ADATLAP
Száz év magány
Az időről szól a történeti és emberi idő, a mesékbe mítoszokba göngyölt ember (és emberiség) a mítoszokba gyökeresedett hatalmas burjánzó és vad, véres élet Márquez regényéből, a Száz év magányból. Márquez, Latin-Amerika talán legnagyobb írója egy csöpp kolumbiai falu életét és múltját (benne gyerekkorát) népmesei ősvilágát mondja el....
Farkas Csilla véleménye:
Ez az a könyv, amit többször kell elolvasni. Nehéz olvasmány a párbeszédek hiánya és a hasonló személynevek miatt, de varázslatos és lenyűgöző. A világ történései ismétlik magukat, míg fokozódik az elmagányosodás, a társas elmagányosodás, ami a mai világ komoly problémája.
Kaulics Krisztina véleménye:
Kölcsönbe kaptam ezt a könyvet, úgyhogy akármennyire is nem tetszett, muszáj volt végigszenvednem. A stílusán kívül nem sok szépséget véltem felfedezni benne, a tempója túlságosan lassú volt, a cselekménye túl szövevényes és bonyolult, a névválasztás pedig... Kibírhatatlan volt az a rengeteg Aureliano. Egy idő után összekevertem őket, a végére pedig teljesen elvesztettem a fonalat.
Vass Antónia véleménye:
Amikor évekkel ezelőtt belekezdtem, nem jutottam túl sokáig. Érthetetlen és unalmas volt. Most már hozzánőttem a regényhez, és azt kell mondanom, megérte végigszenvedni ezt a sok száz oldalt, mert nagyon fontos üzenete van.
Pintye Nikolett véleménye:
Teljesen lenyűgözött ez a könyv, pedig félve kezdtem bele. Zseniális volt, ahogy sorról sorra fűzte a család tagjainak sorsát. Nekem Ursula volt a kedvencem az egész történet során. Néha kicsit gondolkozni kellett, hogy akkor most ki kinek a fia, de nem bántam meg, hogy neki kezdtem
Sári Csaba véleménye:
Nehéz erről a könyvről a véleményemet, benyomásaimat szavakba önteni. A befejezése után egyszerűen csak azt érzem, hogy valami hihetetlen dologba tekinthettem bele, a tükrök (vagy trükkök) városába, Buendía család első tagjától utolsóig.
Ignácz Eszter véleménye:
Ez a könyv egyszerűen tökéletes! Bármi megtörténhet benne, és meg is történik.
Az olvasása közben sokszor volt, hogy elolvastam egy sort és meg kellett állnom, becsukni a könyvet, bámulni magam elé, és megérteni a világot.
Nem tudom, ez a könyv hogyan történhetett meg… de megtörtént és a kedvencem lett! Mindenkinek ajánlom! Tökéletes!...
Tünde véleménye:
Ez az a könyv amit újra és újra előveszel majd a polcról...mert mindig más arcát mutatja,remekmű. Márquez stílusa magával ragadó, természetes és egy teljesen új világba viszi az olvasót,szép képekben ír egyszerűen ott vagy a Buendia család minden percében,szinte érzed a fullasztó hőséget Macondo földjén. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le mégis egyszerre szerethető,család centrikus,optimista és egyben végtelenül szomorú mű. A könyv férfiszereplőinek egész élete küzdelem, a nők sorsa előre elrendeltetett. Csodálatos bolyongó regény, ami egy teljesen új világba kalauzol el újra és újra....csak ajánlani tudom,ahogy Márquez többi művét is.
Pethő Anett véleménye:
Jó volt újra elővenni. Megmagyarázhatatlan az a hangulat, ami belengi ezt a regényt, a Buendía családot és a tragédiáit egyszerre vált ki belőlem szánalmat, szimpátiát, és egy kicsi taszítást is. Megunhatatlan, de annyira intenzív, hogy pár év szünet kell az újraolvasáshoz.
Lukácsné Velősy Dóra véleménye:
Nagyon nagy kedvencem, talan a legjobb konyv amit valaha olvastam. Hihetetlen misztikus elemekkel van tele, megis nagyon realista konyv. A szereplok nem jok es nem rosszak, a legelvetemultebb szereplovel is egyutt kell erezni. A foszereplo csalad ferfi tagjai hosok, akik egesz eletuket felaldozzak valamiert, legyen az eszme, tudasvagy vagy szerelem. A nok elott pedig hatalmas tisztelet ez a konyv. Gyonyoru es borzaszto egyben, tele van emberszeretettel es optimizmussal es magannyal.
Petró Viktória véleménye:
Érdekes és egyben borzasztó is volt a regény. Ezek ellenére nagyon tetszett, mert egy olyan világot mutatott be, melyben a múlt és a jövő találmányai, szokásai megtalálhatóak voltak párhuzamosan. A szereplők sorsukat elkerülni nem tudták és nem is nagyon akarták. Gyakran belezavarodtam a José-k és Aurelianok-ba, de egy idő után már nem is számítottak a nevek. Néhány jelenetnél abba akartam hagyni a történetet, mert nehezemre esett olvasni, de végül magával ragadott a könyv és mindig azt éreztem, hogy ezt muszáj tovább és tovább olvasnom.
Mészáros Kinga véleménye:
Olvastam már korábban Márquezt, és nagyon szeretem a stílusát, a hangulatokat, az érzéseket, amiket a könyveiben és bennem teremt. Amikor apukám csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy nekünk is megvan valahol ez a könyv, rögtön lecsaptam rá. Kicsit nehéz volt olvasni, többször megálltam közben, hogy helyretegyem a neveket, kapcsolatokat a fejemben, és nem is tudtam gyorsan haladni vele. Végig gondolkoztam közben: azon, hogy mért száz év magány a címe. A magány nyilvánvaló volt, de mért száz? A közepe felé kezdtem érezni, hogy rájöttem, és hogy tudom mi lesz a vége. Az is lett de valahogy mégis teljesen más, akkora fordulatnak éltem meg, hogy az egész addigi életemet, énemet kicsavarta-facsarta. Minden, amit addig tudtam értelmetlenné vált, és közben mégis azt éreztem, hogy ennyire még sosem voltam tisztában semmivel. Nekem ez a Könyv. Gondolatokat ébreszt, érzelmeket kavar fel, elindít egy úton. Remélem, hogy sikerül elfelejtenem, hogy újra elolvashassam és átélhessem a Könyvélményt.
E A véleménye:
Olvasás közben úgy éreztem, ez egy végtelenített töténet, persze végül értelmet nyert és lezárult. Este nem álomba ringatott, hanem felébresztett. Olvasva kissè mintha rámtelepedne, ha eteszem, hívogat, gyere,olvass! Varázslatos!
S Évi véleménye:
Igaz, nem többször kezdtem el, hanem most másodszor, de általában a rossz könyveket is végigszenvedem, úgyhogy nem volt nagy választék ehhez a kategóriához. Akkor 140 oldalig jutottam kb. Őszintén, nagyon szenvedtem vele most is, nekem hosszúak a leírások, unalmas, nagyon sok szereplő, kevés név, zavaros.
Nyúl Ildikó véleménye:
Még diák koromban olvastam,s akkor elvarázsolt.Azóta többször újra nekifogtam,de nem sikerült végigolvasni.Nagyon nehezen küzdöttem meg vele.Lehet,hogy már a memóriám kopott meg,hogy követhessem az eseményeket,sok egyforma nevet?Biztosan zseniális mű,de nekem már nem lesz kedvencem sajnos...
Vágó Piros véleménye:
'86-ban ebből érettségiztem, mint kedvenc regényem. Akkor hihetetlen élmény volt. Emlékszem több éven át újra és újra elolvastam.
Most már nem jelentett akkora revelációt számomra, mint anno, de most is nagyon szórakoztatónak találtam. Mindig vártam, hogy felbukkanjanak az elképesztő szereplők, akikre emlékeztem: Remedios, Petra Cotes, Fernanda vagy Mauricio Babilonia, aki körül mindig sárga pillangók repkedtek. Jó volt újraolvasni.
Kovácsné Szabó Lilla véleménye:
Sokat hallottam már erről a regényről, felkeltette az érdeklődésemet. Többet vártam tőle, az eleje kicsit unalmasan indul, na meg persze a könyv elejétől nézegettem a családfát, mindig ki kellett bogozni, ki-kicsoda. A közepe felé valahogy megélénkül a történet, (vagy csak én jöttem bele az olvasásába) innentől már tetszett. Aranyos történet(ek). Ezek a Buendíák nem egy unalmas família, az egyszer biztos.
Alt-Kiss Klaudia véleménye:
Marquez több szereplővel és bonyolultabb családfával dolgozik, mint a dél-amerikai szappanoperák.... Nem csoda, hogy ebből még nem készült sorozat, mert az telenovellák írói se tudták követni a szálakat és kb 500 részből állt volna a sorozat.
Még folyamatban van az olvasása, koncentrácit igénylő történet, az biztos.
De nem hiába kapott Marquez irodalmi Nobel-díjat 1982-ben!
Szabó Laura véleménye:
Sok rossz előítélettel indultam neki a könyv olvasásának, mivel eddig a legtöbb ember, akitől hallottam a könyvről rossz kritikával illette azt. Egyedül édesanyám mondta, hogy szerinte nagyon jó könyv, így gondoltam mégis elkezdem, mivel az iskolában is kötelező olvasmány, ezért előbb- utóbb úgyis rá kellett volna venni magam, hogy elolvassam. És nem bántam meg! Szerintem az egyik legjobb könyv volt, amit a nyáron olvastam. Izgalmas, és szürreális fordulatokkal teli. A legváratlanabb pillanatokban történnek csodás események, amik megmagyarázhatatlanok. Ezek a részek tetszettek a legjobban, mert hihetetlenek, és tudjuk, hogy ilyenek a valóságban nincsenek, hogy pl. egy öregembert kikötöznek a fához, vagy, hogy egy ember megvakul, de senki nem veszi észre, vagy, hogy valakit elragadjon egy fénynyaláb. Szerintem az egyik kedvenc könyvem lesz.
Fejes Linda véleménye:
Nem is tudom, hogyan sikerült a végére érnem ennek a könyvnek, ráadásul gyorsabban mint azt először gondoltam. Nagyon nehezen indult, aztán mire belejöttem, elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda, úgyhogy én is letöltöttem egy családfát, ez aztán végig nagy segítség volt. Aztan eljutottam oda, hogy ha már eddig eljutottam, akkor csak végigolvasom... Nem rajongok az ilyen hiedelemvilággal átszőtt történetekért, ráadásul még az idősíkokkal is úgy játszik az író, hogy sokszor már tényleg nem tudtam hogy épp kiről van szó... Ennek ellenére a végére tényleg élvezettel olvastam, és örülök, hogy nem adtam föl az elején.
Kolozsi Etelka véleménye:
A Macondót megalapító Buendía család felvirágzásásak és bukásának 100 évét felölelő történetét meséli el Mázquez. A térben és időben kicsapongóan előre haladó regény olvasásakor nem lankadhad egy percre sem a figyelem, mert azonnal elvész a fonal. Nem is beszélve a férfi ágon öröklődő azonos keresztnevekről.
Nem lett a kedvenc könyvem...
Otártics Andrea véleménye:
Mindenképpen szerettem volna egy Márquez regényt olvasni a kihívás során. A Száz év magány az első, amit az írótól olvastam. Tartottam tőle. Annyira nagyon tetszett. Csak mesél és mesél és mesél. Nem tudtam letenni, teljesen magával ragadott. A regényben a Buendía család száz éven át ívelő történetét ismerhetjük meg. A legkedvesebb szereplőm Ursula volt, a nemzetség ősanyja. Egy mondat ami nagyon megmaradt: „ Félre az útból, tehenek, rövid az élet. „ Milyen igaz.

Diósi Alexandra véleménye:
Hát nem lesz a kedvenc könyvem, sőt nem is voltam tőle elragadtatva, és ez nagy szó.

Kissé nekem úgy tűnt hogy a történetszál le lett darálva, szó szerint. Történet történet hátán, egy család 100 éves kálváriája, a könyv tanulsága pedig az hogy ne legyél magányos, mert az nem jó.
W. Dóra véleménye:
Meg kell küzdeni ezzel a regénnyel, az elején rendesen megzavart a sok egyforma név, de idővel megszerettem Macondót és a Buenída család története (egy-két részét) kivéve érdekelt. Elvarázsolt, elszomorított, de végeredményben tetszett.
Botosné Verba Ágnes véleménye:
Már olvastam ezt a regényt a húszas éveim elején, kíváncsi voltam milyen lesz újraolvasva. Fantasztikus képekkel tarkított történet, amiben a jelen, a múlt és a jövő folyamatosan kavarog. Képtelen történet, hihetetlen szereplőkkel egy olyan masszává gyúrva ami mégis élvezetes .
Zohar Csé véleménye:
Marquez világa páratlan. Hömpölygő, képtelen képek, amelyek mégis hitelesen kapaszkodnak a valóságnak hitt mesébe, amit Marquez sző a történet magja köré. Úgy magányosak hősei ebben a regényben, hogy közben azt éreztem, minden, ami körülöttük van, túlcsordul. Szellemi fittnes volt, elfáradtam, de mégis pihenten tettem le a könyvet.
Nagy Renáta véleménye:
Ahogy a kategória besorolás is mutatja már többször elkezdtem olvasni (legalább háromszor) és valahol a 100 oldal környékén mindig abbahagytam. Összeszedtem magam és elolvastam.... nem volt könnyű, igazán egyik karakter sem tetszett, egyikkel sem tudtam azonosulni. A nevekkel nem volt problémám, könnyen átláttam az időben való ugrálást is, mindig tudtam, hogy éppen kiről van szó. Viszont soha nem tudtam, hogy ki éppen mennyi idős, nagyon zavart. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy mindenki legalább 60, és az egész történet egy nyugdíjas otthonhoz hasonlító helyen játszódik nem is egy családi házban. Unalmas és vontatott volt, nem ajánlom senkinek.
Szekeres Sándor véleménye:
Negyedszer álltam most neki és igazából csak a kihívás miatt olvastam végig. Nem igazán tetszik Márquez stílusa. Olvastam korábban rövid novelláit is, de ott is úgy kellett erőltetnem magam, hogy a végükre jussak. Számomra érthetetlen, milyen alapon akkora klasszikus.
Kis-Szótér Andrea véleménye:
Klasszikus, ez a regény olyan, mint egy lassú hömpölygő folyó, ami tele van örvényekkel. Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe. Persze már évekkel ezelőtt olvastam, most újra levettem a polcról s nem csalódtam benne , mint ahogy eddig Márquez egyetlen regényében sem.
Szabó Emese véleménye:
Nem egy könnyű nyári olvasmány. Nagyon oda kell figyelni, hogy képhen tudj maradni. Ugyanakkor könnyedség is van benne. A néhol feltűnő lehettlen csodák még izgalmasabbá teszik. Lebegés álom és valóság között. Keserédes szájízzel a végén.
I Luca véleménye:
Gyönyörű és misztikus. Mindig is imádtam ahogy Márquez ír, még sosem okozott csalódást. Erre a könyvére régen "készültem", talán hogy megfelelő befogadó állapotban legyek mikor olvasom. Sikerült