ADATLAP
Tüskevár
Az ifjúsági irodalom klasszikus regénye felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Kis-Balaton vízi világában. Ez a nyár sok mindenre megtanítja a két városi fiút, akik az olvasóval együtt fedezik fel a természetes életmód emberformáló, de néha kegyetlen törvényeit. El lehet mesélni egy nyarat, de egészen sehogy sem lehet elmondani - vallja a szerző; az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság azonban nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság... amint a Tüskevár is örök olvasmány marad minden korosztály számára....
Pavlényiné Boza Anita véleménye:
A történet röviden: Tutajos és Bütyök a Kis-Balatonnál töltenek egy nyarat, ahol a városi fiúkból igazi ember lesz.

Véleményem: Olyan szép, hogy oldalakon keresztül bőgtem olvasás közben. Iskolában kötelező volt, el is olvastam anno, de nem emlékeztem rá, szerintem ez az a könyv, ami korán kerül a gyerekek elé. A mondanivalóját, szépségét csak felnőttként lehet igazán megérteni. Az embersége, a karakterek, a táj-, és állatleírások..... minden betűjéből érződik a természet szeretete. Hihetetlen olvasmányélmény, az egyik legszebb könyv, amit idén elolvastam.

5/5**********************************************
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Negyedikes voltam amikor iskolát váltottam. Nehezen zárkóztam fel és illeszkedtem be. Abban az évben volt kötelező olvasmány a Tüskevár. Akkora lemaradásom volt, hogy minden időmet a felzárkózás tette ki, ismerős volt pár mondat, de a lényeg, hogy nem sikerült elolvasnom. Annyira nem bánom, mert úgysem értettem volna meg rendesen 9-10 évesen, és a legtöbb kötelezővel így voltam. Miért érzem úgy a mai napig, hogy nem jól vannak a kötelező olvasmányok kiadva, nem veszik figyelembe a korosztályokat? Most, ennyi idősen olvasva, nosztalgikus volt a nyári szünet utolsó napján koptatni az iskolapadot, majd a szünetben horgászni és vadászni Tutajossal és Bütyökkel. A berek leírása gyönyörű, végig láttam magam előtt. És a legfontosabb: nem hal meg benne egy szereplő sem, amit ugye nem lehet elmondani sok kötelezőről.
Krénusz Zsófia véleménye:
Már gyerekkoromban is elkellett volna olvasnom, de nem tettem. Hogy miért?Most már nem tudom, de nagy hiba volt! A történet magavál ragadó, és bemutatja, hogy milyen volt az élet a szüleim, nagyszüleim idejében. Imádtam minden sorát. És biztos, hogy ezt a könyvet még előfogo, venni. Csak ajánlani tudom.
Gáspár Zsuzsanna véleménye:
Ez az a mű, aminek olvasása közben őszintén elgondolkodtam a hazatérésről (Aztán a folytatása, A téli berek). Annyira közelinek irja le a berek életét, mindennapjait az élővilággal, a tájjal, hogy szinte ott érzem magam. Közben tanit, az életre, a természet szeretetére, óvására. És volt, ahol hangosan felröhögtem Tutajos kalandjain.
F Lívi véleménye:
A NAGY klasszikus! Édesanyám kedvenc könyve. Többször elolvasva, filmes változata is számtalanszor megnézve.... :)
Nem lehet megunni a régebbi korban játszódó történetet. Látni, milyen volt x évvel ezelőtt, nagyszüleink korában. Ahogy éltek, dolgoztak a földeken... és ahogy ebbe a vidéki életbe belekóstolnak a városi gyerekek. Felfedezve a természetet, annak szépségeit, új emberi kapcsolatokat, érzéseket, mely által "felnőnek".
F Lívi véleménye:
A NAGY klasszikus! Édesanyám kedvenc könyve. Többször elolvasva, filmes változata is számtalanszor megnézve.... :)
Nem lehet megunni a régebbi korban játszódó történetet. Látni, milyen volt x évvel ezelőtt, nagyszüleink korában. Ahogy éltek, dolgoztak a földeken... és ahogy ebbe a vidéki életbe belekóstolnak a városi gyerekek. Felfedezve a természetet, annak szépségeit, új emberi kapcsolatokat, érzéseket, mely által "felnőnek".
Krénusz Józsefné véleménye:
Gyerekkorom egyik kedvenc könyve. Ennyi idő után ugyanúgy élveztem minden oldalát. Nosztalgikus volt, újra előhozta bennem az emlékeket, a gyermeket. Nehéz tárgyilagosan értékelni, ezt a könyvet mindenkinek kötelező lenne elolvasnia.
Bérci Zsanett Diána véleménye:
Igazából nekünk ez a könyv sohasem volt kötelező olvasmány, csak ajánlott.. Sohasem olvastam, de most... és nagyon tetszett.. A nyelvezete, a humora, az egész történet nagyon egyben volt. Folyamatosan ott " voltam" Tutajossal és Matula bácsival. Átéltem és az az érzésem, hogy most is át szeretném élni a kalandjaikat. Felnőttként is. Szeretnék elmenni a berekbe..Állítólag létezik... Akkor pedig itt az idő... :))
Varga Gréta véleménye:
Az első gondolatom, az volt amikor az első 60 oldalt elolvastam, hogy ezt eddig miért nem olvastam el? Azt viszont tudom, hogy gyerekként nem élveztem volna így, mint most, sőt! Gyönyörűek a leírásai, egyszerűen az ember ott akar lenni, ő is részese lenni az eseményeknek. Valami fantasztikus írás, nagy kedvenc lett!! :) Fekete István művei eddig a Vukon kívül kimaradtak az életemből, de szinte biztos, hogy még 2-3 regényére ráveszem magam. Könnyed, kellemes kikapcsolódás.
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Általános iskola negyedik osztályában választhattunk, mit szeretnénk olvasni: Tüskevár vagy Lassie hazatér. Átlagos diák lévén a vékonyabb könyvet választottam, így a Tüskevár idáig várt rám (a 2012-es filmet láttam, lenyűgöző a képi világa).
Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, az volt az első gondolatom, hogy ezt teljességében egy 10 éves diák nem értheti. Nem értheti az átmeneteket a valóság-ábránd-álom leírása között, nem értheti meg a szöveg nyelvi humorát, illetve valószínűleg sok kifejezést sem ért meg belőle - és itt nem a nyelvjárási formákra gondolok.
Féltem a könyvtől, hogy unalmas lesz a sok leíró résszel, de indokolatlan volt a félelmem. Igazán el tudott varázsolni Fekete István, élvezetes stílusban mutatja be a természetet.
Matula bácsi személye maga is elvarázsolt; nem bánnám, ha több ilyen ember lenne, aki csak akkor és csak annyit mond, amennyit szükséges, és sosem kell kételkedni a szavában.
Kratochwill Fruzsina véleménye:
Fekete István híres a hosszú leíró részekkel kiegészített regények írásáról, melyek alapos természetismereti megfigyelésekre épülnek. Kötelező olvasmányként annak idején 10 évesen nehezemre esett olvasni pont a hosszú leíró részek miatt, melyeket rendkívül untam. Így szégyenszemre kb. az utolsó 50 oldalt nem olvastam el, ennek pótlására néztem meg a könyvből készült nagysikerű filmet. Felnőtt fejjel különösen élveztem a humorát, amit most már felfedeztem, illetve a rengeteg madárról, halakról szóló leírásokat. Ebből is látszik, mennyit változik az ízlésünk, érdeklődésünk.
Ilyés Teréz véleménye:
Utálom. Ez a világ legeslegrosszabb könyve, szerintem. Olyan nagyon unalmas, hogy elaludtam rajta! Azok a többoldalas természetleírások és, hogy mit csinált egy órán keresztül...
Soha sem tartott ilyen sokáig egy könyv olvasása, bár Az arany ember vetekedik vele, de akkor is ez volt a legrosszabb könyv amit valaha is olvastam
Méry-Wolf Emőke véleménye:
Nem egészen tiszta számomra, hogy ez hogy maradhatott eddig ki az életemből, de legalább most pótoltam. Nagyon tetszett a könyv, elejétől a végéig. Szórakoztató volt, a leíró részek is érdekesek, kellő humorral és komolysággal. Mekkora hiba lett volna, ha sosem olvasom el!
Liebich Orsolya véleménye:
Történet az életről, a szeretettről állatok, növények és embertársaink iránt. Tanítás arról, hogy az egyszerű, de egyenes út is mennyire tele van izgalmakkal és tanulási lehetőségekkel. A különböző korosztályok összecsiszolódásáról és tapasztalatátadásról, finoman jelezve, hogy néha jó az öreg a háznál :D.
Mayer Erzsébet véleménye:
A két Pesti diák, Tutajos és Bütyök nyári vakációs élményeiről olvashatunk.
Azért ismerős a tartalom, mert Én is sokat tartózkodtam gyerekkoromban a Kis-Balatonparton ilyen nádas közelében.Ezt az élményt valóban csak átélni lehet.
Olvasás közben újra felelevenednek az emlékek is.
Ling Edina véleménye:
Igazából nem értem, hogy ezt a könyv annak idején hogy maradt ki az életemből, mert mint jó tanuló, elvben minden kötelező olvasmányt elolvastam, na de ezt nem. És mekkora veszteség ért volna, ha nincs ez a könyvkihívás. Ugyanis a sok leírás ellenére nagyon tetszett a könyv. A berek bemutatása, a vicces gondolatok, Csikasz, a jó öreg Matula bácsi (aki tiszta keresztapám) zseniálisak. El kellene olvasnom a Téli berek című könyvet is.
Illés Renáta véleménye:
Ezt bizony már gyerekként el kellett volna olvasnom, de olyan unalmasnak gondoltam, hát mindig félretettem. Ez a könyv azonban minden, csak nem unalmas. Sokszor vettem észre, hogy mosolyogva olvasom. Nagyon szemléktető a leírás, így szinte láttam a berket magam előtt. Bütyök szerelme annyira aranyos volt, Tutajossal együtt mosolyogtam rajta. Leginkább az emberi jóság tetszett a könyvben, Nancsi néni gondoskodása, István bácsi pénzt küld egy szegény gyereknek, hogy eljöhessen a barátjához nyaralni, aztán ahogy Matula bácsi neveli a gyerekeket - annyira jól esett ilyeneket olvasnom. Csodás könyv.
Balogh Erika véleménye:
Gyerekkorom egyik kedvenc könyve. Nagyon szerettem volna Tutajos és Bütyök helyében lenni, és a nyarat Matula bácsi kunyhójában tölteni. Nagyon szeretem a természetet, és ennek a könyvnek az olvasása közben igazán közel érezhettem magam hozzá. Persze gyerekkoromban sok dolgot nem értettem igazán benne, és a tájleírások kevésbé kötöttek le, akkor inkább a kalandos része ragadott meg, és hogy szívesen kipróbálnám én is a horgászást, a vadászatot meg az életet a berekben. De pár évente újra előveszem, és mindig egy kicsit másképp látom, más ragad meg benne minden olvasás alkalmával. Nagyon jó kis könyv!
Körtvélyesi Erika véleménye:
Szintén az egyik kedvenc könyvem volt, nagyon jólesett újraolvasni. Teljesen magával ragadott a két kamasz, Bütyök és Tutajos nyári élményeinek elbeszélése. Fekete István tájleírásai részletesek, reálisak, mégis költőiek, emellett nagyszerűen mutatja be a két fiatal jellemének alakulását. A vadászat, halászat izgalmai, a barátság erősödése: ez az, amit a mai fiataloknak is jó lenne megélniük, hogy valóban felnőttek lehessenek. A legkedvesebb részletem: a leső kunyhó leírása, az ott látottak bemutatása, ezen kívül szeretem a tűzről szóló szinte filozofikus eszmefuttatást is, ami összekapcsolja a fizikát és a történelmet is.
Király Ildikó véleménye:
Az iskolában kötelező olvasmány volt, de az 50. oldalnál tovább nem jutottam benne, pedig egész nyáron próbálkoztam vele. Most is hasonló érzések keringtek bennem. Az elején nagyon döcögősen haladtam, de utána elkezdtem élvezni a történetet. Nagyon szépek benne a természeti leírások, Matula "beszólásai" pedig viccesek. Ami továbbra sem teszik, az Tutajos álmodozásai. Örülök, hogy végül elolvastam ezt a könyvet, hiszen alapműnek számít.
Varga Anikó véleménye:
Életem egyetlen olyan kötelező olvasmánya volt, amit nem olvastam el rendesen. Egyszerűen nem fogott meg a történet. Most, hogy a tesómnak kötelező olvasmány volt, ezt is elolvastam vele, hogy segíthessek az olvasónaplóban. Bár más szemmel olvastam, mint 10 évesen, még mindig nem a kedvencem. És bár a könyv nekem nem jelet semmit, de teljesen megértem, hogy miért szeretik olyan sokan. Úgy gondolom, hogy alapmű a fiatalok részére. (Annak ellenére, hogy én egyáltalán nem rajongok érte. :) )
Szanyi Orsolya véleménye:
Amikor iskolás voltam nem szerettem olvasni (mivel ugyebár kötelező volt...), így sok kötelező kimaradt... Aztán később bepótoltam. A Tüskevár megismételhetetlen, én mindig úgy érzem magam tőle, hogy ott akarok lenni, horgászni akarok Matulával és Tutajossal, sétálgatni akarok velük, nem csak képzeletben, hanem fizikailag is. Nagyon.
Fábián Krisztina véleménye:
Ez az a regény, ami nélkül nincs nyár! Én a Tüskevár elolvasásával nyaralok a Kis-Balatonnál minden nyáron. Mindig szerettem volna Tutajos lenni... Mindig szerettem volna egy Matula bácsit, akinél tanulni és szabadnak lenni lehetne.
Lehet, hogy tényleg csak suhog a nád oldalakon,keresztül, de nekem pont ez kell!
Végvári Edina véleménye:
A tévésorozat az egyik kedvencem volt annakidején, ideje volt elolvasni az alapművet. És nagyon tetszett. A Fekete Istvánra annyira jellemző, érdekes tájleírások teljesen magukkal ragadtak. Imádtam Tutajos fantazmagóriáit, és örömmel néztem hogyan változik, komolyodik. Matula lassú, megfontolt beszédét, István bácsi dörgő doni kozák hangját szinte még most is a fülemben hallom, mint ahogy Csikasz kutya, és a kis szárcsák "megszólalásait is"...
Ez sokkal több, mint ifjúsági irodalom, mégha elsősorban ők is olvassák.
Farkas Zsoltné Nagy Mariann véleménye:
Gyerekkorom óta olvasok Fekete Istvánt, így elég vicces, hogy pont ez a műve marad ki eddig, de most felnőtt fejjel, fiaimnak olvasva minden sorát élvezem, hogy újra gyermek lehetek és egyszerre gyermekeit nevelő felnőtt, bízva abban, hogy egyszer talán bölcs öreggé is válhatok.
Megmosolyogtató, hogy egy-egy epizódjában mennyire magára tud ismerni egyszerre több generáció is, és a könyvből felpillantva összemosolyoghatunk.
Kiss Anikó Sarolta véleménye:
Régebben már olvastam, és akkor is nagyon szerettem. Igaz, én szerintem nem bírnám ezt a félnomád életmódot, de azért eljátszottam a gondolattal. De hát ki tudja, Tutajosnak sem ment azonnal…
A könyv visszaadja azt az érzést, amit a diákok minden nyáron átélnek: egy teljesen más élet, szabadság, pihenés. A másik érzés, amit ugyan ilyen jól visszaad az a természet szeretete. Erre még tanít is, és szinte vágyat érzek, hogy beüljek egy csónakba vagy kimenjek egy erdőbe. Emellett a történet is nagyon jó, és rendkívül tanulságos. A kedvencem mindenképpen Matula, az öreg, bölcs ember, aki úgy tanítja meg mindenre a fiúkat, ahogy másnak eszébe sem jutna. De nem csak a módszer fontos, hanem az is, amit megtanulnak: figyelem, fegyelem, egyszerre egy dologra koncentrálj, felelősségvállalás, igazmondás, egyenes beszéd.
Szerintem ennek a könyvnek be kellene kerülni a kötelezők közé, mert észrevétlenül tanít, és megszeretteti az olvasást. Én örülök, hogy anya még általános iskolás koromba a kezembe adta.
Szalai Adél véleménye:
Iskolás koromban nem olvastam, de már bánom, bár akkor más szemszögből láttam volna a dolgokat mint most.Azt hiszem keveseknek adatik már meg ez a fajta nyári szünet a fiatalok körébe, ami nagyon szomorú, és elkeserítő. Gyönyörű a tájleírás, az állatok bemutatása, és a fiúk igazi barátságának bemutatása, az összetartás, és a tisztelet, ahogy az öreg Matula iránt viseltetnek. Imádtam...letehetetlen!!!
Vasi Csaba véleménye:
Nem tudom, hogy mikor olvastam először, mert édesapám már akkor kívülről fújta, és idézte, amikor megszülettem. Az biztos, hogy az elsők között olvastam életem során, és szinte biztos, hogy az utolsó lesz, amit az életben el fogok olvasni. Egyszerűen letehetetlen, befejezhetetlen, az utolsó oldal után késztetést érzek, hogy kezdjem elölről.
Majtényi Eszter véleménye:
Nagyon szeretem. Számtalanszor olvastam már, egyes részit kívülről tudom, de újra és újra előveszem, mert még mindig elvarázsol. Anyukám adta a kezembe még nagyon régen, és azóta szeretek olvasni, és szeretem Fekete István könyveit.
Magyar Bettee véleménye:
Mivel nálunk nem volt kötelező mű a Tüskevár, csak így felnőtt fejjel olvastam el, és mondanom se kell, hogy teljesen elvarázsolt. Teljesen szívembe lopta magát Matula, az öreg, nyugodt vidéki ember, aki érti a természet minden rezdülését, és hagyja, hogy a gyerekek a maguk kárán tapasztalják meg, hogy a bölcs tanácsot jobb megfogadni.