ADATLAP
Szeszföld
Mo Yan regénye a mai Kínába viszi el olvasóját. A közös utazás a Szeszföld nevű városba vezet, egy korrupt és szürreális álomvilágba, amely tele van babonákkal, hihetetlen étkekkel és furcsa történésekkel.
Amikor a döbbenetes mennyiségű alkohol előállításáról és fogyasztásáról, valamint a bűnügynek számító kulináris élvezetekről szóló pletykák és szóbeszédek a tartományi Népi Ügyészséghez egy névtelen feljelentés révén eljutnak, a helyszínre küldik Tom Port, a neves nyomozót, aki megtapasztalja, hogy vannak, akik a szesz mértéktelen fogyasztásától meg se rezdülnek, s ezért hősként tisztelik őket – de ő maga részegségében többször is megjárja a poklokat. A Szeszföld a mai Kína társadalmának autentikus kritikája, amely a távol-keleti ország múltjában keresi a mai történések magyarázatát.

„Viszonylag »extrém« regény ez, nemcsak mágikus realista felfokozottsága teszi azzá (…), de az elbeszélés modern stílusú felszabdalása és (…) eklekticizmusa is.” (Jeffrey C. Kinkley)

„Mo Yan regénye fejezetről fejezetre lázasabb hangon szól, átható, lenyőgözo képei és vad fantáziára valló kitérői hatásukban összeadódnak, és feltárják az író félelmes víziójának teljes körét.” (Publishers Weekly)

„A Szeszföld lenyűgöző és egyszersmind felvillanyozó regény, bizonyítja, hogy nincs olyan elnyomó rendszer, amely képes megfojtani a kreatív képzeletet.” (Google books)
...
Sós Angéla Krisztina véleménye:
Jó véleményeket hallottam róla, ezért belevágtam az olvasásba, de nagyon nehezen vettem rá magam, hogy be is fejezzem a könyvet. Annak ellenére, hogy kedvelem a kínai/japán kultúrát és a róluk szóló könyveket, ez egyáltalán nem tetszett. Bizonyára nehéz lehetett lefordítani és visszaadni az eredeti regény dinamikáját. Sokat segített a könyv megértésében a végén található összefoglaló. Bosszantó volt a sok gusztustalan, obszcén kifejezés, a több szálon futó cselekmény, nehéz követni és még mindig nem teljesen értem, mi is lett volna a könyv mondanivalója. Nem valószínű, hogy újabb könyvet elolvasok majd az írótól.
Hegedűs Henriett véleménye:
A könyv első felében szükségem volt a kitartásomra és az elhatározásra, hogy befejezem mindenáron, ha már felvettem a listámra. Aztán később beindult és kitisztult a kép valamennyire. Rendkívül nehéz lehet lefordítani, erről találhatunk is a könyv végén egy rövid leírást. Más kultúra, más nyelvezet, így nem csoda, hogy kissé zavaros "európai" szemmel. Visszataszító részben bővelkedik a történet és a könyvek szeretete nagy segítséggel lehet az olvasó részére, hiszen nem egy sima regényre számíthatunk, ha belekezdünk. Nem bántam meg, hogy végigküzdöttem magam rajta, mert mindig érdekes egy új világba csöppenni, még akkor is, ha abban gyerekeket esznek és korlátlan mennyiségben bűzösebbnél bűzösebb szeszeket fogyasztanak.
Marton Eszter véleménye:
Nem az én világom volt. Túlságosan nehéznek éreztem az odafigyelést a három "történetszál" között. Egyszer követjük a nyomozót, aki a gyermekevés után nyomoz, közben pedig folyamatos részegséggel küzd, nem is másnapossággal, mert soha nem józanodik ki eléggé ahhoz, hogy másnapos legyen. Másodszor olvashatjuk az író és Li Akó levelezését, majd ott vannak Li Akó különböző színvonalú novellái (volt, amelyik nagyon tetszett).
Időnként túl groteszknek tartottam a sztorit. Nem hiszem, hogy újabb Mo Yant vennék elő.