ADATLAP
Sugar
Sugar Legowski-Gracia nem volt mindig kövér, de tizenhét éves korára ez megváltozott. Ugyan nem annyira terebélyes, mint a mamája, aki hatalmas mérete miatt hónapok óta nem tudott kikelni az ágyból. Nem is annyira ormótlan, mint a bátyja, Görény, akibe több aljasság szorult, mint háj, és ez mindent elárul a természetéről. Sugar pont annyira túlsúlyos, hogy durva sértegetések céltáblája legyen, bármerre is jár: boltban, utcán vagy az iskolában.

Sugar találkozik Evennel – és nem Evannel, ahogy félig analfabéta apja helytelenül megadta a fia nevét a születési anyakönyvi kivonatán –, és megtapasztalja, milyen az, amikor valaki nem a testét, hanem őt magát látja. Valószínűtlen barátságuknak köszönhetően Sugar életében először megengedi magának azt a luxust, hogy a jövőre is gondoljon. A jövőre, amit nem árnyékol be a saját testéről alkotott képe, sem az anyja sértegetései. Sugar hamarosan válaszút elé kerül: döntenie kell, hogy azzá a lánnyá válik-e, akit Even segítségével felfedezett önmagában, vagy felhagy a küzdelemmel, és elfogadja azt a szerepet, amibe a családja és az eddigi élete kényszerítette....
Kovács Szilvia véleménye:
Abszolút és teljes mértékben csillagos 5ös nálam ez a könyv. Be kell valljam, hogy az utolsó 100 oldalnál szinte végig folytak a könnyeim.
Nagyon is bele tudtam élni magam abba a helyzetbe. Időnként viszont képen tudtam volna vágni, hogy ne foglalkozzon már a sok gyökérrel, szóljon vissza és mossa le őket egy jól irányzott beszólással.
A családja, nahát arra no comment, még egy ilyen utolsó egy…inkább nem írok jelzőt mert csak nagyon csúnya jönne ki. Az anyja egy hihetetlenül önző és megkeseredett ember, aki azt szeretné ha a gyerekei is ugyanolyanokká váljanak mint ő, mert ha neki rossz, legyen másnak is az. Egy ilyet nem is hívnék anyának, mert egy anya jót akar a gyerekének, azt, hogy ő többre vigye, hogy boldog élete legyen. Pozitív megerősítést ad neki, nem pedig lehúzza a mélybe. Ezt a részt pláne meg tudtam érteni, mert (sajnos) nem egyszer vágta a fejemhez nekem is az apám, hogy dagadt vagy, majd a következő pillanatban már tömött volna, hogy egyek, és egyébként is mit küzdök úgysem fogom elérni amire vágyom. Na az ilyenekkel nem szabad foglalkozni, át kell nézni rajta, oda sem figyelni. Az sokkal jobban idegesíti a másikat, ha látja, hogy magasról teszel rá, még csak szóra sem méltatod amit mond. Ezt kellett volna tennie Sugarnak is már az első perctől.
A szívem szakadt meg Even miatt és amiatt amit ezért Sugarnak át kellett élnie. A sors néha nagyon kegyetlen (tudom, tudom ez csak könyv, de van ilyen sajna az életben is…). Viszont a vége nagyon is tetszett, annak ellenére hogy nem lehet éppen happy end-nek nevezni, mégis valahogy pozitív volt az egész.
Boros Edina véleménye:
Fel nem foghatom, hogy hogy viselkedhet egy anya így a gyermekével és "Görény" miért bántja folyton a testvérét.
Én biztosan nem bírnám ki ha folyton (akár otthon, akár a suliban) csak piszkálódnának. Egy kicsit "meseszerű", hogy pont egy jó pasival hozza össze a sors mint Evan, de örültem neki hogy van valaki aki törődik Sugar-ral. Nagyon sajnáltam Evant.
Nem erre a befejezésre számítottam, de azért így is Happy End lett a vége.
Szabó Polyák Magdolna véleménye:
Tetszett is meg nem is. Sugar sok mindenen keresztül ment az évek során, de nem értettem miért nem védi meg magát, még a saját édesanyja is katasztrófa, legalább az ő hibájából tanulhatna. Végül sikerült is neki megemberelnie magát,de sajnos csak, akkor döbben rá, mikor már elvesztette azt a személyt, aki tökéletesnek látta, akkor is, amikor senki más és saját maga sem. Nagyon sajnáltam Eventet, ő nagyon okos és kitartó fiú volt, pedig neki is rossz családi körülményei voltak. Örültem,hogy a végén eljött a happy end, de többre számítottam.
Klokk Vanessza véleménye:
Örömöm, hogy végre nem 45 kilós darázs derekú lányokról fogok olvasni, nyomban elpárolgott amint megismertem Sugart. Én értem, hogy el van nyomva, nem szereti senki, az iskolában minden élcelődés céltáblája. De kérlek, ez nem a súlya miatt van legfőképpen. Magam se vagyok kis darab, mégis valahogy elkerültek engem ezek a problémák, mert visszavágtam, nem hagytam magam és nem vettem magamra a dolgokat. Vártam mikor fordul majd ellenük, mikor mutatja meg, hogy ő is képes rá, de csak egy kis fuvallatot kaptunk az évek alatt felgyűlt stresszből. Ez határozottan nem tetszett, és az sem valósághű nekem, hogy a megmentő lovagjának topmodellnek kell lennie. Biztos történt már ilyen valakivel, de én sajnos nem tapasztaltam. Egyszer olvasható volt, talán azért, mert többet vártam tőle. Bár jó pont, mert követte a többi könyv happy end sémáját.