ADATLAP
Szarvak
A templomba járás, az ima nem segített.
Jöjjön hát a Sátán!


Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje… és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán.

Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak…

Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is – Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon.

Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög…

És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert – olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!

A szív alakú doboz szerzőjének második regénye jóformán csupa négy- és ötcsillagos értékelést kapott az amazon.comon, és a kritika is egyöntetű elismeréssel fogadta....
Ambrus Alexandra véleménye:
Tudtam, hogy az én könyvem, de mégis féltem, hogy nem találunk egymásra. Halogattam, tologattam az olvasást, de a kíváncsiságom felül kerekedett.
Mosolyogtam magamban, mert az istenkép ebben a történtben azonos a sajátommal. Az üzenetek, az emberi gyarlóság, kétszínűség és romlottság bemutatása Nobelt érdemel.
Sokkal több megfontolandó tanács, útmutató volt benne, mint a már- már szentírásként kezelt Müller kötetekben.
Furcsállom, hogy sokak számára csak egy nyers, rémisztő fantasy történet jött le, nekem ez a szál teljesen mellékes.
Joe Hill ezzel a kötettel bizonyította, hogy felnőtt a feladathoz és nem az apja árnyéka. Sőt, talán a Szarvakban több tanulság lapul, mint pár tucat Stephen King kötetben összesen.
Tekintve hogy film is készült belőle, amit utána meg is néztem, szörnyen csalódtam filmkészítőkben (ismét), mert a karakterek nagyon el voltak ferdítve, ráadásul kihagyni a Harry Potter poént úgy hogy Daniel Radcliffe játszotta a főszerepet szerintem siralmas.
Pocsai Zsanett véleménye:
Nem olyan jó, mint a Szív alakú doboz. De azért tetszett. Apuci büszke lehet a fiára, bár olvasás közben néha azt éreztem, hogy ő többet is ki tudott volna hozni belőle. Kicsit zavartak megint az elszalasztott lehetőségek. Lehetett volna még fokozni a cselekményt.
Debreczeni Éva véleménye:
A filmet már láttam, a könyv sem okozott csalódást. A Stephen King-i, abszurditásba torkolló horror mellett kifinomult dark fantasy, cizellált akasztófahumor és az olvasónak minduntalan nekiszegeződő filozófiai lélekboncolgatás gazdagította Hill regényét. Atmoszféra, cselekményszövés, karakterábrázolás, írói stílus, fordítói munka egyaránt kiváló, legalábbis számomra nem hagyott maga után kívánnivalót. Egy délután alatt ledaráltam, még vízilabda-nézés közben sem bírtam letenni.
Kinga Grünert véleménye:
Hivatalosan is Joe Hill rajongó lettem. Tetszik a stílusa és a - talán apukájától örökölt - vonzódása a borzongató, misztikus dolgokhoz. Emellett még humoros is néhol. Pont megfelelő mennyiségben és helyen van minden. Szerelem, bűntény, misztikum, bosszú.
Szauer Emese véleménye:
Érdekes történet....
A borítón olvasható szöveg: "A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!", most a könyv elolvasása után teljesen idegennek hat. Mintha nem is a könyvhöz, nem is a történethez tartozna.
A történet egy különleges szerelmes párról szól. Ig és Merrin története. És a barátaiké.....akik nem is voltak a barátaik. Merrint meggyilkolják és megerőszakolják. Ig szinte belebetegszik, nem találja többé a helyét a világban, az életben...mígnem egy reggel elkezdenek szarvai nőni és különleges tulajdonságok birtokába kerül. Szinte ördögi ábrázata lesz (de nem lesz gonosz). Ezután kinyomozza, hogy ki is ölte meg Merrint és bosszút áll.
Máthé Tímea véleménye:
Érdekes, izgalmas könyv volt. Az első könyvem volt Joe Hilltől, de azt hiszem, a többit is el kell olvasnom. Volt honnan örökölni a tehetségét. Bár a gyilkos személye elég hamar kiderül, de érdekes az odavezető út, Lee őrült, pszichopata gondolatai. És végül is Isten és az ördög ugyanazt akarják: megbüntetni a bűnösöket...
Takács Timy véleménye:
Hasonlóan indul, mint a film, de azzal ellentétben szerintem túl hamar kiderül, ki az igazi gyilkos. Míg a film ezzel kivár, a könyv már rögtön az elején - na jó, az én kiadásomban a századik oldal környékén - megadja a választ, és innentől kezdve már csak arra koncentrál, hogy bemutassa mi vezéreli a karaktereket, a múltbéli események hogyan befolyásolják a jelent. Ami tetszett, hogy Lee jellemére sokkal nagyobb rálátást kapunk, mint a filmben, nyilván erre több hely és lehetőség van a lapokon. Sokkal nyilvánvalóbbá válik, hogy a fickó egy pszichopata, ami egyrészt az elcseszett gyerekkorának köszönhető, másrészt saját rögeszméinek. A filmhez képest eltérés még Terry jelleme, akit a film haszontalan drogos nagytesóként mutatja be, aki az eredeti sztori szerint csak rosszkor volt rossz helyen.
A könyv másik negatívuma, hogy néha követhetetlenül ugrál az idősíkok között, nem igazán tűnik logikusnak a felépítése, illetve inkább azt mondom, hogy én máshogy csináltam volna. Viszont szerencsére az a giccses, már-már kicsit bizarr és nem igazán odaillő fordulat, ami a filmben megvan, a könyvben nem szerepel. Ez esetben a filmkészítő kicsit túllelkesedték a dolgot, és bár a szándék jó volt és értem a koncepciót, a könyv megmarad a racionalitás talaján. Már amennyiben a vallásos téma megengedi. Merthogy a gyilkosság és bosszú mellett ez a másik központi téma. Előre szólok, hogy van benne néhány teológiai fejtegetés, de csak pont annyi, amennyit a helyzet megkíván és egyáltalán nem zavaró, sőt!