ADATLAP
Tóték
......
Gyuricza Györgyné véleménye:
Gimnáziumban még nem igazán voltam egy olvasást szerető ember, de ezt a művet már akkor is elolvastam, pedig nem is volt kötelező olvasmány. Imádtam akkor is, és most is magával ragadó történet. A végére egyáltalán nem számítottam első olvasáskor, most sem értem hogy hogyan jutottak idáig. Bár én elég béketűrő személy vagyok, és engem is idegesített az őrnagyúr, szerintem azért nem kellett volna eltenni láb alól, bár akkor meg nem lett volna igazán dráma.
Zsuzsanna Volford véleménye:
Kedves és humoros történet arról, hogy egy család mit nem képes megtenni egy vendég kedvéért azért, hogy fiukat biztonságban tudhassák, és hogy a postások micsoda kalamajkát tudnak okozni, ha a kézbesítés döntési jogát magukénak tudják.
Kerti Anna véleménye:
Csak annyiban nem értettem egyet a könyv szereplőivel, én már korábban elintéztem volna az őrnagyot... bár nyilván nem tehették meg a fiuk miatt. Filmben láttam már a művet többször, a hányba vágtad édes jó Lajosom szállóigévé vált a családban. Tetszett a könyv, biztos még többször el fogom olvasni!
P Gréti véleménye:
Kötelező olvasmány volt gimnáziumban, ezért elolvastam, de nem bántam meg. Ez a könyv volt az, amit talán tényleg nem éreztem kötelező olvasmánynak, mivel egy nagyon jó könyv, tele lehetetlen dologgal. Abszurd és egyben groteszk. Végén az őrnagy megölésére nem számítottam, de teljesen egyetértettem Tóttal, idegesítő volt.
Zsolt Mesterházi véleménye:
Egy régi emlék: Egy vetélkedőn, valamikor a nyolcvanas évek közepén, azt a feladatot kaptuk, csináljunk pár perces tévéjátékot egy kortárs magyar irodalmi műből. Volt húsz csapat, de csak két mű jött szóba: Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem és Örkény István: Tóték.
Akkor még egyértelműen az egyik legismertebb és legkedveltebb kortárs irodalmi alkotás volt. Feltételezem ma már kissé kikopott a köztudatból. Kár érte.
Még most, sokadszor újraolvasva is élvezetes olvasmány volt, és még mindig volt olyan, hogy teljesen új gondolatot fedeztem fel, ami eddig elkerülte a figyelmemet.
Bakonyi Zsófia véleménye:
Örkény nálam elérte, amit akart. Igazi fekete humorral van tele az egész mű. Miközben olvastam nem bírtam nem felkacagni, sokszor csak magamban az abszurdnál abszurdabb helyzeteken. A vége pedig. Ott teljesedett ki igazán a fekete humor. Minden boldogság nélkül nevettem fel és csuktam be a könyvet egy keserű és elgondolkodó mosollyal. Még sokági nem bírtam kiverni a fejemből.
Csáki Edina véleménye:
Igazán groteszk! Az elejétől a végéig imádtam, amit nem gondoltam volna. Drámához képest sokat nevettem rajta. Kétségtelenül vártam, hogy mi lesz az Őrnagy sorsa… ha én lettem volna Tót Lajos bőrében, hasonlóan cselekedtem volna. Az egyetlen köszönöm az emelt szintű magyar érettséginek, hogy el kellett olvasni!
Rasztik Réka véleménye:
Magamtól valószínűleg sohasem olvastam volna el, de mivel emelt szintű magyar érettségin szóbeli tétel volt, így elkerülhetetlen volt. A legjobb, hogy nem volt hiábavaló semmilyen szempontból, ugyanis ezt húztam ki, de alapból egy könyv sosem felesleges. Az Őrnagy egy kicsit (nagyon) idegesítő volt, ezért a kedvenc részem, amikor margóvágóval négybe vágják. Tetszett, hogy Tót Lajos nem állt be az „alattvalók” közé.
dr. Molnár Zsuzsanna véleménye:
Én a többséggel ellentétben először olvastam a Tótékat, kötelező olvasmányként a gimnáziumban, s csak utána láttam a belőle készült, „Isten hozta, Őrnagy Úr!” című filmet. Valami hihetetlenül lebilincselő humorral van átitatva az amúgy meglehetősen groteszk cselekmény. Érdemes végigkövetni, hogy a fronton szolgáló fiuknak jót akaró család élete hogyan változik rövid idő alatt diktatúrává, az eddig Tót Lajos tekintélyét elfogadó Mariska és Ágika hogyan fordul az Őrnagy felé, hogyan fordul fejére gyökeresen Tót Lajos élete, és hogyan jutunk el a végkifejletig.
Gintli Júlia véleménye:

A Tót család csak a fronton levő fiuk számára szeretne valami biztonságos beosztást kiügyeskedni, ezért látják vendégül a megtépázott idegrendszerű őrnagyot.
Fogalmuk sincs, hogy hiába adják fel önérzetüket, hiába alázkodnak meg végső tűrőképességükig és azon is túl... A tragédia elkerülhetetlen.
Annak idején Latinovits Zoltán szereplésével láttam filmen a darabot, akkor is, most - olvasva is - katartikus élmény volt.
Sörös Zsófia véleménye:
Örkénytől a Tótékat még gimnazista koromban láttam színházban - az egész történet nagyon jól működött a színpadon (is). A dráma kimenetelének ismerete semmit sem vont le a későbbi olvasási élményemből. A groteszk humorba bújtatott tragédia végig ott lebeg az egész műben és csak arra várunk, hogy mennyi mindent lesz még képes feladni a család, főleg Tót az önbecsüléséből...
Zaják Julianna véleménye:
Sokadszor olvasom, látom, hallgatom. Nem tudom megunni! A humor mögött ott a tragédia. Mariska önzetlen anya, aki mindent megtenne fia életben maradásáért. Ágika rajongó, akit megtéveszt a hatalom. Tóth folyamatosan megalázkodik, szánalmassá válik. Tűrőképességének határán fellázad. Az őrnagy a hatalom kiszolgálója is kiszolgáltatott, a háború torzítja, jellemét, illetve felerősíti zsarnoki énjét. A vége megdöbbentő, groteszk, mint maga az egész mű!
Farkas Renáta véleménye:
A könyvet kötelező olvasmányként kellett elolvasnom a têtelek miatt. Nagyon hamar elolvastam, hiszen rövid műről beszélünk, emellett még érdekes is. Érdekes alak a műben a postás, aki önkényesen dönt mások levelei felett, bár általában jó számdékkal teszi ezt. Sokan mondó mű, érdemes elolvasni, nekem tetszett!
Gönczi Dorottya véleménye:
Sokszor ódzkodok a drámától, valahogy nem az én műfajom, de ezt egy egy ültő helyemben el tudtam olvasni! :) Valami hihetetlen humorral van megfűszerezve ez az elég feszült cselekmény, és sokszor fogtam a fejemet egy-egy újabb húzása után a postásnak. Eközben valahol mégis elgondolkodtat, és mindenki érti, hogy miről van szó. A végén pedig megszületik egy új Mario, akire azt hiszem minden korban számít az ember. :) Egy kellemes délutáni pihenőt köszönhetek ennek a drámának.
Rengei Cintia véleménye:
Érdekes műnek tartom, ugyanakkor kifejezetten zavar, hogy minden amit tesznek (a család), fölösleges erőfeszítés. Ennek ellenére élvezhető volt a mű, és teljesen átlehetett érezni Lajos kínját, aki a szeretett, megbecsült apa és férj szerepéből egy kiutált szerepet kap az őrnagy szemében, akit mint vendég a Tót család befogadott néhány hétre. A vendég teljesen felforgatta a család békés, harmonikus mindennapjait extrém kéréseivel, életmódjával. Ám Tóték mindent megtesznek, hogy fiúk őrnagya a lehető legjobban érezze náluk magát, így hát bármit szeretne az őrnagy ők rohannak teljesíteni, így történik, hogy egy idő után az apa már nem bírja idegileg a kisemmizett szerepet, megőrül, és menekülni próbál. Lajos viselkedése megérthető, ám kissé gyerekes. A nők ügyesen tarják magukat. Mikor végre vége lett a nagy kínoknak, és a család pihenni tudna az őrnagy távozása után, akkor az őrnagy visszajön még pár napra a családhoz, ám ezt már Lajos nem hagyja tétlenül, így jutunk el a megdöbbentő csattanóhoz a végén, ami értelmet ad a könyv elolvasásának. Kiséé morbid a befejezés, semmiképp sem erre számítottam.
Majoros Andrea véleménye:
Két Shakespeare-műnek a címe jutott róla eszembe: a Sok hűhó semmiért, és a Tévedések Vígjátéka. Ez a könyv számomra elképesztően groteszk. Sosem kezdtem volna, hogyha nem lenne kötelező olvasmány így érettségi előtt, de végül is elolvastam. És tudjátok mit? Tetszett. Nem lesz a kedvencem, de nem volt rossz. Inkább sajátos és egyedi. Tulajdonképpen sok mindenről szól ez a mű: a háború szörnyűségeiről, és borzalmairól, bár ez sosincs kimondva. Hogy a háború hogyan ronthatja meg az egészséges, jó szándékú emberek lelkét. Varró őrnagy egyáltalán nem volt rosszindulatú, csak katona lévén hozzászokott ahhoz, hogy mindig mindenki feltétlenül teljesíti a parancsait. Nem akart alkalmazkodni, hanem elvárta – sőt, természetesnek vette –, hogy mindenki úgy gondolkozzon, azt szeresse csinálni, amit ő is szeret. Valószínűleg ő is háborúba rokkant bele, hiszen többé-kevésbé üldözési-mániája volt. Tóték két okból lesték minden kívánságát: egyrészt, hogy a fiuknak, aki a fronton szolgált, jó sora legyen később, másrészt, mert jó vendéglátók akartak lenni. A gesztusok később kényszerré váltak, nagyon groteszk módon felfogva a ház egy aprócska diktatúrává változott, amíg az őrnagy ott tartózkodott. A feleségnek és a lánykának, Mariskának és Ágikának eddig sem volt nagyon saját véleménye, hanem mindig Lajosra támaszkodott, őt istenítették – ez a része mondjuk nem tetszett -, ám végül ők is az őrnagyhoz pártoltak. Tót úr szeretett volna az elején megfelelni, de mivel még a maga ura volt, képtelen volt rá, ezért el kellett hagynia a gondolatait, a szokásait, a testmagasságát(!) ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni ebbe az új világba.
Én a legjobban Thomas Mann: Márió és a varázsló című művéhez tudnám hasonlítani.
Seres Mária véleménye:
Kötelező olvasmány volt. Amilyen nehezemre esett belekezdeni, annál jobban tetszett. Nagyon jókat nevettem rajta, az egész komikusan abszurd. Így olvasás után nekem is kedvem támadt dobozolni egy kicsit.
Jankovics Gréti véleménye:
Kötelező olvasmányom volt a tételek miatt, de hát, végül is elolvastam. Soha nem voltam nagy dráma rajongó, valahogy nem tudom igazán beleélni magam a történetbe. Vannak ritka kivételek, de ez nem volt az igazi. Az egyperces novellákat jobban szeretem az írótól. Azok igazán jópofák.
Balogh Edina véleménye:
Olvasni is szerettem és színházban is megnéztük, kedvelem Örkény humorát.