ADATLAP
Szigorúan ellenőrzött vonatok
...Hrabal a sínekhez vezette a bizottságot. Miután - hogy be ne piszkolja egyenruháját - a földre terített egy zsebkendőt, letérdelt a vágány mellé, és fülét a sínre szorítva így szólt: "A 804-es számú vonat most haladt Kamenné Zbozín. "Ezt meg hol tanulta?" - álmélkodott a vizsgabiztos... Így kezdődött Bohumil Hrabal forgalmista-karrierje, amelynek élményeit Jirí Menzel Oscar-díjas filmjének köszönhetően egy csapásra világhírűvé lett kisregényében, a Szigorúan ellenőrzött vonatok-ban dolgozta fel. A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. A történet hőse Milos, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével, a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubicka forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a távírász kisasszony pucér ülepére, amiből is éktelen skandalum kerekedik. A botrány legfőbb kárvallottja természetesen nem Hubicka forgalmista, hanem az állomásfőnök úr, a megszállott galambtenyésztő, aki csak ezekért az apró szárnyas jószágokért él-hal. Galamblelkűnek nem mondható neje, az esténként az irodában horgolgató főnökné asszony viszont nemes természetességgel nyisszantja le nyulak-baromfiak nyakát. Ebbe a kisszerű, ám a háborús körülmények között mégis idillinek tetsző világba robog bele szigorúan ellenőrzött vonat, egy lőszerszállító katonai szerelvény, amelyet Hubicka forgalmista úr szíve szerint felrobbantana. A hősi feladatra az immár férfivá lett Milos vállalkozik... Hrabal játékosan, humorral-iróniával fűszerezve írta meg az alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelő történetet, hogy ezáltal még szembeszökőbb legyen a náci megszállás, a második világháború komor valósága. "Mennyiben lehet egymás mellé állítani két motívumot...", töpreng Hrabal saját kisregényén. "A nevetségesség, az obszcén a tragikus esemény tőszomszédságában, mely utóbbi fölött ott magasodik a fő motívum: az ellenséggel vívott harc....
Fekete Gabriella véleménye:
Borzalom! Egy szóban kifezve az egész könyv hangulata, a története, és a rám gyakorolt hatása. Semmi humoros nincs benne, a történet rövid, nem igazán ismerjük meg a szereplőket. Művészi könyv, értem hogy miért Nobeldíjas a szerző, de több ilyen könyvet nem akarok olvasni. Sajnos bennem van a hiba, és a művészi alkotásokat rémesem unom és utálom.
5/1
Bacskó Barbara véleménye:
Korábban nem olvastam Hrabalt, de a kezembe akadt ez a könyv, ami rövidsége ellenére is rengeteg történést sűrít magába. Talán ezért éreztem többször azt, hogy elvesztettem a fonalat... De valahogy mindig megkerült, sikerült kibogozni. Az állomás egy apró színfolt a háború borzalmai közepette - valahogy megmosolyogtató könnyedséggel.
Szekeres Sándor véleménye:
Ritka szórakoztató könyv. Korábban semmit nem olvastam még Hrabaltól, de mostantól kötelező olvasmánnyá teszem magamnak. Szerintem, nekünk, akik ugyanabból a régióból vannak, mint a szerző, még viccesebb, mert oly jól ismerünk oly sok helyzetet regényből.
Nagy Renáta véleménye:
Ez az első Hrabal könyvem, de szeretnék még tőle mást is olvasni, mert nagyon élvezhető volt a stílusa. A könyv mindössze 120 oldal, de rengeteg esemény van belesűrítve, folyamatosan figyelni kell, nincsenek felesleges gondolatok minden mondatnak megvan a helye.
Jákob Klára véleménye:
Az első könyv, amit Hrabal-tól olvastam, és nagyon megfogott. Eleinte nehéz volt követni a cselekményt, mert egy-egy féloldalnyi mondatban akár három külön sztorit is felgombolyít. A történetmesélés épp oly csapongó, mint az ember saját gondolatai, amikor félálomban elmélkedve bele-bele kap egy témába, majd lólépésben már tovább is haladt. Azt hiszem holnap hozom ki a következőt a könyvtárból...