ADATLAP
Törékeny
Egy törékeny kislány, egy összetört anyai szív. Egy házaspár mindennél jobban szeretne kisbabát. Nagy nehézségek után végre meg is születik Willow, aki sajnos súlyos csonttörékenységgel jön a világra. Hat éves koráig hetvenöt csontja törik el, még egy tüsszentés is életveszélybe sodorhatja. A család békéjét óhatatlanul is felborítja az állandó riadókészültség: az édesanya előző házasságából származó lánya egyre veszélyesebb módon igyekszik felhívni magára a figyelmet, a korábban boldog életet élő pár összekap minden apróságon, és az anya által elindított kártérítési per alperese pedig éppen egyetlen és legjobb barátnője. A világhírű amerikai bestsellerszerző új regénye megmutatja, milyen könnyen elszakad a szeretetből és öncsalásból, kegyes hazugságokból és elhallgatásokból szőtt háló, és a zuhanás után rájövünk, milyen törékeny az életünk...
Szántó-Jávor Adrienn véleménye:
Kényes téma, vegyes érzésekkel olvastam a könyvet, bár végig lekötött. Bosszantott, hogy Charlotte nem veszi észre Amélia magányát, de azt gondolom egy ilyen család helyzete és érzelmi világa igazi hullámvasút és mindenkit megváltoztat. A könyv vége nem lepett meg, számítottam rá, a hogyant persze nem tudtam.
i d véleménye:
Túlságosan könnyű volt beleképzelnem magam a történetbe. Túlságosan fájt. Sajnos pontosan tudom, milyen egy halmozottan sérült gyermek "normális" testvéreként felnőni. Láttam a szüleimet egyensúlyozni a munka és a gyereknevelés között. Láttam, hogy a szívük szakadt meg minden egyes kórházi látogatásnál, a nem megfelelő szakemberek, körülmények, és ellátás miatt. Próbáltak megadni nekünk mindent, amit csak lehetett, de az anyagi teher máig túl nehéz, mivel a kerekesszék, a gyógyszerek és társaik még némi állami támogatással is egy vagyonba kerülnek. Ennek ellenére gyermekfejjel nehéz volt megemészteni, hogy az osztálytársaknak miért jut több, nekik miért nem kell a szabadidejüket otthon, bébiszitterkedéssel tölteni, ők miért utazhatnak nyaralni. Igazságtalannak tűnt, hogy míg mások folyton a plázát járták új ruhák után, nekünk egy fagyi is kihívásnak számított. Vagy, hogy a ballagásom, a születésnapjaim, és a "magánéleti" gondjaim mindig a háttérbe szorultak a kevésbé fontos dolgok közé. Akkor jogosnak tűnt, most már kicsit önzőségnek. S bár én akkor csak gondolatban adtam hangot ennek, teljesen átéreztem Amelia karakterét. Túl hamar kellett felnőnünk mindkettőnknek.
A szülőket megértettem ugyan, de nem voltak szimpatikusak. Mintha szemellenzővel közlekedtek volna, meg sem próbálták megérteni a másikat. Az ügyvédes szál pedig megint teljesen felesleges és kiszámítható volt.
Az a bajom Jodi Picoult műveivel, hogy egy kaptafára készülnek. Van egy remekül megválaszott, nem hétköznapi téma (ami elgondolkodtató és megosztó), és egy közepes kivitelezés. A történet vége csak az első elolvasott könyvnél meglepő, a többinél borítékolható a "nagy csavar" az utolsó pár oldalon. Emiatt számomra túlságosan erőltetett, hatásvadász a legtöbb műve.
Lukácsné Velősy Dóra véleménye:
Nagyon megrazo konyv!!!
Sok szemszogbol, sok sulyos dontret meghozo ember eletet kiserhetjuk vegig. Minden oldalon atelve azt a fajdalmat es.kuzdest, amit ok ateltek. Szeretem ezt az ironot, nagyin szepen fogalmaz, nagyon jol felepitett konyvei vannak, ezzel se volt maskepp. Le se birtam tenni, tudnom kellett, hogy alakul a sorsuk. De soha tobbet nem akarom elolvasni, es mely erzesu embereknek sem nagyon ajanlom. Kicsinal :)
Szalai Adél véleménye:
Imádom a könyveit, nem volt másképpen ezzel se, letehetetlenek, és mindig várom a végén a csavart, de általában mint most is sosem az amire gondolna az ember. Szívszorító történet, vagy családi dráma. Nem lehet könnyű egy beteg gyermekkel és azt hiszem aki nincs ebbe benne nem is nyilatkozhat róla érdemben. Elgondolkodtató mindenesetre, nem lehet elég okos az ember, lehet ahogy ma cselekednék, holnap már máshogy gondolnám.
Jakabné Rácz Ildikó véleménye:
Szívszorító történet, meglepő, önfeláldozó befejezéssel...nem tudtam letenni! Az írónőre jellemzően több szemszögből meséli el a történetet...Minden érintett személy nehéz sorssal küzd, de mégis mindenkinek más a legfontosabb...hiába közös a cél....
Zaják Julianna véleménye:
Nagyon elgondolkodtató, megrázó könyv! Mindig megrendítő beteg gyermekekről olvasni! Elképzelni sem tudom, mennyi szenvedésen ment keresztül ez az okos, érzékeny kislány! A nővére, Amelie szenvedése, aki a húga szeretete és a féltékenység, mellőzöttség érzése között őrlődik, ugyancsak szívszorító! Az édesanya indokai, ha nem is szimpatikusak, de érthetőek, szeretné megteremteni beteg gyermeke anyagi biztonságát. Ezzel azonban olyan lavinát indít el, ami majdnem mindent, ami az életben fontos elsodor! A történet vége, végtelenül szomorú, nem tudok vele megbékélni!
Kovácsné Pécsy Katalin véleménye:
A nagy kihívásra választottam ezt a könyvet, abba a kategóriába, hogy sírtam rajta. Hát most már nem módosítok, de egyáltalán nem volt sírhatnékom, se közben, se a végén. A téma érdekes volt, de egész végig érthetetlen volt számomra, hogy az írónő miért így írta meg. Valahogy nekem nem volt életszerű. Két ember, aki nagyon szereti egymást, ráadásul beteg gyereküket nagy odafigyeléssel és szeretettel nevelik, nem indítanak egymástól függetlenül, vagy egymás ellen pert. Vagy megegyeznek, hogy a pénz miatt belemennek ebbe az egyébként komoly dilemmával járó perbe, vagy úgy döntenek, hogy nem vállalják be, inkább nélkülöznek (ez utóbbi szerintem a ritkább) Egyértelmű, hogy a férj is tudta, hogy a pénz miatt ment a felesége bele a perbe, akkor meg nem értem, miért ítéli el álszent módon. Mindenki, aki ismerte őket. látta, hogy micsoda odafigyelést és önfeláldozást igényel egy ilyen beteg gyerek nevelése, és azt is mindenki tudja, hogy ehhez milyen sok pénzre van szükségük, miközben plusz munkát nem tudnak vállalni. Elég szomorú, hogy ilyen módon kell, vagy lehet pénzhez jutni ebben az esetben.
Aztán amikor már azt gondoltad, hogy a sok érthetetlenség után, a per megnyerése után végre minden a helyére került, és végre élhetnek nyugodtan, akkor az írónő csinált egy olyan véget, amivel mindezt összerombolta. Annyira érthetetlen, hogy miért volt erre szükség, hogy ezen sem tudtam sírni.
Berta Szilvia véleménye:
Nem okozott csalódást ez a könyve sem, bár ugyanarra a kaptafára készült, mint a többi. Érdekes és érzékeny téma választás, sodró lendület, szerethető (vagy legalább megérthető) jellemek, váratlan, csattanó szerű befejezés. Ajánlom mindenkinek, aki szereti Jodi Picolult írásait.
Sinka Zsuzsi véleménye:
Jodie Picoult most sem okozott csalódást. Egyszerűen nincs olyan írása, amit le lehetne tenni. Minden írása érdekes, és lehet azzal vádolni, hogy ugyanolyan, de szerintem mindet érdemes elolvasni. Olyan témákat feszeget, amikről komolyan elgondolkodik az ember, hogy hasonló helyzetben mit tenne. Vajon mi a fontosabb? A barátság vagy az anyagi biztonság, miközben a gyermekünknek hazudunk (vagy nem), hogy egyáltalán vállaltuk-e volna úgyis, ha tudjuk, hogy beteg. Nem tudnék helyes választ adni.
Király Erika véleménye:
Én nagyon szeretem Jodi Picoult-t, a magyarul megjelent könyvei közül ez volt az egyetlen, amit még nem olvastam. Nem csalódtam most sem, a kellő izgalom és a kellő lélektan a Törékenyben is megvan. Különösen jó, amikor gyerekek szájába adja a történetet, alig vártam azokat a részeket, ahol a tizenkét éves Amelia mesél tovább. Szívszorító és érdekes. Talán ha kritikát kellene megfogalmaznom, akkor annyi csak, hogy nekem mindegyik regénye kicsit ugyanolyan. Emlékezetemben is csak azért tudom különválasztani őket, mert mindegyikben külön témát választ. De a könyvek felépítése, szerkezete, emiatt számomra a hangulata is egyforma. És ennyi Jodi Picoult olvasás után bizony már a sztori sem tud meglepni, a csattanók is csak halkan puffanak egyet a végén. Ettől függetlenül mindig jó vele újra találkozni. Már csak azért is, mert mindegyik története után, amikor az ember becsukja a könyvet, valami olyasmi jön, hogy bizony, bizony, ez a nő ismét bebizonyította nekünk, hogy az élet sosem feketefehér. Én ajánlom mindenkinek.