ADATLAP
Színművek
Molnár Ferenc hatalmas színműírói életművének csekély töredékét, az 1902-től 1920-ig tartó szakasz leghíresebb, legsikeresebb drámáit tartalmazza a kötet: Az ördögöt, a Liliomot, Az üvegcipőt, az Olympiát, és A hattyút. Ezek a művek nem képviselik még az adott időszakra jellemző drámák minden válfaját sem. A Liliom, a melegszívű hintáslegény és az egyszerű, de a hintáslegénybe egy életre szerelmes cselédlány megható, szentimentális története, életkép a Liget elesett, mégis – minden „rosszaságuk” ellenére – tiszta szívű alakjairól. Főszereplővé lép elő az úri (A hattyúban egyenesen főúri) és a magas röptű művészvilág társadalmi álbonyodalmainak, flörtjeinek és állítólag szenvedélyes szerelmeinek vígjátékbeli ábrázolója, az a Molnár, aki álproblémák ürügyén mélységesen mély paradoxonokat szikrákat, aki pazar technikával, a 19. századi francia „háromszög”-dráma minden virtuozitásával, szellemes párbeszédek sokaságával, ragyogó iróniával és elleniróniával feledteti a drámai kollízió hiányát, a tartalom sekélyességét. Ibseni módra szimbólumok jelennek meg (vagy személyesen is, mint Az ördögben, ahol a címszereplő boronálja össze a festőt és a milliomos ez idáig hű hitvesét, vagy áttételesen, mint A hattyúban, ahol a hattyú a főhercegi leányzó, aki a tavon még maga a fenség, a parton totyogva libához válik hasonlóvá); életfilozófiák fogalmaztatnak meg fölényes monológokban, majd ezek bravúrosan ellentétes megfogalmazásai, ki- és beforgatásai hangzanak el, lenyűgözve, elkábítva az olvasót és a nézőt, ám kielégítetlenül hagyva az olvasás, megtekintés után meditálni kezdőt....
Balogh Renáta Márta véleménye:
Molnár Ferenc zseni. A Karinthy Színházban jelenleg is műsoron lévő , Az Ördög című előadás után döntöttem úgy, hogy el is olvasom a vígjátékot . Nagyon örülök, hogy ez a kötet akadt a kezembe, így megismerkedhettem négy másik - eddig általam ismeretlen - fantasztikus művel is. (A kötet tartalma : Az Ördög, Liliom, A hattyú, Az üvegcipő, Olympia).
Az én kedvencem is Az Ördög volt, fordulatos, szellemes, ugyanakkor sok szempontból igazán elgondolkodtató mű, szerintem fantasztikus karakterekkel, valódi mondanivalóval, de igazán szórakoztató Az Üvegcipő ("- Hát miért mondtad? - Csak mondtam. - Hülye vagy? - Igen.") és A Hattyú is (ahogyan persze a Liliom és az Olympia is, de ha rangsorolnom kéne, ez a két darab szorulna az utolsó két helyre). Érdemes Molnár-színműveket a kezünkbe venni (vagy akár megnézni), kivételes tehetséggel volt megáldva.
("János : Ő is csak bálvány, amit faragok magamnak, hogy a magam szívét szeressem benne. Ezért szép. A bálvány maga kő, fa, kóc, csepű, vagy pláne rongy. Minden rongy.(...)
Jolán : El vagyok ragadtatva magától.
János : Undorító, hogy ma mindenkinek tetszem.")
Péter Ildikó véleménye:
Nem egy drámát, hanem ötöt sikerült elolvasnom, de egy cseppet sem bánom. Molnár Ferenc színműveit nagyon szeretem, örömmel megyek színházba miattuk, de olvasni sem volt utolsó élmény.
A kötetet sikerült úgy összeállítani, hogy szinte minden társadalmi réteg szerelmét megörökíti: a városligeti körhintáslegény és a cselédlány (Liliom), a kispolgár Sipos és a bolondos cseléd (Az üvegcipő), a művész és a nagypolgári nő (Az ördög), és végül az arisztokrácia (A hattyú, Olympia) is terítékre kerül.
Személyes kedvencem Az ördög volt. Ez a legfordulatosabb, legkiszámíthatatlanabb, a legszellemesebb mondatokat ebben találtam („A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.”)