsére nagyon izgalmas és érdekes volt az egész történet. Nagyon tetszett,hogy egy gyerek szemszögéből látatja ezt a nehéz korszakot. Sokszor együtt tudtam érezni a szereplőkkel és voltak részek amik nagyon meghatottak. Összességében ez egy nagyon hiteles könyv ami méltán megérdemelte szerintem a Nobel-díjat.
Kádár József véleménye:
Történelmi szempontból egy rendkívül fontos könyv, irodalmi szempontból viszont akadnak komoly hiányosságai szerintem. Kertész önéletrajzi ihletésű regénye tele van nehezen elemezhető és nehezen emészthető mondatokkal, ami rendkívül nehézzé teszi olvasását. Párbeszédek egyáltalán nincsenek, azok csupán függő beszédként jelennek meg, ami engem különösen zavart. A témában olvastam már több könyvet és visszaemlékezést is, azok jobban meg lettek írva (pl. Kielar: 290. számú auschwitzi fogoly vagy Moczarski: Beszélgetések a hóhérral).
Kulcsár Réka véleménye:
Utóbbi időben egyre többet gondolkodtam a koncentrációs táborokban élők sorsára. Ebben a könyvben is nagyon pontosan le vannak írva a helyzetek, történések. Pár dolgot még nem teljesen értek a működésükben, de remélem más könyvekből kiegészíthetem tudásomat. A vége felé már nem tetszett az, hogy egyes események szörnyűségét túlzásokba esve írta le az író. éha elég lett volna röviden, tömören leírni, hiszen a magyar gazdag szókincsű nyelv, ezt jobban ki lehetett volna hozni.
Triszné Szabó Márta véleménye:
Amikor Kertész Imre megkapta az irodalmi Nobel-díjat, anyukám megvette a könyvet. Kétszer is elkezdtem olvasni, de nem kötött le - talán azért, mert a csapból is ez folyt! Mivel nem szoktam könyvet félbehagyni, ehhez a kategóriához csak ez jöhetett szóba. Rájöttem, hogy anno rosszul olvastam. Most olyankor vettem a kezembe, amikor egyedül voltam itthon, és csak a történetre figyeltem - két nap alatt a végére értem, és nekem tetszett. Szerintem az Auschwitz-ban átélteket csak úgy lehet elmondani, hogy az író eltávolodik, és más "élményeként" írja le, mert igenis mindenkinek el kell mondani, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő! Számomra érthető az is, hogy ott és akkor csak úgy lehetett életben maradni, ha nem foglalkoztak sem a családjukkal, sem a többiekkel, csakis a következő pillanattal, órával, nappal... A koncentrációs táborban tényleg nem volt saját sorsuk, és mégis kellett valamit találniuk ahhoz, hogy túléljék, még ha úgy is, hogy a gázkamrához viszonyítva úgy érezte Gyuri, hogy "szeretnék kicsit még élni ebben a szép koncentrációs táborban". A könyv borítója kifejezetten tetszett, annyira elegáns, visszafogott. Örülök, hogy elolvastam, mindenkinek el kéne, hogy ilyet embertársainkkal soha többé ne lehessen megtenni!!!
Nyúl Ildikó véleménye:
Sok jó és megrázó könyvet olvastam a holokausztról,ez számomra nincs a legmaradandóbb élmények közt.A fimet előbb láttam,s úgy gondoltam,egy Nobel díjast mégis "illik" elolvasni.Főleg a stílusa nem tetszett,s érzelmileg sem hatott nagyon rám.Mindegy,ki lehet pipálni...
Buzás Barbara véleménye:
Több könyvet olvastam már ebben a témában, és mind hozzáadott még valamit az előzőkhöz. Ez is. Amit máshol olvastam, itt szóba sem került, ami itt megjelent, az máshol kimaradt. Mindig egyetlen élet, annak is csak egy kis szelete fér bele egy könyvbe, de ez így volt jó és teljes, ahogy volt. Az egyik legerősebb gondolatom az egésszel kapcsolatban most is szorongatott: miért tűrték ezek az emberek, hogy ezt tegyék velük. Sehol semmi ellenállásról nem olvastam, csak a fiú visszatérő szava adott némi magyarázatot: természetesen. A valós megoldás? Talán valóban az idő és a kis lépések. Na meg az, hogy ilyet nem is tételezünk fel embertársainkról. Talán.
Pribék Szilvia véleménye:
Nehezen rágtam át magam rajta. Olvastam ebben a témában több, szerintem sokkal jobban megírt könyvet is... a vaskos, sokszor össze-vissza mondatok, nehezen érthető szövegkörnyezet rontotta az olvasmány-élményt.
Budai Zsuzsanna véleménye:
Másodszor futottam neki, és bizony nem változott a véleményem. Lehet, hogy az alaptörténet jó, de ebben a témában olvastam sokkal jobbakat is hasonló megközelítéssel.
Ami számomra borzasztóvá tette az a magyar nyelv ilyen "megcsúfolása". Össze-vissza mondatok, másról szól a mondat eleje mint a vége, sok zagyva, számomra értelmezhetetlen mondat. Elképzelhető, hogy a fordítás jól sikerült és ezért kapott Nóbel-díjat?
Kocsis-Meriadt Brigitta véleménye:
Megrázó, de zseniálisan megírt Holocaust-beszámoló. A maga nyersségében és pátoszmentességében működik annyira, hogy joggal érdemelte ki az irodalmi Nobel-díjat. Aki nem érdeklődik a téma iránt, annak is szívből ajánlom a könyvet, mert irodalmi szempontból is kiemelkedő alkotás.
Gyuricza Györgyné véleménye:
Nagyon nehezen haladtam vele, nagy szenvedés volt ez a könyv számomra. Már nyár elején elő vettem, hogy kiolvasom, de abbahagytam, mert annyira nem kötött le a történet. Többszöri nekifutásra sikerült túl lennem rajta. Nem tudok nagy véleményt alkotni róla, csak tömören annyit: nem tetszett.
Erdősné Pusztai Anikó véleménye:
Nehezen haladtam a történettel sokszor gondolkodtatott el. A könyv után megnéztem a filmet is. Nagyon megrázó. Furcsa volt hogy szinte sz egész elbeszélés volt. Érettségi tételem is a Sorstalanság volt.
Erdősné Pusztai Anikó véleménye:
Nehezen haladtam a történettel sokszor gondolkodtatott el. A könyv után megnéztem a filmet is. Nagyon megrázó. Furcsa volt hogy szinte sz egész elbeszélés volt. Érettségi tételem is a Sorstalanság volt.
Erdősné Pusztai Anikó véleménye:
Nehezen haladtam a történettel sokszor gondolkodtatott el. A könyv után megnéztem a filmet is. Nagyon megrázó. Furcsa volt hogy szinte sz egész elbeszélés volt. Érettségi tételem is a Sorstalanság volt.
Sándorné Paulina véleménye:
Elég nehezen haladtam vele, nehéz olvasmány. Főleg a története miatt. Számomra nehéz volt úgy olvasni néhány részt, hogy tudtam mi történt. Néha kiabáltam volna, hogy ne menj, ne szállj fel a vonatra. Furcsa volt számomra, hogy egyben volt az egész szöveg, még a párbeszédes részek is.
Csorba Johanna véleménye:
Nem tudom, hogy azért végeztem vele gyorsan, mert olvastatja magát, vagy mert túl akartam lenni rajta. Nem kellemes olvasmány, eléggé lehúzott, és kitöltötte a gondolataimat. Párbeszéd nincs benne, és furcsa volt, hogy teljesen élőbeszéd stílusban olvassuk....de gondolom hozzá ad az élményhez.
Zsolt Mesterházi véleménye:
Lehet-e Auschwitz után regényt írni?
Kell. El kell mondani az elmondhatatlant. Akkor is ha nem találunk szavakat. Különben mindannyian sorstalanná válunk.
Kertész Imre egy kamaszgyerek szemével láttatja, egy kamasz gyerek szavaival mondja el, amit el kell mondania, akkor is ha legszívesebben nem vennénk róla tudomást, ha meg nem történtté szeretnénk tenni az egészet.
Sikerült úgy megírnia, hogy elhisszük Köves Gyuri nem ismeri a történet végét,.
Rasztik Réka véleménye:
Kifejezetten örülök, hogy elolvastam az egyetlen Nobel-díjas irodalmi művet. Nemcsak érettségire készülve vettem volna a kezembe, de így egybekötöttem a kellemest a hasznossal. Érdekes volt olvasni, hogy Köves Gyuri miket élt át, min ment keresztül és milyen sok tapasztalatot szerzett a táborban. Elgondolkodtató és mélyenszántó.
Veres Eszter véleménye:
Most olvastam először ezt a könyvet és igen megfogott. Szinte hihetetlen mikre nem képesek az emberek, hogy milyen szörnyűséges dolgokat képesek egymás ellen elkövetni. Ehhez a könyvhöz egy bizonyos érettségi szintet kell elérni ahhoz, hogy komolyabban el lehessen gondolkodni a történeten. Bár szomorú az egész, mindenkinek egyszer el kéne olvasnia.
Rúzs-Molnár Nelli véleménye:
Sorstalanság. Igen. A cím már mindent elmond. Ez az az egyetlen könyv amint minden évben elolvasok. Van mondanivalója, de mindenkinek más a véleménye róla. Jó volt-e vagy rossz? Ezt mindenki maga döntse el. Ajánlom azoknak a kedves olvasóknak, akik úgy érzik elég érettek már ehhez a könyvhöz.