ADATLAP
Tündérmese kis szépséghibával
Ez a könyv nem egy tipikus történet a rákról, nem megható, szívbe markoló vagy lírai. Ez a könyv egy 33 éves lány igaz története, aki immár negyedik éve küzd a méhnyakrákkal. Egy valódi, hús-vér ember vallomása az élet olyan kérdéseiről, amikről nem szoktunk beszélni. Szükségletekről, szexről, szenvedésről és vidám pillanatokról, feladásról és talpra állásról. Arról, hogyan lehet akár két sztómával is teljes életet élni, hogy miért fontos a testünk ismerete és az önvizsgálat, vagy hogy mivel segítheti és mivel nehezítheti a környezet egy rákos beteg életét.
Dóra csatája még tart, de egy dolog már eldőlt: ő élni akar, és ezért bármit hajlandó megtenni.
Mittelholcz Dóra több mint egy évtizedes újságírói múltja már bizonyította írói kvalitásait, a könyv műfajával azonban korábban nem próbálkozott. Barátai unszolására vállalta, hogy papírra veti küzdelmét a méhnyakrákkal. Célja ezúttal is ugyanaz, mint újságíróként: az emberek tájékoztatása és motiválása, csak most nem a mások példáján, hanem a saját személyes történetén keresztül.

"Vannak pillanatok az életben, amikor az ember kénytelen elgondolkozni, hogy mit is jelent valójában erősnek lenni.
Vajon akkor vagyok erős, ha vállalok megint egy nagyműtétet, amiről egyelőre semmit sem tudunk, de benne van a pakliban, hogy utána már tényleg csonka leszek? Fogalmam sincs, hogy azt fel tudnám-e dolgozni valaha. Arról nem is beszélve, hogy újra hihetetlen szenvedéseknek tenném ki magamat és a családomat is, akiknek megint rámenne az összes szabadsága, hónapokig megint nem élhetnék a saját életüket…
Vagy akkor vagyok erős, ha inkább megkímélek mindenkit, és azt mondom: köszönöm, ezt már nem kérem? Emelt fővel elfogadom, hogy nekem ennyi adatott meg, az utolsó pillanatig megpróbálok boldogan élni, és nekik is szép pillanatokat szerezni…"...
Bali Mária véleménye:
Letehetetlen!
Közvetlen hangon megfogalmazott vallomás a betegségről, az élni akarásról! Ahogyan Dóra élte a mindennapjait, amikor jobban volt, és ahogyan küzdött, amikor rosszul, elgondolkodtat azon, hogy mi is a fontos valójában, milyen értékekre kellene odafigyelnünk, és milyen emberi kapcsolatokra érdemes időt szentelnünk.
Csengele véleménye:
Nagyon magával ragadott a tortenet. Sok mindent tudunk a rakrol, de azert enyire lecsupaszitva a tortenet nagyon megrazo es elgondolkodtato. Hihetetlen tortenet a harcrol, es szomoru hogy meg sem sikerul.
Gálné Török Ágnes véleménye:
Nagyon szomorú történet. A rákkal való küzdelemről szól, milyen szenvedéseket kell átélnie egy fiatal lánynak. Emberfeletti kínokat kellett átélnie, és küzdött folyamatosan az életéért,hogy ne győzze le a néma halál. Ajánlom azért hogy megismerjük a rákos betegségek gyógyításának hátterét, a betegek életharcát, a kitartásukat és életörömüket. Szívetfájlaló könyv, de ezt is ismernünk kell.
Hegedűs Henriett véleménye:
A rák egy nagyon érdekes, különleges dolog. Borzalmak borzalma is egyben. Az emberek félnek tőle, mert sunyi, alattomos és végzetes. Hajlamosak vagyunk mindennek okot keresni és egyszerű miértjeinkre azt gondoljuk még egyszerűbb a válasz. De a rákra nincs válasz, hogy miért én, ő, vagy te. A küzdelem annyira egyéni, mint maga az élet. Ennek ez volt az egyik variációja.
Krénusz Józsefné véleménye:
Nagyon régóta halasztgattam ezt a könyvet. Bevallom féltem tőle. Tegnap a kezembe vettem, és nem is tudtam letenni amíg a végére nem értem. Nem is tudom milyen szavakkal jellemezném, és, hogy tetszett-e? Szerintem ez a könyv senkinek sem tetszik (nyilván a végkifejlet miatt). Ezt a könyvet egész egyszerűen kötelező olvasmánnyá tenném. Egyrészt, azért mert igenis vigyázzunk magunkra. Másrészt, hogy sok ember ráébredjen milyen az erős nő valójában, milyen a kitartás, az akarat.
Rasztik Réka véleménye:
Hihetetlenül megrázó. Nem tudom szavakban leírni, amit olvasás közben éreztem. Szomorú, dühös, kiábrándult, reménykedő is voltam. Ez a könyv olyan maradandót nyújt, amit nem lehet csak úgy elfelejteni, beférkőzik a gondolataidban és ott marad. Hogy te is bármikor ilyen helyzetbe kerülhetsz, hogy a sors nem válogat. Nagyon sajnálom Dórit, példaértékű a kitartása, a pozitív gondolkodása. Köszönjük, hogy megírta ezt a könyvet. Ebben mutatkozik meg, hogy a végsőkig ki kell tartani, ahogyan ő is tette.
Simon Csilla véleménye:
Úgy kezdtem olvasni, hogy tudtam, a történet nem hepienddel végződött. A rák legyőzte őt. Itt maradt nekünk ez a könyv, hogy emlékezzünk rá, és tanuljunk az élni akarásából. Dóra olyan könnyedén írt a műtétek utáni szenvedéseiről, hogy eszembe sem jutott sajnálkozni rajta. Úgy fogalmaz, hogy érthetővé teszi a problémát.
"Szakemberek állítják, az időben felismert és kezelt méhnyakrák gyógyítható, ma ebbe egyetlen nőnek sem lenne szabad belehalnia."
Bacskó Barbara véleménye:
Nem a könyv ríkatott meg, hanem a "fiktív" vég. Mittelholcz Dóra ma már nincs közöttünk, de mégis. Az egy dolog, hogy nagyszerűen fogalmaz - sziporkázik, és egy pillanatig sem sajnáltatja magát. De küzd, akar, hisz. Azt hiszem, ez az, ami sok emberből hiányzik. Köszönjük, Dóra!
Bankó Sarolta véleménye:
Megrázó történet egy csodálatos nőről, nőtől, ami sajnos igaz, és mint tudjuk, nem végződik happy enddel. De Dóri felhívta a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára! Soha nem adta fel, még akkor sem, amikor már szerintem tudta, hogy nincs remény :( . Nyugodj békében, üzeneted sokaknak ad erőt és bátorságot.
Kasza Györgyi véleménye:
Amikor olvastam hogy Dóra beteg és könyvet fog írni elhatároztam , hogy az Ő könyvét megveszem. Könyvespolcomon van , és ha a könyvre nézek eszembe jut az emberi küzdés.
Köszönjük , hogy a gondolataidat megosztottad velünk !
Mihók Kinga véleménye:
Döbbenetes könyv. Egyrészt azért,mert Dóri kendőzetlenül,hiheteten nyíltsággal és őszinteséggel mesél a betegségéről,ellensúlyozva ugyan egy kis humorral,amelyen olykor felnevettem,de ugyanakkor számomra szívbemarkoló is volt.
Hihetetlen az a lelkierő,élni akarás,amiről Dóri tanúbizonyságot tesz.Na meg a pozitív hozzáállás,az utolsó utáni szalmaszálba való kapaszkodás.És döbbenetes azért is,mert egyáltalán nem szépíti az egészségügy állását.
Más okból kifolyólag,de én is "élveztem" egy kórház vendégszeretetét,ahol sajnos nagyjából ugyanazt tapasztaltam,mint Dóri,annyi különbséggel,hogy az én esetemben a dokik is lelketlenek voltak.
Megnéztem (talán az utolsó) interjút vele.Annyira ki volt békülve a sorsával,hálás volt azért,amije volt,nem okolt senkit a betegsége miatt...azt hiszem mindnyájan tanulhatunk Tőle...
Edit Béres véleménye:
Nagyon megható történet! Az gondolom Dóri elérte a célját: felhívta a figyelmet a szűrés fontosságára. Egyik percben sírhatnékom volt olvasás közben, másikban hangosan felnevettem. Minden tiszteletem az övé. Nyugodj békében, Dóra! :(
Gaál Emese Dorottya véleménye:
Teljesen magával rántott ez a könyv. Több napig olvastam, mert féltem minden sorától, és emiatt nem tudtam magam rávenni, hogy olvassam. A hatása alatt vagyok még most is. Ez a könyv minden nőnek kötelező olvasmány. Egy igazi, erős Nő története, aki mindent megtesz a gyógyulás reményében, és nem fél az öniróniától sem, sajnos a történet végét mindannyian ismerjük már...
Pocsai Zsanett véleménye:
Nagyon magával ragadó történet, aminek a végét már sajnos ismerjük. Nyugodjon békében szegény Dóra, aki ennyit szenvedett, mindhiába. Ez egy olyan könyv, ami kirángat a komfortzónából. Fáj olvasni, mégis kell, mert ismerni szeretném a küzdelmet, elhitetni magammal, hogy én megbirkóznék vele. Kicsit hipochonder vagyok, szeretek szenvedni. Azt nem mondhatom, hogy tetszett a könyv, csúnya lenne. De mindenképpen szükség van az ilyen könyvekre, hogy megismerjük a halálos betegségeket. Vagyis megpróbáljuk megismerni.
Trauzál Andrea véleménye:
Nem, ez nem egy szépirodalmi mű. Sokkal több annál. Egy véresen komoly betegséggel küzdő lány kendőzetlen őszinteséggel, néhol fanyar humorral elmesélt története. Ha nem tudnám, mi történt Dórival, talán más szemmel olvastam volna a könyvet. Nem volt bennem az az izgatottság, vajon mi vár rám az utolsó oldalakon.



Annyi idős vagyok, mint Dóri volt, mikor megtudta, hogy beteg. Jómagam évente megyek szűrésre, már hosszú ideje, mert ennyivel tartozom magamnak, a kislányomnak, a férjemnek. És ezt tanácsolom mindenki másnak is.

Elgondolkodtató dolgokról olvashatunk, mint pl. a rendszeres ellenőrzések, de a biztonságos szex témája is előkerül, és ezek olyan dolgok, amik mellett nem mehet el csak úgy az ember.

Remélem, hogy aki kézbe veszi ezt a vallomást/élettörténetet, az leül egy kicsit és átgondolja az életét. Sosem lehet tudni, és sosem állhatunk úgy a dolgokhoz, hogy „Á, ez velünk sosem történhet meg.” Pedig éljen bárki bármilyen életet, a rák nem válogat. Igenis lehetünk mi a következők a sorban.

Komoly témát taglal az írás, és talán ezért is, amikor némely humorosabb részen elnevettem magam, elszégyelltem magam. De komolyan. Hiszen milyen jogon nevetek, amikor ez a lány ilyen szörnyűségen ment keresztül? Még akkor is, ha neki Sz ügynök és a többiek elfogadása humorral keverve adott egy kis megnyugvást? Hogy könnyebben elfogadja a dolgokat.

Ez a könyv rengeteg mindent ad, talán mindenkinek mást és mást. Én azt mondom, hogy a teljesen természetes kételkedés és harag mellett, amit Dóri érzett, reményt, erőt és hitet mindenképpen. Bízni kell, és képességeinkhez mérten erősnek lenni.

A vége… Igen, nincs konkrét lezárás, de hát minden könyvet lehetne unalomig folytatni, hiszen ott a jövő. E könyv végében ott a hit és a remény.
Kindner Anna véleménye:
Az igazat megvallva, ettől a kategóriától tartottam a legjobban. Azt gondoltam hogy egy memoár száraz, unalmas könyv lesz, de nagyot tévedtem.
Mittelholcz Dóra könyvét a könyvesboltban egy akció keretében vettem meg, de egyáltalán nem bántam meg.
Szellemesen, lényegre törően, kendőzetlenül írja le a saját történetét. A téma egyáltalán nem könnyű, mégis voltak olyan részek a könyvben ahol könnyeztem a röhögéstől. Kati megsétáltatása vagy Sz és H ügynök munkássága könnyeket csalt a szemembe.
Nekem kicsit túl hamar lett vége a történetnek, utána is fogok nézni hogyan folytatódik az írónő élete, miután végleg eldöntötte, mint lelkileg mint testileg, hogy ő bizony nem adja fel és élni fog. Utánanéztem és szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy az írónő sajnos tavaly októberben meghalt.
Réka Babarczi véleménye:
Minden nőnek kötelező olvasmány lenne, még akkor is, ha fél, ha nem meri, ha szíven üti. A könyv olvasása után napokig gondolkodtam. Fontos téma, nem mehetünk el mellette! Minden tiszteletem Dóráé, aki végigcsinálta, leírta, megosztotta velünk, nőkkel. Mindenki felelősséggel tartozik magáért, éppen ezért fontos ez a könyv minden nő számára.
Tóth Tímea Angéla véleménye:
Borzalom, borzalom, borzalom! Egy nap alatt a végére lehet érni, de konkrétan zsongást okoz. Azóta interjúkat olvastam Dórival, megnéztem mi a sztóma. De a borzalom itt az egészségügy. Nincsenek erre szavak. Es a fájdalma... nincsenek szavak. Nem tudsz véleményt mondani, mert igaz minden szava. Empátia miatt szerintem kötelező. Mindenki megtanulja értékelni azt a kicsit ami van
Farkas Natália véleménye:
Tragikus.. nehéz írni róla. Minden tiszteletem Dóráé és a családjáé, nem mindennapi küzdelem volt ez. Csodálatos hogy a gondok ellenére végig kitartott és pozitívan szemlélte az életet. Igazi példakép lehet azoknak akik hasonló gondokkal küzdenek.
Nyugodj békében Dóra!
P. Nilla véleménye:
Alig találok szavakat. Nagyon kemény történet. Ijesztő, mert tudjuk, hogyan végződött, mert tudjuk, hogy ami benne van, bárkivel megtörténhet. Bárkivel. Velünk is. Hihetetlen az erő, a kitartás, mind a családtagok, mind Dóri részéről. Nem tudnám még egyszer....
Kasza Dóra véleménye:
Szomorú történet, mely jól bemutatja, hogy a sors sokszor igazságtalan. Minden tiszteletem Dórié, illetve a hozzá hasonló beteg embereké, akik így szembe tudnak nézni egy komoly betegséggel. Dóra akaratereje, kitartása és pozitív hozzáállása hihetetlen volt ebben a helyzetben, és nem lehetett könnyű az sem, hogy ezt ilyen nyíltan leírja. A könyv végén már nekem is kijöttek a könnyeim. :(
Kis Lilla véleménye:
Valahogy nem jönnek a szavak. Akinek van a környezetében olyan, aki ugyanezeket a meccseket játsza vagy játszotta le, az tudja a legjobban, hogy minden egyes hangulat ingadozás, remény és reményvesztettség így zajlik. Azt mondják, van akinek meg kell halni, hogy mások értékelni tudják az életet. Neki talán meg kellett írni ezt, hogy mások értékelni tudják az életet...
Králik Anett véleménye:
Igazából, ez a könyv sok mindenről szól. De szerintem nem kell elakadni annál hogy szegény Dóri méhnyakrákos volt. Igenis észre kell venni hogy milyen pozitívan állt az élethez, hogy mindig reménykedett, hogy szinte mindig félig telinek látta azt a bizonyos poharat. Ha mást nem is akarsz akkor legalább ennyit tanulj ebből a könyvből. A másik hogy nem érdemes magadba fojtani a dolgokat mert annál nehezebb, ha van kivel, akkor beszéld át vele hogy más nézőpontból is ráláss az eseményekre. Sokat segíthet. Ahogyan a humor is... Könnyebb elviselni egy nehéz napot úgy hogy közbe próbálsz nevetni. Szerintem ezekre is tanít ez a könyv. Igen arra is nagyon oda kell figyelni hogy mi van az egészségeddel....Nyugodj békében Dóra!!!
Szauer Emese véleménye:
Egész komoly könyv. Sokszor sírtam rajta, átérezve minden szörnyűséget amit átélt.
Könnyen olvasható, igazi modern könyv.
Nagyon tetszett a címe....nagyon találó és csodálatos, hogy ezt a címet választotta vagy találta ki az írónő.
Megható történet. Örök példakép. Nyugodj békében Dóra!
Papp Dóra véleménye:
229 oldalt kibírtam könnyek nélkül, leginkább káromkodásokat mormoltam el olvasás közben, de az utolsó oldalon eltört a mécses.
Nagyon szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik közelebbről ismerhették ezt a végletekig kitartó lányt. Nem is igazán tudom, mit lehet ezen kívül mondani vagy írni.
Nyugodj békében, drága Dóra.
Szaniszló-Bosznai Sára véleménye:
Csodálatos, hihetetlen, tragikus. Ezek a szavak jutottak elsôként eszembe, de ez a könyv sokkal több annál. Minden nônek érdemes lenne elolvasni, hiszen tényleg rávilágít arra, hogy milyen fontos a rendszeres orvosi szûrésekre eljárnunk. Az író ráadásul el is ment évrôl-évre, de mivel egy ritka betegségben szenvedett, ezért sajnos legyôzte Ôt ez a borzasztó kór. Fantasztikus, ahogyan a három év történéseit leírja, annyira olvasmányos és közvetlen, hogy végig azt éreztem, hogy közeli ismerôs a "fôszereplô". Szerintem a hasonló betegséggel küzdôk családtagjainak is segítséget nyújthat a könyv. Elképesztô, hogy azok után amiket ez a lâny hónapról-hónapra átélt, mennyi energia, humor és életszeretet volt benne. Szívbôl sajnálom, hogy elment, a családjának pedig kitartást kívánok.
Varga Ildikó véleménye:
Sokkoló történet, de nagyon megható is. Betekintés egy fiatal nő életébe, küzdelmeibe, a magyar egészségügybe. Dóra humora, betegségéhez való viszonya, élni akarása (bár már tudtam, hogy itt nem lesz happy end) tiszteletet érdemel. Egy ismerősöm ugyanezeken ment keresztül. Így, az ő szenvedéseit is újra átéltem. Borzasztó, hogy egy fiatal élet így érjen véget!
Duleba Marianna véleménye:
Ez az a könyv, amit a kezedbe veszel és nem tudod lerakni. Dóra története megrendítő számomra, mégis itt-ott megnevettetett a humora. Az a kitartás és élni akarás sok embernek erőt adhat. Minden tiszteletem az övé! Biztos, hogy ezentúl rendszeresen járok szűrővizsgálatokra...
Békés Barbara véleménye:
Megdöbbent és letaglóz az az őszinteség, ahogyan Dóra megírta ezt a könyvet. Ahogyan leírja szenvedését, valóban olyan dolgokba belemenően, amire nem is gondolna egyébként az ember. Az az erő, akarat, és küzdés amivel ő végigcsinálta...csodálatos. Egy nap alatt elolvastam.
ninjaaflo véleménye:
Egy ültő helyemben olvastam el ezt a megdöbbentő könyvet. Engem sokkolt. Szerencsére még nincs tapasztalatom a rákkal kapcsolatosan, a könyv olvasása közben ezért többször is hálát adtam. A történet, a HPV vírus megkapása megrendítő, ahogyan az egész írás az. Nagyon tárgyilagosan, belülről megélve olvashatunk a betegség különböző fázisairól ugyanúgy, mint Dóra lelkiállapotáról vagy a kórházi személyzet hozzáállásáról.